A tisztesség ára

4rész.

-Tehát újra itthon,Ez lakás számomra már nem jelentett semmit,nem ismerem,ismeretlen

és idegen volt.

Hirtelen egy düh roham jött rám,magamat sem értve törni-zúzni kezdtem mindent ami 

csak a kezembe került.

Kb egy fél óra múlva feleszméltem és jöttem rá mit is csináltam.

Körül néztem minden tele volt üveg cserepekkel,szét szaggatott ruhákkal,mintha egy orkán 

rendezett volna itt egy partit.

Le ültem a romhalmaz közepén a szőnyegre és keserves sírásra fakadtam.

-Akármit csinálok akkor is egyedül vagyok senki nem jön ide megvigasztalni.

Eszembe jutottak a "barátok" de éltem a gyanú perrel vagy megérzés?és hirtelen az ötlettől 

vezérelve a kórházat hívtam fel.

Lábadozásom alatt egy nővérrel sokat beszélgettem ,barátok lettünk.

-Jó napot kívánok.

-Szeretném tudni hogy Elza nővér most szolgálatban van e.

Igen.

-legyen szíves kapcsolja már nekem,szeretnék vele kapcsolatba lépni.

Rendben,várja a hívó jelet.

Míg vártam a a kezem tam-tamot  járt.

-Szia Elza, Angéla vagyok szeretnék tőled kérdezni valamit ,de légy őszinte bár mennyire is fog fájni,de ez számomra nagyon fontos.

Szia Angi,hogy vagy? mond és őszinte leszek.

-Azt szeretném tudni hogy mikor Comában feküdtem ,majd egy évig a barátaim közül keresett e valaki vagy meglátogatott?

-Esetleg felhívott talán és érdeklődött talán?esetleg?....hogy vagyok? élek e? stb..

Hosszú csend lett ,már azt hittem hogy bontották a vonalat ,mikor Elza egy nagyot,sóhajtott.

Ott vagy Angi?

Persze,válaszoltam de éreztem ez a csönd ha beszélni tudna,,

Lehet hogy rosszul fog esni mondta Elza de kb csak az első hónap volt mikor keresett valaki,de leszoktak róla hamar mikor kiderült hogy nem tudni hogy felébredsz e egyáltalán.

Értem,és köszönöm az őszinteséged Elza.

Puszi ,köszönöm jól vagyok,majd jelentkezem.

-Hát ennyit a barátokról ..

Tehát az égvilágon nem voltam fontos annyira hogy érdekelje a sorsom netán az egészségem.

-Aznap már semmit sem csináltam,ültem és gondolkodtam hogyan tovább.

Terveket szőttem,ötleteket vetettem el.

De az agyam csak üresen kattogott "semmi".

 Estére járt,bevettem pár szem altatót és az üres ágyon össze gömbölyödve álomba sírtam magam.

Másnap reggel felébredve újra át gondoltam minden variációt és azt ötöltem ki hogy leírom a tenni valókat 

1-legelőször is a sírt teszem rendben.

2-Ezt a nagy lakást eladom ,tehát egy ügynökséget keríteni.

3-a munka helyem felhívni.

Ittam egy kávét és elindultam a temetőbe.

Legnagyobb megdöbbenésemre a sírt rendben találtam,friss virágok voltak letéve,kapkodtam a fejem hátha meglátok valakit aki gondozza de senki nem volt a közelemben.

Felmentem az irodában mert nagyon érdekelt ki gondozza a sírt.

Érdeklődésemre elmondták hogy az a KFT gondozza aki a temetést is intézte.

Elkértem a telefon számot és kint felhívtam őket.

Elmondták a biztosításból fenn maradt összegből ápolták még a sírt de már tartozásom van feléjük ,igaz nyugtattak  nem sok .

Köszönöm  a napokban felkeresem önöket le rendezem a tartozást és szeretném ha továbbra is gondoznák.

Vissza mentem a sírhoz,le térdepeltem és elmondtam nekik mi van velem mi történt eddig,sírva zokogva üvöltve átkoztam a sorsot magamat is bele értve miért történt mindez mert ha....nem engedlek el benneteket.....mikor jól kibőgtem magam elindultam.

Sétálva mentem erre vágytam,lassan bandukolva elmélkedtem.

Haza érve,le tussoltam ittam még egy kávét .

A telefon mellé ülve fel hívtam a régi munkahelyem.

Sajnálattal közölték az állásomat betöltötték...mert ugyebár....bla bla...mert ugyebár beteg volt nagyon....stb.

A számítógép elé ülve leírtam az életrajzom,végzetségem ,hol dolgoztam,...

Gyorsan el faxoltam pár munka helyre.

Jöhet a pipa,két munka elvégezve.

Már csak egy ingatlanost kell fel hívnom.

Nagyon hamar jelentkeztek,mire lefőztem a kávét már csengetett is.

Elmondtam az elképzelésem,egy garzon lakás nagyon megfelel.

Nem adom drágán,és csak a személyes dolgokat viszem magammal.

Sokat néztem hogy kerestek e a munkahely ügyben de nem volt változás.

Pár nap múlva hívott az ingatlanos talált vevőt ,és nekem is .

Hurrá,öröm táncot jártam.

Este megint gyógyszer (függő lettem sajna) de ma ittam is egy kis könnyű likőrt is mellé, ünnepeltem, ki szólhat érte? senki....

Másnap megérkezett az ingatlan ügynök,meg kötöttük a szerződést és átadta a garzon lakás kulcsait.

Tevékeny napok következtek,költözés cipekedés ,tehát be vackolódtam be laktam a kis lakásom.

Egy parkra nézett az ablak ,plusz egy játszó térre ...

Na ebben az ablakban sem fogok sokat ácsorogni..

Másnap felhívott az új tulajdonos mi legyen az ott maradt holmival.

Mondtam neki nekem már semmi nem kell onnan,megbeszéltük hogy egy jótékony szervezetnek fel ajánlja ,mondtam rendben.

Elbúcsúztunk,gratuláltam neki a házhoz és mondtam hogy érezzék jól magukat benne ,sok boldogságot  mert nekem is az volt abban a házban.

Ez a fejezete az életemnek is befejeződött,véget ért!