Kalitkába zárt szerelem 1

bal.esett

 Lassan kinyitottam a szemem.

- Jó reggelt.

- Ááh - ordítottam Ijedtemben és hátra ugrottam - Te mit keresel itt?

- Csak jöttem felébreszteni.

- És mióta vagy itt?

- egy-két... órája...

- Bámultál alvás közben?...

- Háát egy kicsiit... Na gyere

- Hova?

- Majd meglátod. - rántotta meg a kezem és már az ajtónál voltunk. Csak most vettem észre, hogy nyitva van a kalitkaajtó. Kimentünk az ajtón a folyóson rohantunk aztán hirtelen meg ált és mögém sétálsz.

- M.. mit csinálsz? - kérdeztem ijedten és próbáltam megfordulni, de nem hagyta.

- Nyugi. - hirtelen egy kendőt láttam magam előtt aztán azzal bekötötte a szemem. Újra megfogta a kezem és húzni kezdet.

- Hova megyünk..??! - kérdeztem újra kicsit frusztráltan, mert zavart, hogy nem látok és mégis rohanom, kell egy ismeretlen helyre.

- Mondtam márt, mindjárt meglátod.

- Hát, amíg ez a fejemen van addig kötve hiszem.

- Ts.. Csak köves!

- Mintha lenne más választásom

- Jaj, csak pofa be. - hirtelen friss levegőt éreztem. Mintha... Kint lennék... És nem a mesterséges szabadban, hanem az igaziban. - szállj be - hallottam, hogy kinyitja a kocsi ajtót.

- Hova száljak? - cukkoltam. Imádtam mikor kicsit mérges. A szeme olyankor elképesztő, és még ha nem is láttam el tudtam képzelni.

- Thomas - förmedt rám én meg csak nevetem. Sóhajtott aztán éreztem, hogy a hátamnál és a lábamnál fogva felemel és berak a kocsiba. Elpirultam. Azt hiszem ezt ő is észrevette, mert most ő nevetett. Becsukta az ajtót és elment a vezető üléshez. Miután beszállt és beindította a motort át nyúlt hozzám, becsatolt aztán magát. Az út csendesen telt. Kb. 10-15 perc után megálltunk. Komolyan én azt hittem el alszom. - Tom.. - rázott meg - ugye ébren vagy?

- Nem

- Jaj, angyalom néha azt hiszem, szándékosan próbálsz kihozni a sodromból.

- Lehet. - vigyorogtam. Sóhajtott és levette rólam a szemkötőt. Kelet egy kis idő mire a fényt megszoktam. Egy éterem előtt voltunk. Kicsi nyüzsgés volt bent. Az utca átlagos volt. Volt egy-két ruhaüzlet meg emeletes házak, amiknek volt egy kis erkélye.

- Idd ezt meg! - Nyújtotta felém. Egy körte alakú üvegcse volt, amibe kék folyadék dülöngélt.

- Mi ez?

- Csak idd meg! - mondta nyugodtan. Meg akartam kérdezni mi van benne, de tudtam úgyse kapok választ. Egy ideig nézegetem aztán gyorsan lehúztam, amitől azonnal köhögtem. Olyan fura íze volt. Nem rossz se nem jó. Kék íze volt. Nem kék festék csak.. nem tudom megmagyarázni. Egy kis fájdalmat éreztem a hátamban. Odanyúltam mire észrevettem, hogy eltűnt a szárnyam. Ijedten néztem az ördöghajúra, aki nyugodtan mosolygott. - Te hát működik.. Ez fantasztikus

- Eltünteted a szárnyam!? - akadtam ki

- Nyugi ez csak ideiglenes. Ettől 12 órára eltűnik a szárnyad és láthatóvá válsz, mint egy ember.

- De... az angyal szabályok szerint... SOSEM szabad megmutatni magunkat az embereknek.

- Hát pedig most azt fogod! - mondta. Kicsatolta magát, kiszállt aztán elment az én oldalamra. Engem is kicsatolt közben a feje nagyoz közel volt az enyémhez. Megfogta a kezem és berángatott az étterembe. Megnyomott egy gombot, amitől a kocsi hangot adott ki ami azt mutatta, hogy be van zárva. - Jó napot foglaltam egy kétszemélyes asztalt. - mondta egy ott dolgozónak.