Akarom

2.Izgalmas kezdet

-Jólvan kincsem most ideje lenne aludni. Ha ilyen későn fekszel le holnap fáradt leszel. - De mami tudni akarom, hogy hogyan jötettek össze. Még egy kicsit mesélj róla. Kérlek.
-Majd máskor most viszont alvás. Betakartam és kimentem a szóbájából. Mikőzben a konyha felé tartottam hallottam, hogy nyilik az ajtó odamentem és akkor láttam meg az ajtóban Jonathan-t.
-Fáradtnak látszól. Kemény nap?-kérdeztem.
-Kemény ügy...-felelte megtört hangon.- Kaitleen-el mi a helyzet?
-Kiváncsi arra, hogy hogyan ismerkedtünk meg.
-Nem hiszem, hogy mindent tudnia kellene arról.
-Nyugi kihagyom a nem neki való részeket.-válaszoltam flörtölö hangon.
-Hm... azok a részek nagyon jók, esetleg megprobálhatnánk elgyakorolni azokat.
-Igen... Azok a részek tényleg jók.
Ekkor Jonathan a karjaiba vett és bevitt a hálószobába. Reggel amikor felkeltem ő már elment dolgozni, és egy kis üzenetett hagyott az éjjeli szekrényen amiben az ált, hogy:"Kaitleen-t elvittem a suliba én meg elmentem dolgozni. Szeretlek vigyázz magadra".
Miután elolvastam, felöltöztem és elindultam dolgozni. Beültem a kocsiba, csak egy órára lakok a korháztól. Vezetés közben csak arra két dologra tudtam gondolni, hogy vajon milyen lesz az új hely és reménykedni hogy itt végre othon érezzhetem magam.
Ahogyan betérek a kanyarba a kocsival hirtelen egy másik kocsi bevág elém és neki megy egy harmadiknak. Lefékezztem de gyorsan mentem ezért véletlenül behalytottam a sáncba. Úgy fél percig esztméletlen voltam. Mikor megébredtem megládtam az egyik kocsit felborulva a másikat pedig már majdnem ellepték a lángok. Kiszáltam az  autóból és odarohantam a lángoló kocsihoz, a lángok már majdnem teljesen ellepték, amikor benéztem a jobboldali ablakon(az be volt törve) megláttam két tízenéves gyereket. Ők okozták a balesetett. Megnéztem a lány pulzusát akkora már halott volt utána át rohantam a soför feléhez és neki is megnéztem ő még élt. Gyorsan kihúztam onnan, minél távolabb a kocsitól. Azútán odamentem a másik kocsihoz, benéztem de csak egy nő volt benne aki körülbelül a harmincas éveinek az elején járt, ő az eszméleténél volt és látszolag is jól volt.
-Hölgyem megtudja mondani a nevét?-kérdeztem idegesen-hölgyem kérdezztem valamit!
-Öhh a nevem Joen. Joen Cast.
-Rendben Joen ki tudna szálni?
-Nem hiszem a lábam beszorúlt. Ekkor odanéztem és észrevettem a lábát nagy nehezen de talán ki tudom majd venni.
- Rendben Joen, ki tudom szedni a lábát de fájni fog
- Rendben kezdje.-modta és érezzni lehetett rajta, hogy fél.
Mondtam neki, hogy vegyen egy mély levegőt és már el is kezdtem... Ő nagyot síkított és közben is folyamatosan ordibált de ki tudtam szedni a lábát és őt pedig kihúztam a kocsiból.
Visszamentem Joennel a fiúhozz aki addigra már nem lélegzett elkezdtem a szívmaszást.
- Úristen meg fogunk halni!!-kiáltotta Joen-Senki se fog ránk találni.
-De igen ránk fognak találni-mondtam miközben folyamatosan szívmaszást végeztem a még mindig esztméletlen fiún.
-Miből gondolja ezt?!
-Abból, hogy valaki már bíztosan észrevette a lángoló kocsinak a füstjét.
És igazam is volt egy fél óra múlva kiértek a tűzoltok és a mentősők.
-Ki maga?-kédezte komoly hangon az egyik mentős.
-A nevem Dr.Khaterina Peters harmad éves rezidens vagyok a Seatle Jones Memorial kórházban.
-Adj a betegnek 20 mg amyodaront-szólt közbe a másik mentős.
Fel sem tűnt és a következő pillanatban már bent is voltam a korházban és éppen a defibrilátort használtam a betegen...
Az újdonsult feletesem(aki amúgy a kardió részleg vezetője) oda jött hozzám a nap végén és megdicsért amiért ilyen jól kezdtem az első napomat(a felettesem neve Dr.Phil Farmec aki egy nagyon jóképű és inteligens férfi volt).
Amikor hazafelé mentem tudtam, hogy ez a hely nekem való lesz.