Kalitkába zárt szerelem 1

Gyomorforgató

Pár órája ültem a kalitkában. Nagyon unalmas volt. Nem lehet semmit se csinálni és nagyon kényelmetlen is. A pokróc nagyon vékony. Nem ér semmit. A hasam már korgott és nagyon szomjas is voltam. Vajon mikor hoz enni? Vagy egyáltalán hoz? Már azt kívántam, hogy jöjjön vissza. Nagyon fura meg ijesztő, de nagyon sok kérdésem van. Végül kinyílott az ajtó és belépet rajta.
- Szia, angyalom. Gondoltam éhes vagy. - mutatott egy tálcát a kezében.
- De jó. Mindjárt éhen halok. - kiáltottam kissé nyűgösen. Ő csak kuncogott és ide jött a kajával. Letette a kalitka elé és így ki tudtam nyúlni érte, hogy egyek. Habár kicsit nehéz és kényelmetlen volt. Finom epres palacsinta volt. - Hmm? - mikor elkezdtem enni az első falatnál hümmögtem. Nem volt finom... hanem eszméletlen jó. Olyan gyorsan ettem, hogy csoda, hogy nem fulladtam meg. Nem tudom, hogy az éhség miatt vagy, mert finom volt, de egyszerűen nem tudtam abba hagyni az evést. Ő csak nevetett és nézte, ahogy eszem. Lassan közel hajolt hozzám. Nem nagyon néztem rá csak ettem szinte már fuldokolva. Még közelebb hajolt és kitépet egy tollat. Erre összerezzentem és nem mozdultam. Ő csak kuncogott és nézte, ami nem rég még részem volt.
- Gyönyörű... - mondta. - Ízlett?
- Mi?
- Hát az ennivaló. - rám nézett
- Ó.. Hát... Igen.. - mosolygott
- Ennek örülök. Ééés... Kíváncsi vagy miből készült. - úgy vigyorgott rám mintha egy yandere lenne.
- Öhm... Nem.
- Hmm... Pedig nagyon érdekes.
- Pont ezért - motyogtam. Érzem, hogy jobb ha nem tudom.
- Hmm... - vigyorgott - Belőled..
- MI? - kuncogott
- A szárnyad van benne... Mondtam, hogy különleges a szárnyad. - teljesen ledöbbentem. Ez... Gyomorforgató! Ő csak mosolygott és elvette a tálcát a maradékkal együtt. Elindult az ajtó felé és ott meg ált. Rám nézett. - A szárnyad még ételek fűszerezésére is jó. Ez egy teszt volt és azt hiszem sikerült - kuncogott - Úgy tűnik tényleg igaz. Nyugalom a következőt nem erre használom - fel mutatta a tollat - Valami fontosabbra kell. Majd később találkozunk madárkám. - és ezzel el ment a tipikus ajtó kattanással ami azt jelentette, hogy nem nyitom ki. Nem mintha a kalitkából ki tudnék jutni nem hogy az ajtón. Csak össze kuporodtam és bámultam magam elé. Meg ettem egy részem...

|