heaven ⇝ jaeden lieberher

● hatodik ●

1985, Január 1, 2 nap az iskoláig délelőtt 9.00

Dorothy

A téli szünetem csak ugyan olyan eseménytelen, és unalmas volt, mint egy átlagos tanítási nap. Richie és családja leutazott Ravensville-be a rokonaikhoz két hétre, Lisáék Kanadában vannak 8.-áig, míg én és Nat a nagyiéknál töltöttük a 3 hetes szabadságot egy kisvárosban, Jacksonbury-ben, ahol aztán az égvilágon semmit nem lehet csinálni.

Így azt a sok időt olvasással vagy semmittevéssel töltöttem, ahogyan a nővérem is, aki megbolondult attól, hogy a környéken sehol sincs térerő. Engem hidegen hagyott ez az egész, mivel anyáék elvették a telefonom a sok rossz jegy miatt amit az elmúlt hónapokban szereztem, így csak iskolában kapom meg anya régi nyomógombos Nokiáját.
Tűkön ülve vártam már, hogy eltűnjek innen.

1985, Január 2. 1 nap az iskoláig délután 13.00

A délelőttöt pakolással és főzéssel töltöttük. Miközben nagyi készítette a csirkét addig Nat és én a szobánkból pakoltunk ki.

− Na és kitaláltad már kivel leszel addig amíg Lisanne nincs suliban? – fordult felém Natalie, miközben a szekrényből szedegette ki a dolgait.

− Lapulok a mosdóban. Egyedül – válaszoltam tömören.

− Nem tudom mi bajod van Tozierrel. Szerintem ő az egyetlen ember, aki tényleg mindig ott volt melletted és elviselte a negativitásod és cinizmusod, pedig én a helyében már rég elhagytalak volna. Utálom a pesszimista embereket – magyarázta a nővérem míg a ruhákat dobálta a bőröndbe.

− Richie egy idegesítő, túlbuzgó parazita. Fogalmad sincs arról, hogy milyen huszonnégy órán át vele lenni – háborodtam fel.

− Szerintem Dorothy, veled van a baj. Változtass a viselkedéseden, különben senkid sem lesz – zárta be a bőröndöt Nat, majd faképnél hagyott.

A két órás úton nem szóltunk egymáshoz a nővéremmel. Haragudtam rá, mert utálom, hogy folyton megmondja mit csináljak, ő pedig rám volt mérges, mert túlságosan pesszimista vagyok. Oké, bevallom, lehet tényleg igaza van és én vagyok a hibás ebben az egészben.

1985, Január 3 Első nap délelőtt 7.45

Ezen a napon jöttem rá igazán, hogy mennyire nehéz lesz kibírni Lisa nélkül. Richie-ékkel nem lóghatok, mivel akkor el kell viselnem Beverly és Bill társaságát, amire egyáltalán nem vagyok hajlandó még akkor se, ha kényszerítenének rá.

Natalie barátaival sem lehetek, mert ott van Wesley, akit november óta próbálok jó messziről elkerülni, tehát minden lehetőség ki van zárva. Kivéve egy. Josie Kennedy. Lisa egyik nagyon jó barátnője és egyben az én legnagyobb ellenségem. Ez a lány ki nem állhat, ha van mibe belekötnie rajtam ( például ha zsíros a hajam, vagy olyan ruhát viselek ) akkor az egész beszélgetés kudarcba fullad. Végül eldöntöttem, hogy elmegyek hozzájuk, de amint kiléptem a házból konkrétan bele ütköztem Kennedy-be.

− Atyaég, Falls neked aztán időbe telik míg elkészülsz – nevetett fel cinikusan.

− Mit keresel itt, Josie? – kérdeztem totál meglepetten.

− Lisa Vancouver-ben van, Nora és a csapat pedig táborban, így egyedül vagyok, aztán eszembe jutott, hogy létezel és valószínű te is olyan lúzer vagy, hogy nincs senkid ezért abrakadabra itt vagyok – vont vállat.

Eldöntöttem, hogy befogom a számat és az út hátralévő részében egy mukkot se szólok. Ezzel az ötlettel nem is volt gond egészen addig míg a sulihoz nem értünk. Akkor Josie elkezdett dumálni és az osztályteremig be nem állt a szája. Egyetlen szavát sem értettem csak akkor amikor szóba jött Tozier.

− Már pletykálnak arról, hogy együtt jártok. Mindenki csak arról beszél. Bezzeg Richie nem mond semmit, csak vigyorog. Gondolom élvezi a helyzetet – mosolygott pimaszul Josie majd belökött a terembe.

Richie-ék már bent voltak, ahogy az osztály nagy része is. Kennedy rám parancsolt, hogy üljek mellé, azonban akkor előttem ülne Bill, mellette meg Beverly és akkor azon gondolkodnék, hogy hányféle módon tudnám megtépni ezt a lányt.

− Dorothy mi a fene van veled? Fejezd be az álmodozást és ülj le – rivallt rám Josie.

Én ezt nem bírom. Ha vele kell lennem egy hétig abba én beleőszülök! Ez a lány katasztrófa!

− Futok már – morogtam és oda vánszorogtam a padhoz.

Egész óra alatt azon gondolkodtam, hogy hogyan színleljek beteget egy hétig anélkül, hogy bárkinek leesne a tantusz. Most ébredtem rá arra, hogy Lisa nélkül egy lúzer vagyok, ráadásul magányos is.

− Dorothy! Hé! – pisszegett Richie a hátsó sorból körülbelül az óra felénél. Rajtam kívül mindenki hátrafordult, sőt még a tanár is befejezte az írást.

− Mr. Tozier! Esetleg nem akar kifáradni a tanári asztalhoz, hogy velünk is megossza a mondani valóját? – emelte fel a hangját Mrs. Montgromery

− Bocsánat tanárnő, de csak Dorothy-val szeretnék beszélni – feleselt vigyorogva. Idióta.

− Vagy úgy! Ez esetben mindkettőjüknek megadom a lehetőséget hozzá. Kifelé! – ordította a tanár, majd lecsapta a töri könyvet az asztalra.

Nagyszerű. Még bajba is kerülök olyan dologért amihez közöm sem volt. Csendben felálltam és elhagytam a termet.

− Nem tudtál volna még fél órát várni míg elmondod amit akarsz? Most miattad én is bajba kerülök! – kezdtem el ordítani Richie-vel, aki vigyorogva konstatálta a helyzetet.

− Nyugi már, mit vagy úgy oda. Na, tehát azt akartam kérdezni, hogy akarsz-e duplarandit velem meg Billékkel. Nyugi tök jó buli lesz. Mármint téged úgyse érdekel Denbrough, én meg odavagyok érted tehát – tette zsebre a kezét és lazán várta a válaszom.

Leesett az állam. Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Minden egyes apró részletről tud és ezek után képes ilyet kérdezni?

− Neked teljesen elment az eszed? Richie, most őszintén mégis mi a fenét gondoltál? Hogy boldogan igent mondok egy édes négyesre? Ráadásul Bill-el és Beverly-vel? – teljesen elvesztettem az önuralmam és a fejem is vörösödni kezdett. Olyan dühös voltam, hogy legszívesebben felképeltem volna.

Miközben én éppen a dühtől fortyogtam megszólalt a csengő. Bill-ék kilökték az ajtót és megálltak velünk szemben, ahogy mindenki más is. Feszülten várták, hogy mi lesz ennek a folytatása, de Tozier nem szólalt meg csak állt egy helyben és gondolkodott.

− Óriásit csalódtam benned – zártam le a témát és faképnél hagytam.

Az elkövetkezendő hat napot otthon fogom tölteni.

Sziasztok!❤️😝
Nagyon rég voltam, amiért elnézést kérek, csak konkrétan képtelen voltam egy normális részt írni, és úgy gondolom, hogy ez is eléggé gagyira sikeredett:(
Ti mit gondoltok?😋