Ender

Problémák, problémák és problémák

Egy sötét alak rohant a viharos éjszakában egy zombihordával a nyomában. Teljes erejéből harcolt, de a szörnyek túlerőben voltak. Borzalmas sérüléseket szerzett és már alig látott a fájdalomtól és a vérveszteségtől. Nehezen talált egy üreget egy sziklában ahova behúzódott és Circus a földre roskadt. Nem volt több ereje harcolni. Hallotta, hogy a szörnyek egyre közelebb értek. Lehunyta a szemét és Kagumerára gondolt, ahogy elérték a lények.

Kagumera ismét a város fölött repült, de ezúttal nem a szokásos módon. Össze-vissza repkedett és Deviantot kereste. Minél hamarabb el akarta kapni. Egyvalami viszont zavarta. Ahányszor megkérdezte Guardiant, hogy tud-e valamit a hollétéről, az ender témát váltott. Óvatosan terelgetett, ezért Kagu eleinte nem vette észre.
"Remélem nem titkol előlem semmit."- gondolta szomorkásan. Mindenkinél jobban megbízott Guardianban. Egy világ dőlne össze benne, ha elárulná.
Később a toronyban néhány őr jelentést adott Kagumerának és Guardiannak.
-Még mindig nincs semmi jel. hogy hol lehet?- kérdezte Kagu.
-Még mindig semmi Úrnőm.- válaszolták.
-Rendben, szép munka. Folytassák a keresést.- intett Kagu, majd Guardianhoz fordult- Te hogy állsz a kereséssel?
-Semmi jelét nem találom.- válaszolt az ender teljes nyugalommal. Kagu közelebb lépett hozzá.
-Kezdesz aggasztani.- nézett fel a magas enderre- Ugye nem titkolsz előlem semmit?
-Semmit Úrnőm.- felelt Guardian, és az ablakhoz lépett.- Sikerült teljesen rendbe hoznunk a károkat. Nézze Úrnőm! Nem gyönyörű látvány látni, hogy mindenki jól érzi magát?
Kagu sóhajtott. Már megint tereli a témát. Odasétált az ender mellé, a karjánál fogva elrántotta az ablaktól és szigorúan megállt előtte.
-Nem zártam le a témát!- hirtelen fekete aura vette körül Kagut. Ezt Guardian is észrevette, és megpróbálta lecsitítani a lányt.
-Úrnőm kérem nyugodjon le! Teszek róla, hogy Deviant kézre kerüljön.
-Ajánlom is!- azzal megfordult és dühösen elsétált, hogy újra ellenőrizze a várost. azonban azt nem látta, hogy az ender szomorúan nézett utána.

-Bárcsak könnyebb lenne ez az egész helyzet...- sóhajtott.

-Még mindig nem értem miért nem mondtad el nekik az igazat, de kösz hogy így védesz.- hallott egy hangot maga mögül. Megfordult és Devianttal találta magát szembe.

-Sajnos én se értem.- fordult el tőle Guardian.- Jobban örülnék, ha végre a celládban hűsölnél, ahelyett hogy itt rontod a levegőt.

-Mindketten tudjuk, hogy nem így gondolod.- Deviant közelebb lépett Guardianhoz és a vállára tette a kezét, miközben a fülébe suttogott.- Hagyd végre a francba ezt a hercegnőt és gyere velem.

Guardian egy fordulattal lendítette az öklét Deviant felé, de az ender kitért.

-Gyenge vagy Guardian. elhiteted az enderekkel, hogy te vagy a nagy, erős Guardian, aki megmenti a napot, de valójában gyenge vagy mint a harmat.- felvonta a szemöldökét a dühös enderre.- Add fel!- majd távozott.

Guardian dühében a mellette lévő falba csapott. Hallotta a fájdalmas reccsenést, látta ahogy bereped a fal, de nem érdekelte. Csak egy dologra tudott gondolni.

"Miért nem tudok szembeszállni vele? Miért nem vagyok rá képes!?"

Kicsit később, amikor Kagu visszatért, elhatározta, hogy pihenteti az előbbi témát és valami másról beszélget Guardiannal. Azonban amint felért a toronyba, meglepetésében megtorpant. A fent említett ender teljesen magánkívül volt. Csak állt és bámult maga elé, miközben az egyik kezéről lilás vér csöpögött a földre, és már messziről látszott, hogy el van törve. Mellette a fal néhány helyen berepedt.
-G-Guardian...- a neve hallatán magához tért és ijedten nézett Kagura, majd felszisszent fájdalmában, mintha csak most érezné mi történt a kezével.
-Várj meg itt! Mindjárt visszajövök!- utasította Kagu, majd elrohant. Néhány perc múlva egy elsősegélydobozzal tért vissza és nekilátott, hogy ellása Guardian sérülését.
-Mi történt?- érdeklődött közben.
-Egy kicsit felhúztam magam.- vallotta be zavartan. Ez volt az igazság.
-Ne haragudj.- sütötte le a szemét Kagu, nem tudván Deviant látogatásáról.

-Ugyan. Nem az Ön hibája.
-Tegezz...

-Tessék?

-Tegezz.- ismételte Kagu- Neked megengedem.

-Rendben Inferno.- bólintott Guardian.

Kínos csönd.

-Mesélj valamit magadról.- törte meg a lány a csendet.

-Hm?

-Én már elég sokat meséltem. Mesélj most te.

Ismét csönd. Guardian gondolkozott hogy miről meséljen.

-Tudod Inferno, elég sok közös van bennünk.- kezdte- Valaha mindketten emberek voltunk.

Kagu csodálkozva nézett Guardianra.- Igen? Te is? De hogy lettél enderman?

-Nem emlékszek a körülményekre.- ráncolta a szemöldökét az ender.- A legrégebbi emlékem az, hogy enderként ébredtem a várostól nem messze.

-Gondolom te nem féltél. Túl erős vagy ahhoz, hogy ennyitől félj.

Guardiannak az ajkába kellett harapnia, hogy ne üvöltsön, ahogy Deviant szavai visszhangoztak a fejében.

-De féltem...- sóhajtott- Pánikba estem, mikor megtudtam hogy ender vagyok.

Kagu először csodálkozva nézett, majd gyengéden a kezeibe vette az enderman kezeit. guardian meglepetten emelte fel a fejét, majd viszonozta Kagumera gyengéd kézfogását. Néhány percig csendben ültek így, majd Guardian törte meg a csöndet.

-Köszönöm.- suttogta.

Kagumera csendben mosolygott és kicsit megszorította Guardian ép kezét. Az ender felállt és a falhoz lépett.

-Sajnálom, hogy tönkretettem a falat...- simított végig az egyik berepedésen.

-Majd megjavítjuk, ne aggódj.- válaszolt Kagu, majd hirtelen ásított egyet.

-Jobb lenne, ha pihennél.

-Lehet azt kellene.- Kagu felállt és elindult az ajtó felé- Jó éjt Guardian.

-Jó éjt Inferno!- azzal az enderlány visszatért a szobájába.

Guardian egyáltalán nem érezte magát fáradtnak, ezért kiment a városba sétálni. Órákig bolyongott céltalanul a városban, miközben próbálta kiüríteni a fejét. Egy idő után elért egy várostól nem messze lévő szakadékhoz. Oldalra fordult és elnézett a messzeségbe. Valahol arra változhatott enderré. Sóhajtott és leült a szakadék szélére.

Mi lesz, ha kiderül hogy elárulta Infernot? Nem, nem árulta el! Legalább is remélte. Az árulásnak számít, hogy nem adja fel Deviantot. De miért nem tudja megtenni?Törte a fejét, ahogy tudta. Hirtelen képek villantak fel előtte, még azokból az időkből, amikor még ember volt. Mik ezek az emlékek? Várjunk, ugye nem?

Sokkosan ült a szakadék szélén és levegőért kapkodott.

Eközben Kagumera vadul forgolódott az ágyában. Deviantot és Guardiant látta maga előtt. Mi történik? Mit keres Guardian Deviant mellett?
Deviant támadott. Kagu mozdulni se bírt. Kétségbeesetten nézett Guardianra, aki szintúgy mozdulatlanul állt. Azonban mielőtt a lány körül elsötétült volna a világ, még látta, hogy Guardian rémülten nyújtotta ki felé a kezét.
Zihálva pattant fel és az első amit meglátott egy rózsaszín enderszempár. Gondolkodás nélkül átölelte Guardiant, aki időközben visszatért, és Kaguért aggódva térdelt az ágya mellett.
-Rossz álom?- kérdezte, miközben a lány haját simogatta.
Kagu még szorosabban ölelte az endert.
-Ígérd meg, hogy mindig mellettem leszel...- pityeregte- ...és soha nem árulsz el.

Mintha egy kalapáccsal vágták volna mellbe Guardiant. Még szorosabban ölelte Kagumerát és a könnyeit visszaküzdve suttogta a lány hajába:

-Mindig itt leszek ígérem...

-Lám, lám, micsoda érzelgés folyik itt!