Oké, hogy a sztorit élethűbbé tegyem, három egyszerű tényt kell tudnotok.
1. Az angol tanárnőnk kiejtése kábé oroszangolra hajaz, lévén, hogy a tanárunk oroszra is szakosodott.
2. Mindig kiszemel magának pár gyereket, és egész órán azokat szopatja.
3. Aznap reggel zombi voltam, és kábé magyarul is nehezen tudtam kommunikálni.
Tehát a helyzet adott. Angol óránk volt csütörtök reggel az egyik régi szakteremben, mint minden héten. Minden tök jól kezdődött, és jól is haladt addig, amíg nem kezdtük csekkolni a házit. Felnyújtottam a kezem, és jelentettem, hogy elfelejtettem megcsinálni.
Erre a tanár tök indokolatlanul visszakérdez angolul, hogy "Ennyire büszke vagy rá?". Teljesen a semlegesen mondtam, szóval nem értettem, hogy mit van úgy oda. De várjatok, olyan borzalmas kiejtése volt, hogy először nem is tudtam, mire gondol. Aztán egy kis szünettel erőteljesen rávágtam, hogy nem. Tudni kell azt, hogy a házi az volt, hogy interjúvold meg egy iskolán kívüli barátodat, hogy milyen a sulija.
És erre érkezett az a válasz, hogy..
"Bikáúz, ju hevönt get eni freendz, rájht?"
Így kitágult a szemem, és csak pislogtam. A tanárom tovább tartotta az órát. Én meg csak így néztem, és levontam a konzekvenciát.
Ha a tanárod is azt mondja, hogy nincsenek barátaid, akkor az már jelent valamit.
ESTÁS LEYENDO
Moonchild's stories
Chick-Litelborult gondolatok a fejemben, különböző sztorik a múltamban. nem annyira izgalmas, mint amennyire hangzik. csak én. egy lány, aki próbál boldog lenni
