Speeding passion (Sebastian Vettel Fanfiction)

Speeding passion 8

Ahogy megbeszéltük, még vasárnap este hazamentünk Milton Keynesbe. A lányok a csapattal jöttek hétfőn, Brittany az ő finnjével utazott Svájcba, hogy ezt az egy-két napot még Malajzia előtt együtt tölthessék. A program annyiban változott tehát, hogy Brit nem kísér el a nőgyógyászhoz hanem egyedül megyek , majd még aznap meglátogatom anyát, de ezt még Sebnek el kell mondanom.

- Seb! - a hétvégi Ausztrál nagydíjat nézte vissza, mikor mellé ültem a kanapéra. - Holnap Londonba kell mennem.

- Holnap szerda van? - kérdezte, amire bólintással feleltem. - De akkor indulunk Malajziába, és miért mész Londonba?

- Meglátogatom anyát. - azt tudta, hogy Londonban születtem, de meglepődött a tervemen.

- Miért nem szóltál előbb akkor ma meglátogathattuk volna együtt. - sajnálkozott.

- Egyedül szerettem volna meglátogatni. Nem tud rólunk. - újabb hazugság.

- De holnap remélem elmesélsz neki mindent, vagy neked ez az egész kapcsolat nem fontos? - vont kérdőre.

- Dehogy nem. - simogattam meg az arcát. - Csak nem akartam neki telefonon elmesélni. - plusz egy hazugság, komolyan már listát vezethetnék a hazugságaimról.

- Hát rendben. És mikor jössz Malajziába?

- Már néztem járatot, még holnap odaérek.

- Hm, ha nincs más választásom. - játszotta a mártírt, majd hozzám bújt.

Másnap reggel miután elbúcsúztam a lányoktól és Sebtől is, összepakoltam a bőröndöm s indultam Londonba, előtte persze elmentem Dr. Bertinhez, a nőgyógyászomhoz. A vizsgálat nem volt rövid, de mivel időpontom volt 10-re így azért viszonylag időben végeztem. Vérvétel, vizsgálat és egy kis várakozás után behívott a rendelőbe, s közölte, hogy terhes vagyok, a hír nem volt annyira meglepő mert a teszt már kimutatta, de azért reménykedtem benne, hogy az tévedett. Hát nem úgy tűnik, megadta a következő vizsgálat időpontját, majd folytattam az utat, minél előbb anyával akartam lenni.

- Szia anya! - borultam nyakába, mikor belépve egykori otthonomba meg láttam a konyhában. - Annyira hiányoztál.

- Te is kicsim. - szorított magához. - Voltál orvosnál?

- Igen. - ültem le a mellettem álló székre. - Terhes vagyok. - ismét zokogni kezdtem, a kétségbeesés úrrá lett rajtam.- Nem akarok gyereket anya. Hogy lehetek ilyen hülye?

- Clara, ne sírj. Meséld el mi van ezzel a fiúval és találunk megoldást a babára is. - simogatta az arcom, és elmeséltem közben az egész történetet ismét elejétől a végéig, és a terveimet is Sebbel. - Tehát nem szereted. - állapította meg.

- Nem, én csak .... úgy gondoltam, hogy majd miután Sebet magamba bolondítottam, ő feleségül vesz néhány évig eljátszom a boldog feleséget, aztán elválunk. - hüppögtem. - De így, örökre hozzáláncolom magam.

- Jajj kicsim. Van megoldás, - mondta majd sorolni kezdte azokat- egy: Megmondod neki és éltek boldogan a gyerekkel, klettő: Nem mondod meg neki, hanem elhagyod és felneveljük egyedül a picit, három: Elveteted és vagy szólsz neki, vagy titokban tartod és továbbra is együtt maradsz vele.

- Nem akarok ide vissza jönni, és elegem van már abból is, hogy hetente másik pasival feküdjek le, őszintén mondom, jól érzem magam Sebbel, de nem szeretem és nem is fogom.

- Akkor maradj vele. - ajánlotta anya. - És mondd el neki a picit.

- Azt hiszem elvetetem. - ekkor döntöttem el mit teszek. - Hozzámegyek majd elválok tőle, vagy nem, de nem szülök neki gyereket.

- Biztos vagy benne? Nem fogod megbánni?- aggódott értem anya.

- Nem. - határozott volt a hangom. - Most viszont megyek anya, nemsokára indul a gépem. - ölelkezés, búcsúzkodás után elindultam a reptérre.

A repülőn ülve egyre csak a beszélgetésünk kattogott a fejemben, anya nem akarja, hogy elvetessem ez biztos, a lányok is ellenzik, Seb ha megtudná kidobna az biztos, hazudnom kell megint. Ha Molli és Brittany azt hiszik tévedett a teszt és nem vagyok terhes békén hagynak. Ez az ezt fogom tenni.

Éjszaka érkeztem meg Malajziába, a szállodában elkértem a recepción a lányok szobakulcsát, majd gyors zuhany után lefeküdtem.

- Jó reggelt szépségem! - ültem le Seb és Heikki mellé, mikor 9 órakor kiértem a pályára, ők éppen reggeliztek.

- Sziasztok! - mosolyogtam, s adtam Sebnek egy csókot. - Mit eszel? - kíváncsian nézegettem a tányérjába.

- Gyümölcsös müzli. Kérsz?

- Nem köszi. - fintorogtam.

- Hogy sikerült a látogatás?

- Jól, anya üdvözöl, és mielőbb szeretne megismerni. - és egyébként Seb gyereket várok tőled akit hamarosan elvetetek, mit szólsz? Tudom, hogy egy valóságos szörnyeteg vagyok, de nem tehetek mást.

- Clara, beszélek Christiannal kettőnkről, még ma. - mondta. - Szeretném ha te is ott lennél.

- Mi? - kicsit meglepett a dolog. - Mikor?

- Már szóltam neki, hogy beszélni akarok vele.

- Rendben.

- De Christian kérlek, nem értem most mi a bajod. - Seb és én ott ültünk a csapatfőnök irodájában, s miután színt vallottunk Christián felpattant a székéből s azóta folyamatosan járkál mint egy mérgezett egér.

- Hogy nyugodjak meg? Világosan megmondtam mikor idejöttél, hogy a csapat egyetlen nőtagjához sem lehet semmi közöd, sem neked sem Marknak, és mindezt neked is elmagyarázta Britta nem igaz, hogy még csak ne is álmodozz a pilótáinkról. - járkált továbbra is. Lehet, hogy más csapatok ezt tolerálják, de mi nem, Seb mondd csak miért is nem hoztad magaddal Hannat soha egyetlen futamra sem? - szegezte neki a kérdést, de a választ nem várta meg. - Mert nem akartad, hogy elvonja a figyelmed a versenyről, s itt akartál lenni 100%- osan. Nem igaz? - kérdezte.

- De ez most más Christian, Clara és én szeretjük egymást.

- Nézd ha az a gond, hogy itt dolgozom akkor felmondok és kész. - ajánlottam egy lehetőséget.

- Vagy összeházasodunk és akkor a munkád is megmarad és együtt lehetünk bűntudat nélkül. - kérdőn nézett Christianra, engem is és láthatóan a csapatvezetőt is meglepte Seb ötlete. - Clara hozzám jössz feleségül? - kérdezte, nekem pedig egy szó nem sok annyi sem jött ki a számon.