Édes hetes (BTS Yaoi)

6. fejezet

~Jimin~

Azt hiszem nagyon megkedveltem Jungkookot, szememet is alig tudtam le venni róla. Az arca a gesztusai feltűnően őszinték voltak, hat idegen jóval, erősebb sráccal volt körbe véve mégis megnyílt, és mert beszélni velünk lehet, hogy a mai fiatalok ilyenek már, talán a sok vámpiros film teszi. Vagy ki tudja, de már a puszta megjelenése elcsavarja a fejem. Vajon volt már kapcsolata, vagy vonzódik a férfi testhez, és mit tanulhat, hogy ilyen jó kondiban van? Mikor feleszméltem, hogy hol is járnak a gondolataim, elvigyorodtam, hisz ha itt lesz, ez a szépfiú igen csak megnő a szexuális étvágyam. Eddig is játszadoztunk egymással esetleg más vámpírokkal vagy emberekkel, de most van egy olyan érzésem, hogy ő tutti hálószoba vendégem lesz, és megedzett lepedő akrobata lesz belőlem.

-Jimin! – legyezett előttem Tae a kezeivel

- Hm? – nézetem a szemeibe

- Elmész gyógyszertárba vagy menjen Hobi? –

- Öhm persze, de miért? – kérdeztem lassan teljesen vissza terelve a gondolataim

- Nem figyeltél! – csóválta meg a fejét – Jungkooknak vitamint kell hozni és új ködszert! –

- Bocsi elkalandoztam! Persze megyek! – felettem vissza fogott mosollyal

- Tessék! Akkor ezeket kell hozni! – nyomot a kezembe egy bevásárló listát

- Mi ilyen gyorsan, hisz még beszélgetünk nem? – kapkodtam jobbra-balra a fejem, de egy üres szoba fogadott, és pár használt ködszer

- A többiek már le mentek, hogy egyenek Kookkal, nagyon elmerülhettél. Már túl tárgyaltuk a vámpiros és jövővel kapcsolatos kérdéseket is. Min gondolkodtál? -

- Semmi lényegesen! – mondtam miközben megfordultam és kisétáltam a szobából, Tae pedig utánam jött

- Aha aha! – mondta sejtelmes hangon – Lemerem fogadni, hogy valami illetlen dolgon járattad a buksidat. – mondta kuncogva majd át karolta a vállam és úgy értünk a lépcsőhöz

Már épp, tagadtam volna felhozott vádat, mikor újra megszólalt belém fojtva a szót- De, szerintem is helyes kis kölyök, nekem is tetszik! Kicsit olyan, mint ha az öcsém lenne, akivel együtt is hálnék! – dalolta vidáman a füllembe.

-Tudod, már ezerszer szóltam, hogy kicsit modernizáld a szókincsed, másodszorra alig vagy idősebb nála 100 évvel, nem hiszem, hogy örülne, ha le gyerekezed elégé erőteljes személyiség! – mondtam miközben csukott szemmel csóváltam a fejem és haladtam lefele

- Lehet, hogy kinézetre közel vagyok hozzá, de akkor is több mint száz év tapasztalattal rendelkezem ráadásul egy idősek vagyunk mi ketten, csak pár hónappal előbb Láttál napvilágot, még is mindig le gyerekezzel- mondta a vállamat megszorítva – Jungkook, aludnál ma velem? – kérdezte a bőszen falatozó fiútól mikor beléptünk a konyhába, mire mindenki döbbenten ránk kapta a fejét én meg durcásan villámokot szóró szemmel hátra pillantottam az esztelen öcsémre.

- Miért, félsz a sötétben? – kérdezte nyámmogva Jungkook

- Nem, már vagy ötven éve nem! – húzta ki magát büszkén – Tudod mikor kisebb voltam mindig valaki mellett aludtam, de már egy ideje senki se akar be engedni az ágyába, ezért magányomban midig fura dolgokat csinálok, és sokszor rám jön a síró görcs is. Az unalom nagyon ijesztő tud lenni! – mondta nagy szemekkel meredve maga elé

- Te szoktál sírni és kopácsolni? – kérdezte döbbenten Kook

- Hát néha sírok főleg, ha érzelmes könyveket olvasok falra szoktam rajzolni meg van, hogy golfozok, vagy teniszezek, amihez éppen kedvem van.- mondta mosolyogva Jungkook elé ülve