Malfoys

Expressz kávé

-Mimi! Felkelni!-a hang úgy keltett, mint egy ébresztőóra. Pedig semmi extra nem volt benne: csak anya felkeltett.
Talán csak a miatt tűnt nagyon hangosnak, mert a mai egy különleges nap. Ma van az indulás napja. Indulás a Roxfortba!
Felvettem egy ruhát, és lerohantam enni. Anya gofrit csinált nekem! Nyami.

Aztán elindultunk. Végülis, kocsival mentünk, aztán apa tolta a kulimat, anya pedig kézenfogva vitte Scorpot.
-Mikor mehetek én is?-kérdezte a kis öcsikém.
-Egy év múlva.
-Egy év?-háborodott fel aranyosan.-De hisz az még olyan sok idő!
-Pontosan.-mondta anya.-De hamar eltelik majd, hidd el. Ahogy neked is, drágám.-puszilt meg.
-Először én megyek, aztán Mimi, majd Astoria és Scorp.-mondta apa, azzal be is rohant. A kulit itthagyta, hadd rohanjak be vele egyedül.
Ha a falon átkelés nem is, de az új látvány csodálatos volt. Már megérte idejönni.
Apa elkezdte felpakolni a cuccaimat, addig anya és Scorpius elbúcsúzott tőlem, illetve kaptam egy újságot, és az útra költőpénzt.
Amint apa végzett a berakodással, ő is odajött búcsúzkodni.
-Hogy oda ne rohanjak! Kik ezek? Persze hogy Potterék. De miért vannak itt?-szólalt meg apa egyre morcosabban.
-Nyugodj meg, drágám. Biztos a legidősebb fiuk...-kár volt ezt anyának említenie, apa, ha lehet, még idegesebb lett. Végül, nagy nehezen elbúcsúztunk, s miután anya kezembe nyomott egy kávét, (mindketten koffeinfüggők vagyunk,) felszálltam a vonatra. Kerestem egy fülkét, amiben egyedül lehetek.
A kávét szűrcsölgetve olvastam az újságot. Egészen addig tettem ezt, míg be nem kopogott valaki.
-Szia. Az összes többi hely tele van... ideülhetek?
-Persze-mosolyogtam rá. Állítólag egy Malfoyos tulajdonság, hogy sosem mosolygunk. Ezt megcáfolom. Élő ellenpélda vagyok.
-Sophia Scott vagyok, de hívj csak Soph-nak.
-Heather Mia Malfoy, vagyis Mimi.-mutatkoztam be én is. Eltettem az újságot. Már nem lesz szügség rá. A kávé viszont marad. Attól semmi pénzért nem válnék meg.
Az út feléig végig beszélgettünk. Jó barátságot kötöttünk, már most. Életre szóló barátság is lehet belőle...
Nagyjából az út felénél bejött egy fiú és két lány. A fiút egyből felismertem, egy Potter volt. A két lányról viszont gőzöm sem volt, kicsodák. Talán a hugai? Á, nem. Az biztos nem. De akkor kik? Nem tudtam.
Gondolom, ő is felismert engem, nem csak én őt, mert undorodva nézett végig rajtam,és miattam Sophon is.
-Úgy látom, itt nem érdemes maradni. Csak szólni akartunk, hogy ideje átöltözni.-mondta, majd a két lány kíséretében kiviharzott a fülkéből.
És valóban. Tényleg át kéne öltözni.
Amikor végre átöltöztünk, benyitott Leia, az unokatesóm, és a legjobb barátnője, Asti.
-Mimi!-üdvözölt.
-Helló Leia és Asti!
-Te ki vagy?-Leia kicsit sem kedves és tapintatos kérdése Sophienak szólt.
-Sophia vagyis Soph.-válaszolt amaz, s nem látszott rajta megsértődés jele.
-Csak szólni akartunk, hogy nemsokára megérkezünk. Kerüljetek a Mardekárba!-mondta kifelemenet Asti.
Valóban, nagyjából egy óra múlva befutottunk a pályaudvarra. A csomagjainkat ott hagytuk a vonaton, azt mondták, majd elviszik.
-Elsősök ide!-ordította egy mennydörgő hang. Nem akartunk első elején kihágni, ezért inkább odafutottunk.
-Mindenki itt van? Remek. Rubeus Hagrid vagyok,  a Roxfort Kulcs- és Háztályőrzője. Nemsokára beosztanak titeket a házaitokba, mely az otthonotok lesz az elkövetkezendő négy évben. De most ne is ezzel foglalkozzatok. Kövessetek!-és követtük. Amikor már a ladikokon mentünk be, a mellettünk lévő hajóról beszélgetést hallottunk.
-Én biztos, hogy a Griffendélbe kerülök.-egyértelműen James Potter szájából hangzott el ez a mondat. De a fojtatás miatt már tényleg elegem lett.-Az a Malfoy pedig biztos Mardekáros lesz. Egyébként nem ronda, de Malfoy, a Malfoyok pedig árulók.
-Mondd ki még egyszer!-sziszegtem át a mellettünk haladó hajóról.
A két lány láthatóan megijedt, de Potter csak üres fenyegetést látott a dologban.
-Á, Malfoy! Jó látni! Látom, jó kedvedben vagy ma.-pimaszkodására előkaptam a pálcám. Velem senki sem fog szórakozni.
-Mimi, ne. Nem kell rögtön az első nap szabájt szegni...-Soph csitító hangja sem érdekelt.
-Vingardium Leviosa!-kiáltottam, s a csónakuk felröppent a levegőbe. Kapálóztak, de nem tudtak mit tenni. Ott ragadtak. Aztán egy intésemre a csónak felborult, a hencegők kiestek, majd a csónakot szépen visszatettem a vízre, pont oda, ahol kijöhetnének.
-Velem ne szórakozzon senki.-mondtam, majd mintha mi sem történt volna, visszafordultunk a csónakba. Előtte még lepacsiztunk Sophhal.
-Ezért még megfizetsz!-kiáltotta Potter, a két lány meg hevesen bólogatott. Hogy azok mekkora csicskák!
-Látom, nem haltatok meg. Ezt vegyétek próbának. Legközelebb nem kerültök ki élve a helyzetből.-jelentettem ki, és végleg visszafordultam.
     --- ♡ ☆ ♡ --- ♡ ☆ ♡ --- ♡ ☆ ♡ ---
A beosztás... már nagyon várom a nevem említését, hogy kimehessek a székhez, a fejem
retegyék a kalapot, és az kimondja, Mardekár, s oda megyek az asztalhoz.
Pontosan ez is történt. Csak akkor eszméltem fel, amikor már megjelent a vacsi. A mai nap már a sokadik gofrimat ettem meg.