Április közepén jártunk,a kávé illata ébresztett fel,és valami halk motoszkálás. Édesen sütött az arcomba a nap, amitől alig láthatóan mocorogni kezdtem, de tudtam hogy közelednek felém. Apró mosoly ült az arcomra, majd szorosan behunytam a szemem.
Vártam!
Nem mozdultam de tudtam mi következik,de azért résnyire kinyitottam a szemem,csendben mozdulatlanul. Vettem egy nagy levegőt, és megnyaltam a számat.
Éreztem hogy a takaró a lábaimnál lassan emelkedni kezd,erre halkan kuncogni kezdtem.
-A férjem Armandó dörmögő hangon szólt:Angi ez nem ér -tessék aludj csak tovább!
Ok-suttogtam,halkan szinte magamban.
Hirtelen éreztem hogy a talpam Armandó elkapja és csikolni kezdi,tudta erre vagyok érzékeny.
Kacagtam,visongtam hangosan.
Birkózni kezdtünk,és mint végszóra a két lányunk is berontott és megkezdődött a családi csata.
Nevetve kértem-elég már.
Viki idősebb volt gyönyörű derékig érő hajjal .12-éves fruska,sokszor ha ránéztem el sem hittem,hogy ilyen nagy lányom van.
Diana az apjára hasonlított Armandóra,fekete hajú,fekete szemű 10-éves lány.
Hát megnőttek a gyerekek.
-Kávét ide-üvöltöttem fel,megérdemlem úgy meg kínoztatok.
A nappaliban leülve szoktuk a napi terveket szőni és végre hajtani.
A mai nap különlegesnek lesz,a szombati nap a kirándulás időszaka.
Armandó és a két lány el mennek a hegyekbe ,kirándulni,pecázni és csak másnap este jönnek csak haza.
Kikisértem őket a kocsihoz egy röpke pillantás a tükörbe ,egy fiatal 30-as nő derékig érő szőke haj barna szem,egy kis ázsiai beütéssel,elég magas vagyok 172cm.
Szaladtam a lányok és Armandó után,hogy elbúcsúzam tőlük.
-Elmentek-
Hirtelen olyan üres lett a ház ,egy üres kagylóhéj.
Csend volt.
Ténferegtem ,feleslegesen pakolgattam,,rakosgattam a tárgyakat a tárgyakat ide-oda.
YOU ARE READING
A tisztesség ára
Non-FictionEgy fiatal nő bukása. El jön az az idő mindenki életében, amikor választási út elé állítja saját magát. Itt dől el hogy a letaposott úton fogunk járni, vagy saját utat választunk. Az én történetem, egy nőről szól, akinek tengernyi problémával kell m...