1.rész (A kőkemény valóság!)

44 4 1
                                    

Április közepén jártunk,a kávé illata ébresztett fel,és valami halk motoszkálás. Édesen sütött az arcomba a nap, amitől alig láthatóan mocorogni kezdtem, de tudtam hogy közelednek felém. Apró mosoly ült az arcomra, majd szorosan behunytam a szemem. 

Vártam!

Nem mozdultam de tudtam mi következik,de azért résnyire kinyitottam a szemem,csendben mozdulatlanul. Vettem egy nagy levegőt, és megnyaltam a számat. 

Éreztem hogy a takaró a lábaimnál lassan emelkedni kezd,erre halkan kuncogni kezdtem.

-A férjem Armandó dörmögő hangon szólt:Angi ez nem ér -tessék aludj csak tovább!

Ok-suttogtam,halkan szinte magamban.

Hirtelen éreztem hogy a talpam Armandó elkapja és csikolni kezdi,tudta erre vagyok érzékeny.

Kacagtam,visongtam hangosan.

Birkózni kezdtünk,és mint végszóra a két lányunk is berontott és megkezdődött a családi csata.

Nevetve kértem-elég már.

Viki idősebb volt gyönyörű derékig érő hajjal .12-éves fruska,sokszor ha ránéztem el sem hittem,hogy ilyen nagy lányom van.

Diana  az apjára hasonlított Armandóra,fekete hajú,fekete szemű 10-éves lány.

Hát megnőttek a gyerekek.

-Kávét ide-üvöltöttem fel,megérdemlem úgy meg kínoztatok.

A nappaliban leülve szoktuk a napi terveket szőni és végre hajtani.

A mai nap különlegesnek lesz,a szombati nap a kirándulás időszaka.

Armandó és a két lány el mennek a hegyekbe ,kirándulni,pecázni és csak másnap este jönnek csak haza.

Kikisértem őket a kocsihoz egy röpke pillantás a tükörbe ,egy fiatal 30-as nő derékig érő szőke haj barna szem,egy kis ázsiai beütéssel,elég magas vagyok 172cm.

Szaladtam a lányok és Armandó után,hogy elbúcsúzam tőlük.

-Elmentek-

Hirtelen olyan üres lett a ház ,egy üres kagylóhéj.

Csend volt.

Ténferegtem ,feleslegesen pakolgattam,,rakosgattam a tárgyakat a tárgyakat ide-oda.






A tisztesség áraWhere stories live. Discover now