Álmodó Shouyou

Harmadik fejezet-Tobio

Hinata megint a parkban sétált Hollóval. "Hogy van a fejed?"-kérdezte a fekete hajú meglepve Hinatát, a hirtelen kérdéssel.

 'Oh tényleg- emlékezett vissza a narancs hajú-a röplabda megütötte a fejemet ma reggel az álmomban.'  "Jól van köszönöm"- válaszolt megdörzsölve a homlokát egy kicsit. Ekkor egy ötlet bukkant fel a fejében. 'Felhasználhatom ezt a balesetet hogy megkérdezzem a nevét, miközben azt tettem hogy elfelejtettem'  Hinata felnézett a magasabb fiúra. "Igazából fáj egy kicsit a fejem. azt hiszem hogy elfelejtettem valamit... Hogy is hívnak?"

 Az utolsó kérdést hallva Holló hirtelen megállt, ezért Hinata beleütközött. Megfordult hogy a szemébe nézzen, a szemei tágra nyíltak a sokktól, szája kinyílt és bezáródott párszor, miközben szavakat próbált formálni. ˇ"K-kageyama. Kageyama Tobio"- mondta. Sötét szemei belefúródtak Hinata  világosabb barnás narancs színűibe. "Komolyan elfelejtetted a nevemet?" Hinata észrevette, hogy egy kicsit szomorúan hangzott, amikor megkérdezte. Valami különös oknál fogva, azt is elkapta, hogy Kageyama valamit mormol magának  a végén. Nem volt benne biztos, hogy rendesen hallotta, de úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy:  "Gondolom lenne értelme, ha így volna"

"Kageyama.... Tobio...."- suttogta magának, kipróbálva a nevet. Volt benne valami, ami zavarta, mintha már ismernie kellett volna, ami kicsit összezavarta. "Mondd, el tudod mondani az én nevemet is?" 

Kageyama eldöntötte a fejét zavarában "Hinata Shouyou. Biztos vagy benne hogy jól vagy?" 

Hinata lefagyott. Ennél jobban nem lehetett volna összezavarodva. 'Azonnal megmondta a nevemet, én pedig nem tudtam az övét ilyen sokáig..?' Megdörzsölte a nyakát, és felnézett "Oh, haha persze, jól vagyok!"-jelentette ki egy nagy mosollyal, próbálva feloldani a kínos hangulatot.

"Hinata, lenne valami, amit el kellene mondjak"-ismerte el Kageyama, komoly tekintete szinte belevágott Hinatába.-"Én-"

De a mondandója további részét elnyomta, egy hangos ismétlődő pittyegő hang.

Hinata felült az ágyába, narancs haja, egy csomóban a fején. Ránézett a még mindig szóló ébresztőórájára, majd rácsapott a gombra. "Feneeee"-ordította bele a párnájába. Amikor elmúlt a reggeli frusztráltsága, megadóan kimászott az ágyából, és elkezdett készülődni az iskolába, Kageyama képével a fejében.