Ender

Deviant és Guardian

Kagumera és Guardian szinte másodperc törtrésze alatt pattantak fel és szegeztek késeket Deviantra a tekintetükkel. Amint Deviant közelebb lépett, Guardian védelmezve állt Kagumera elé, azonban az ender nem állt meg.

-Így a szemébe hazudsz a lánynak?
Guardian nyelt egyet. Ebből nem magyarázza ki magát.

-Idefigyelj hercegnő.- szólt Kaguhoz Deviant.- Ez az ender itt előtted átvert téged.

-HALLGASS!!- ordított rá Guardian.

Az enderlány sokkosan állt. Mi folyik itt!?

-Guardian tudta hogy a városban vagyok.- folytatta Deviant.- Még beszélgettünk is egy párszor. De te erről semmit nem tudtál, igazam van?
Kagumera hátrálni kezdett. Hát Guardian, akiben annyira megbízott mégis elárulta őt!?

-Ne... Gua... rdian... ugye nem...?
Az ender ugyanolyan sokkosan nézett vissza rá. Azonban Kagu látta a szemében... Deviant minden szava igaz.

A lány megfordult és elrohant. Még hallotta, ahogy Guardian utánakiált.

Guardian mozdulni se bírt, ahogy a rémálma valóra vált. Megjelent a szobában Deviant, és Inferno mindenről tudott. Csak akkor sikerült összeszednie magát, amikor meglátta, hogy a lány megfordult és elrohant.

-INFERNO VÁRJ!!!- ordított utána kétségbeesetten. Az enderlány azonban nem fordult vissza. Az ender térdre rogyott. A habozása árulóvá tette. Könnyek folytak végig az arcán. Már az se érdekelte, amikor Deviant odasétált mellé és rátette a kezét a vállára.

-Gondolhattad volna hogy ez fog történni. Lehetetlen egyszerre két oldalt támogatni. Válassz végre! Vagy én, vagy ő.
-Egy percig se támogattalak!!- azzal egy fordulattal Deviant arcában landolt az ökle. Fekete aura vette körül. Betelt a pohár. Nem szabad többet haboznia.

-INFERNOT VÁLASZTOM!!!- üvöltötte és megnőtt körülötte a fekete aura.

Látva az ender dühét, Deviant úgy döntött hogy békén hagyja. Előtte még megpróbálkozott azzal, hogy higgadtan megbeszélje a dolgokat az enderrel.

-Hűtsd le magad Guardian- szólította meg nyugodtan- és beszéljük meg ezt, mint két érett enderman.

-Mégis mit akarnék veled megbeszélni!?- sziszegte Guardian.

-Nem te vagy az egyetlen, aki nem érti a helyzetet. Hadd tegyek fel pár kérdést!

Guardian dühösen fújva nézett Deviantra, jelezve hogy folytassa.

-Miért nem szóltál semmit se rólam? Sose kértelek rá.

-Egyesekkel ellentétben nem vagyok képes olyannak ártani, akivel együtt nőttem fel.

Deviant egy pillanatig elgondolkozott.

-Hát emlékszel!- az ender egy hatalmas mosollyal odasétált Guardianhoz és megpróbálta a vállára tenni a kezét, azonban Guardian elcsapta magától.

-A tény, hogy gyerekkorunkban barátok voltunk, nem változtat azon, hogy az enderek ellensége vagy.

-És mégse tudtál ellenem fordulni, ahogy a többi ellenfeleddel tetted.
Guardian dühösen elfordult és az ajkába harapott. Erre nem tudott mit válaszolni. Deviant elégedetten mosolygott, feldolgozva a történteket, majd távozott.

Guardian fejében újra lejátszódtak az események. Térdre rogyott és teli torokból üvölteni kezdett. Áruló lett és ez nem fog változni. Üvöltött a dühtől, hogy minden tönkrement. Üvöltött a kétségbeeséstől, mert nem tudta mi lesz ezután. Üvöltött a gyötrelemtől, mert az enderek ellensége lett. És üvöltött megint a kétségbeeséstől, mert Infernonak csalódnia kellett benne.

Az őrök benyitottak és Guardian felé vették az irányt. Az ender még csak fel se nézett rájuk, még akkor sem, amikor kivonszolták a szobából. Vagyis... nem kellett vonszolni. Egy pillanatig se ellenkezett. Csak nézett maga elé, miközben könnyek folytak végig az arcán, amiket már meg se próbált letörölni. Csak egyszer nézett fel, akkor is az első, amit meglátott Inferno könnyáztatta arca volt. Gyorsan lesütötte a szemét. Így nem képes a szemébe nézni.

Hirtelen egy nagy lökést érzett és hasra esett. Valami becsapódott mögötte. Riadtan nézett hátra, amikor tudatosult benne, hogy egy börtöncellában van. Felpattant és rémülten hátrált a sarokba. Hirtelen nem kapott levegőt és szédülni kezdett. Mintha a falak is közelítettek volna.

Deviant mosolyogva nézte a sötétből, ahogy az ender összeesett a cellájában.

Két kisfiú ült a fűben. Az egyiknek kócos barna haja volt, a másik tüskés tincsei feketék voltak.
-Miért hívnak mindig Deviantnak?- emelte a barnaság zöldeskék szemeit a másik fiúra.

A másik megvonta a vállát.

-Passz. Mindig így hívnak. Már alig emlékszem az igazi nevemre.

Egy kis ideig csendben ültek.

-Szerinted rám milyen név illene?- kérdezte ismét a barnaság. Deviant meglepetten kapta fel zafírkék szemeit. Ahogy erről beszélgettek egyetlen név jutott eszébe: Guardian. De miért Guardian?

-Valami eszedbe jutott?- ébresztette fel a barátja a gondolataiból. Deviant elhessegette az ötletet.

Változott a kép.

-Deviant!- egy idősebb Guardian futott Deviant felé. A fiú a fűben gubbasztott egymagában.

-Te is tudod, hogy nem lenne szabad együtt lennünk.- szólalt meg halkan Deviant- Bajod lehet belőle.

-Szerinted érdekel?- térdelt le mellé.- Tudom, milyen az öreg, majd ha jön eltűnök.

Rövid csend.

-Téged nem idegesít, hogy ilyen hosszú a hajad?- kérdezte Deviant, Guardianra pillantva.
-Meg lehet szokni.- simított hátra egyet a vállig érő barna hajtincseiből a fiú.

Megint változott a kép.

Ezúttal Guardian állt egymagában és nézett a távolodó barátja után. Deviant költözik és soha nem fog visszajönni.

Mintha áram ütötte volna meg, úgy pattant fel Guardian. Zavartan nézett körül. Mi az álom, és mi a valóság? Lenézett a kezeire. Ender kezek. Csak egy álom volt. Egy álom a múltról. De akkor mi a valóság? Ismét körülnézett. Egy börtöncella. Hirtelen újra lejátszódtak az aznapi események a szeme előtt. Mindkét kezével a hosszú hajába túrt. Hát egy börtöncellában ülve végzi?

Kagumera az ágya szélén ült és maga elé bámult. A történteket próbálta feldolgozni. Hát mégis csak elárulta Guardian. Deviant egész idő alatt a városban volt, és Guardian tudott róla, de mégse szólt. Könnyek folytak végig az arcán. Egy enderben bízott meg igazán, ő is elárulta.

Deviant az ablakból figyelt. Elégedett mosolya még szélesebb lett, ahogy elhagyta a várost. Guardiant eltüntette az útból, Inferno megtört. Mindent sikerült előkészítenie a sikeres harchoz.
-Élvezd ki az utolsó óráidat Inferno.- vigyorgott magának.- Mert hamarosan vége.