Akarom

4.Váratlan fordulat

 
Már majdnem beértem a munkahelyemre, de csakis a tegnap esti levélre tudtam gondolni, ezzelőtt még sosem kaptam ilyen levelet, fenyegetőzést vagy bármi ehez hasonlót.
  Amikor beértem a korházba alig volt időm átöltözni mert egyből jött egy esett, egy terhes nő átfejelte a szélvédőtt. Elég durva volt, mindenhol vér, nem lehetett tudni melyik szerve szenvedte el a legtöbb sérülést, az ilyen esetekben csak mentjük a menthetőt, és a lehető legroszabbra számítunk.
  Mire a férje bejött a korházba, a nő meghalt, a feladat, hogy elmondjuk ezt a hírt rám és Dr. Phil-re várt.
  Kimemtünk a városzobába odasétáltunk a férjhez, aki a kezébbe temette az arcát, mi odaálltunk elé mire ő felnézzett. Amikor Dr.Phil elmondta neki a hírt ő összeropant, sírt, űvőltöt,ordibált fájdalmában és én nem mondthattam semmit amittől ő jobban érezzhette volna magát. Ebbe az érzésbe majdnem én is beleroppantam.
  Miútán közöltük a hírt elrohantam és bezárkoztam a raktárba, ott leültem a földre és sírtam. Dr.Phil útánam jött és amikkor észrevette, hogy sírok letérdelt melém.
  - Te minden tőled telhetőt megtettél.-mondta egy biztattó mosolyal az arcán.
-Tudom.
-Akkor meg míért sírsz?
-Egyszerüen csak ... Annak a férfinak pár órája még az volt a legnagyobb problémája,hogy milyen nevett adjon a gyerekének vagy, hogy milyen színű legyen majd a gyerekszóba fala... Most meg...
-Ez nehéz tudom de meg kell, hogy nyugodjon. Ez csak egy esett volt, de még fog jönni sok ehezz hasonló és meg még sok más is de akkor is tovább kell lépnünk mert ez a dolgunk... Nem törhetünk meg... Nem csügedhet a figyelmünk mert akkor emberek fognak meghalni, ártatlan emberek akik valakiknek az anyjuk, apjuk, testvérük, gyerekük. Megértette?!
-Meg.
-Akkor most menjen vissza dolgozni.
  Mielött kilépett az ajtón még meg kellet kérdeznem valamit, már majdnem kint volt de utána szóltam.
-Maga, hogy tudd nem kötödni, nem megtörni?
-Segít ha nem tudom azt, hogy kikett hagy hátra ha meghal.  Én még egy darabig csak úgy ültem ott, de aztán mentem a dolgomra.
  Miútán lejárt a műszakom beültem a korházzal szemben lévő bárba pár harmad éves rezidensel. De nekik hamar vissza kellett meniük a korházba ugyanis ügyeletessek voltak.
  Mikor elindultam haza megpillantottam a bárnál ülni Dr.Philt. Gondoltam oda megyek hozzá köszöni, de amikor közelebb értem hozzá már látszótt rajta, hogy nem az első sörét issza hanem legalább az ötödiket. Amikor odértem rátettem a kezem a vállára és üdvözöltem.
-Jó estét Dr.Phil ma nagyon sokat segített nekem... További kellemes estét.
  Ezzel sarkon fordultam és elindultam a kocsimhoz. Amikor ki akartam venni a kulcsot a táskámból valaki megfogta a vállam, hirtelen megfordultam és meglepedten vettem észre, hogy az Dr.Phil.
  Mielőtt egy szót is szólhattam volna neki lökött a kocsinak és megcsókolt. Amint leeset, hogy mi történt egyből el löktem magamtól.
-Dr.Phil maga részeg.-mondtam habogva és zaklatottan
-Sajnálom... Nem tudom miért csináltam...
-Most mennem kell.
-Várjon... Én...
Nem vártam meg, hogy válaszoljon, beszáltam a kocsimba és elindultam, a visszapillantó tükörben még láttam a zavarodott Dr.Philt amint kotyagosan visszament a kocsmába.
  Amikkor hazaértem semmit sem mondtam erről Jonathan-nek. Csak megpusziltam Kaitleent és lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre, mert folyton csak a csókra és a levélre tudtam gondolni.