Édes hetes (BTS Yaoi)

1.rész (Az új szomszéd)

Jungkook pov:

Már megint ez az óriási ház, éjszakánként furcsa hangok szűrődnek az udvara felől sírás, nyöszörgés szerű hangok és hangos csattanások. Hihetetlen még csak pár napja költöztek ide, de egy estét se tudtam végig aludni. Minden este fel ébredek rá, de persze a szüleim és a drága bátyám nem hallja hisz csak az én ablakom és szobám néz arra. Komolyan, ha 5 perc múlva nem hagyják, abba.

-Én megyek át „üdvözölni" őket. Mivel még egyik se tolta ide a seggét, hogy bemutatkozón jó szomszédhoz illően. Bár még nem üdvözöltek láttam őket az nap mikor ide költöztek 5 fiú szállt ki egy igen feltűnő járgányból.. /tiszta új gazdagék/ már akkor tudtam, hogy egyszer még össze akasztom a bajszom velük.

Amíg a monológom mondtam eltelt az öt perc ideje csendháborítást jelentenem.

Mivel a szobám jó meleg volt, így inkább az ablakon való kikiabálást választottam. Nehezen kikecmeregtem az ágyból oda sétáltam az ablakhoz épp nyitottam mikor hallottam, vagyis nem hallottam csönd van. Ki néztem az ablakon már senki se volt az udvaron és szobákba is le volt kapcsolva a lámpa. Úgy döntöttem mégis kinyitom kicsit az ablakot had szellőzőn át a szobám.

-HAH.:! -Adtam hangot arcomat érő hűvös kellemes esős illatú levegőnek.

Előre hajoltam és rátámaszkodtam a párkányra. Szemeimet az ú.n. szomszédom udvarán legeltetem jobb híján, eszembe jutott mennyire szeretem a szomszédba játszani gyerekként. Bár most se vagyok, olyannyira idős a titzenkilenct hagyom el nem sok'á.

Éreztem, hogy szemhéjam egyre nehezebb lesz így föl tápászkodtam – Képszakadás -

És voálá reggel az ágyamban ébredtem teljesen kipihenten.

Biztos szörnyen fáradt lehettem, ha arra se emlékszem, ahogy vissza feküdtem

- Bár mivel az elmúlt 5 napom álmatlanságba telt.- Így érthető.

Felkeltem össze készültem és indultam a fő sulimba. Nagy meglepetésemre kinn az egyik szomszéd fogadott.

- Szia Seok Jin vagyok, pár napja költöztem ide a testvéreimmel, készültem egy kis finomsággal a családodnak, ha elfogadjátok.

- Persze, ha ráérsz, kerülj beljebb, jaj elnézést idősebbnek tűnsz nálam. - A hangomon érezhető volt a meglepettség, teljesen zavarba jöttem, attól hogy letegeztem.

- Ó ugyan nyugodtan tegeződjünk, sose voltam híve a kimértségnek, amúgy is simán a kis öcsém lehetnél. -Legyintett a szabad kezével, és beljebb lépet az ajtón.

- Köszi akkor ha nem bánod Jin hyungnak foglak szólítani. Az én nevem pedig Jeon Jeong guk és igazából mindenki Jugkooknak hív. -Mondtam határozottan.

- Ezt megbeszéltük Jungkook! - Vigyorgott ezer wattosan.

- Milyen szép fogsorod van. mondtam teljesen elvarázsolva. –Ohh, mármint aranyosan nevetsz helyesbítettem magam. - De hülye vagyok fogsor.

- Köszönöm sok nyers húst fogyasztok, így könnyebben tudom ápolni őket. Mondta teljes nyugodtsággal

- Oh Ok. Amúgy ti szoktatok este hangoskodni, sajnos alig tudtam aludni a folytonos zajtól.

-Nem hiszem, hogy mi voltunk. Amúgy lenne kedved ma velünk vacsorázni, a testvéreim csak pár évvel idősebbek nálad, mesélhetnél nekünk a környékről.

- Hm..  -Mostanában a suli miatt nem volt időm szórakozni korombeliekkel,

- igen örömmel elfogadom.