Édes hetes (BTS Yaoi)

5. fejezet

~Jungkook~

Bár, át aludtam egy egész estét fáradtnak éreztem magam. Tae sírása is abba maradt és most újra seb ellátásba kezdtek, lecserélték a kötéseimet, ami alatt láthattam a belilult harapás nyomokat. Nyakamra egy széles sebtapaszt kaptam, Jin még gyógy puszit is adott rá, viccesnek találtam az egész szituációt, hiszen tényleg úgy viselkedtek, mint egy család, Jin egy törődő anyukára vagy bátyra hasonlított. Nam egy szigorú ám aranyos apára aki, mint kiderült elég szerencsétlen.

A letekert fáslit elkezdte összeszedni és valahogy az egész testét betekerte vele sajátmagát foglyul ejtve. Segítséget kért a többiektől, de ők nevetés közben kidőltek. Én a döbbenet miatt nem nevettem így hát segítő kezet nyújtottam neki, és felállva oda mentem hozzá és elkezdtem lehámozni róla a csapdáját, de akkor ért a legnagyobb meglepetés, mikor a hátához értem, amin egy tökéletes BDSM kötés volt.

- Ezt hogy csináltad magadnak? – kérdeztem a megszeppent vámpírtól

- Mit? – kérdezte Nam

- Muta'! – pattant fel fekvő helyzetéből Jin. Odasietett Nam hátához majd mikor meglátta, sírni kezdte nevetésében és megfogta a szerencsétlen vámpír vállát és a többiek felé fordította a hátát, akik hasonlóan reagáltak.

- Hát ez bizarr! – kuncogtam el magam én is

- Mit csináltam?! – kérdezte ijedt fejjel Nam

- Semmit, fater semmit, de azért mondhattad volna, hogy mazo vagy! – őrjöngőt Suga a földön, miközben Namnak feltehetőleg összetört a lelki világa.

- Na, gyere, lehámozom rólad ezt! – mondtam és újra közelebb léptem, viszont arra nem számítottam, hogy annyi testnedv kerül a földre a nevetéstől, hogy azon meglehet csúszni, épp készültem egy közelebbi találkozót szervezni a padlóval mikor. Nam egyszerűen széttépte magán lévő ködszert és oda ugrott hozzám. Mondtam már, hogy elégé szerencsétlen, ő is megcsúszót nekem esett és közösen ismerkedtünk meg a padlóval. Bár fájdalmas volt főleg az, rész mikor kilapított és az összes sérülésemet még össze is nyomta. Hörgő vagy inkább őrjöngő hangot hallattam, mint aki sír, még fejem is, belevörösödőt mert próbáltam vissza tartani a nevetést.

- Kook jól vagy? Ugye nem sírsz?- kérdezte aggódó hangon Joonie, és többiek is oda sereglettek és arcomat vizsgálták

- Nehm! – fújtam fel teljesen az arcom, de már nem tudtam, visszatartani a nevetést, úgy tört fel a torkomon, mint a gejzír egy szebb napon – Ezt hogyh, nem bírhom komolyahna ilyenh szenrcsétlen vagyh? – mondtam nevetéstől torzult hanggal, de nem bírtam abbahagyni túl vicces volt ez helyzet

Közben Nam súlya eltűnt a mellkasomról és ő is kuncogásba kezdet.

- Én már csak ilyen vagyok! – hallatta jó kedélyű hangját

- Biztos jól vagy? – kérdezte J-hope az arcomhoz közel hajolva

- Teljesenh! - mondtam miközben elkezdtem letörölni a könnyeimet

- Igazán gyönyörű vagy nevetés közben! – mondta Jimin csillogó szemekkel – Khm, már mint szép a mosolyod és a nevetésed! – javította ki magát

- Köszönöm, de nem hiszem, hogy Jinéhez hasonlítható! Hyung olyan nevetésed van, ami más embert is nevetésre késztet, szép a mosolyod is – mondtam Jin szemébe nézve, aki a szavaim hallatára meghatódottan szívéhez nyúlt és aranyosan rám kacsintott

- Ez nem ér! Én is mosolygok! – hallottam meg Suga hangját, oda pillantottam és fogíny villantó mosollyal fogadott majd, közelebb hajolt a fülemhez

- Igazán szexy vagy! Azt hiszem, nagyon kedvellek! – suttogta nekem én pedig belepirultam ebbe az apró gesztusba, még vette a bátorságot, és egy pillangó puszit hintett az arcomra a szám mellé, erre még vörösebb lettem - Azt hiszem vissza tért a vér a szervezetedbe! – mondta el hajolva tőlem.

- Hát, ha ilyen zavarba ejtő dolgot mondasz még, én is elpirulok! – kontrázott rá Tae – De ezek szerint jobban vagy tényleg az előbb még remegett a lábad fel állásnál is. – mondta majd mosolyogva, majd megpaskolta a combját és a kezét nyújtva felsegített a földről.

- Most, hogy mondod az előbb szörnyen fáradtnak éreztem magam, de most szinte ki csattanok az energiától! – mondtam túl buzgón miközben magamat poroltam le

- Ez is rózsa vér egyik különlegesége, szívósabb erősebb a tested, mint a többi embernek.

- Oh, értem! És mi lesz velem.. Velünk, és szüleimmel és többi emberrel, akik ismernek? – kérdeztem, már jóval komorabban, hisz ezekre még nem kaptam választ bár sejtettem, hogy Rapunzel szerepe juthat nekem, csak véremért

- Hát igazából, gondolkodtunk rajta nem akarunk elszakítani senkitől és semmitől, de jelen állás szerint úgy gondolom, nincs sok választásunk, a legjobb, ha meghúzod magad itt és utána talán elköltözünk, mint kiderült nem is kevés vámpír mászkál ezen a környéken. Még a házat is veszélyes lenne el hagynod, még velünk is. Most, hogy felébredt a véred, jóval erősebb az illatod. Szoba is tele van levendulával, az a vámpírokat is megnyugtatja. – mondta Nam levegő vétel nélkül

Köpni, nyelni nem tudtam a sok információ miatt, mikor minden eljutott az agyamig, fel akartam csattani és háborogni, de mindet lenyeltem és gondolkozni kezdtem.

-Mondjatok el mindent, amit érdemes tudnom a vámpírokról. – feleltem végül hosszas csend után. Döbbent arcok néztek rám.

- Öhm, Jó? – kérdezte inkább mintsem mondta Nam

- Tudnom kell, hogy mérlegelhessek, és akár megölhesselek titeket! – feleltem nyugodt hangnemben Tae arca megszeppenté vált, de a többiek állták az égető, pillantásom

- Hát ez igy igazságos, végül is mi tudjuk a gyenge pontjaid. – felet sóhajtva Suga – Először is a testünk olyan, mint az embereké, csak kevésbé sérülékeny valamint lassabban telnek felettünk az évek, de nem vagyunk örök életűek és hallhatatlanok se valamint van vérünk és csergedezik is az ereinkben. Emberi ételet is fogyasztunk, és hát vért is vagy meghallunk.

Társadalmunk hát, embert és vámpírt se ölhetünk csak úgy, önvédelem és vadászatot kivéve nem bánthatunk senkit, ha mégis megtörténik az büntetést von maga után. Úgy képzeld el, mint a saját társadalmat, bár vannak, szabályok sokan megszegik. A rend védelmünket vadászoknak nevezik és hivatásos katonák, rendörök akik, valamilyen úton, módon erősebbek, mint az átlagemberek.
Karó szívben és fokhagyma, az efféle badarságok csak mese, valamint ha valamilyen vérhez hozzá jutunk, akkor letépett fej és az elégettet test az, ami meg tud ölni. De mint mondtam alapvetően békések vagyunk. Viszont azok a vámpírok, akik hónapokon belül nem jutnak valamilyen formában emberi vérhez, úgy nevezet C szintre süllyednek, ahol elvesztik az épp elméjüket és gyilkoló gépeké vállnak őket likvidálják. Azt hiszem a legfontosabb dolgokat elmondtam, ha kíváncsi vagy még valamire csak kérdez nyugodtan.

-Az legális, hogy itt tartotok? Vagy vadászok nem tudnák vigyázni rám amig gyengül a „szagom"? – kérdeztem miközben emésztettem az imént hallottakat

-Hát, ez vadászatnak számit igy legális, igazából, ha nem lenne köztünk olyan, aki emlékeket tud törölni akkor, megkellet volna ölnünk vagy szolgává tenni, és hát a vadászok között is vannak vámpírok, én is egy vadász vagyok! – folytatta Suga

- Tényleg?! Mi szolga? – kérdeztem vissza

- Hát olyan személy, aki tud a vámpíroknak és vérrel szolgál, azaz szolga? Jah, nem olyan szolga, aki mos és ebédet készit vagy mi! – mondta Tae elkuncogva a végét

- Oh, azt hiszem értem! Nem vagyok elragadtatva a helyzettől, de lehetnék sokkal rosszabban is. Az elköltözést amennyire lehet, próbáljuk elhalasztani nem, akarom itt hagyni egyelőre a családom. Valamint ők nagyon megbízhatóak, ha nem is emlékeznek, rám szeretnék velük beszélni, találkozni! – mondtam miközben a takarómat gyűrtem 

Helyes írási hibák lehetnek benne!

Jó szorakozást!!