heaven ⇝ jaeden lieberher

● tizedik ●

...amikor Mrs. Ravens, a történelemtanár megjelent az ajtóban és csodálkozva nézett ránk.

− Hol az osztály? – kérdezte felvont szemöldökkel.

Bill a padra meredt és eszébe sem jutott válaszolni a nekünk szegezett kérdésre, ezért én kitaláltam egy hülye indokot a többiek hollétéről:

− Hát, lehet nem hallották a csengőt. Tudja milyen figyelmetlenek a mai fiatalok – erőltettem magamra egy hamiskás mosolyt.

A tanárnő elnevette magát.

− Ennyire ne nézzetek hülyének! Kerítsétek elő azt a 23 embert, akik képtelenek voltak időben megjelenni az órámon! – rikácsolta, én pedig felpattantam Bill mellől és kisuhantam a teremből.

Denbrough szorosan mellettem jött és benézett mindegyik szabad terembe. Megforgattam a szemem.  Mégis mennyire nézi hülyének a többieket? Szeptember óta csak megtanulták, hogy hova kell menni órára.

− Bill, befejeznéd? Értelmetlen benézni mindenhová. Lógnak. Ez egyértelmű – tártam szét a karom idegesen.

Denbrough rám emelte a tekintetét.

− N-na ne mond. Erre m-most már én is r-rájöttem – dadogott.

− Biztos tudod, hogy hol vannak. Stanley és Eddie csak úgy nem lógnak. Ahogy Ben sem – az udvarra néztem.

− R-richie-ből bezzeg k-kinéznéd, mi? Miért is n-nem vagyok m-meglepődve? – nevetett fel erőltetetten. – N-nincsenek az udvaron. A Lucy's Diner-be m-mentek.

− Ezek normálisak? Mi van ma? Valami dolgozat? – értetlenkedtem, ignorálva Bill szarkasztikus megjegyzését.

− Vizsga. F-félévi – vonta meg a vállát.

A homlokomra csaptam a tenyerem. Erre miért nem gondoltam? Még szép, hogy a vizsgát akarják elkerülni!

− Mit kapnak ezért? Igazgatóit? – kérdeztem meghökkentve.

− V-valószínű igen. Vagy f-f-felfüggesztést – sóhajtott.

Megragadtam Denbrough kezét és az iskolatáskánk elhozatala nélkül kirángattam az iskolából.

− Elgyalogolunk a Lucy's-ig oké? – pillantottam Bill-re.

A kezünket pásztázta. Rögtön elkaptam a sajátomat. A végén még rám száll a barátnője.

− J-jó – mondta és felült a biciklijére.

− Bill, mondom gyalog. Ha te biciklivel mész akkor én mégis mit csinálok? Futok utánad? – kérdeztem elképedve.

− O-oh. T-tényleg. Bocsi. Ü-ülj fel mögém – mosolyodott el.

− A barátnőd nem fog megölni? – kiáltottam mikor már kiértünk az útra.

− Nem – De l-lehet Richie igen – szólt vissza.

10:10

A Lucy's Diner szinte teljesen üres volt. Az osztályunkon kívül szinte senki sem tartózkodott az étkezőben. Lucy megkönnyebbülten pillantott ránk, amint beléptünk az ajtón.

− Fogalmam sincs mi folyik itt, de az biztos, hogy nem itt kellene lenniük – sóhajtott, majd hátrament a konyhába.

Bill-lel egymásra néztünk. Nem tudtam, mit csináljak. Odamenjek és kezdjek el kiabálni a többiekkel amiért képesek voltak ilyen hülyeséget kitalálni? Emiatt engem és Denbrough-t is megbüntetnek, pedig mi egyáltalán nem vettünk részt ebben az őrültségben. Megérte? Egy vizsgát csak azért ellógni, mert semmit sem tanultak rá? Ez az ő hibájuk. Ő felelősségük.