Speeding passion (Sebastian Vettel Fanfiction)

Speeding passion 1

- Nagyszerű vagy Daisy, ez az, igen. Gyönyörű. - dicsért Tim, a főnököm. Katalógus fotózáson vagyok, és már nagyon elegem van, reggel óta csak azt hallgatom Daisy ezt így csináld, Daisy ezt úgy csináld. - Gyerünk szépségem ez az utolsó és kész. - majd letette a gépet és megölelt. Tim olyan volt nekem mintha az apám lett volna, 10 éves korom óta ismerem, s mindenben támogat minket anyával, igazából szerintem titkon mindig is szerelmes volt anyába, de anya nem tartotta soha elég jónak magához. 10 éves voltam mikor anya összepakolta a holminkat s eljöttünk az apámtól, gyűlölöm őt teljes szívemből, amit tett arra nincs bocsánat ....

A nevem Clara Wolfran, 1988. augusztus 5.-én születtem Kölnben, édesanyámmal Tim ügynökségén dolgozunk, az ügynökségen körülbelül 20-25-en vagyunk lányok, s a mi feladatunk az ügyfelekkel való megjelenés egy egy számukra fontosabb eseményen, illetve néhányan le is fekszenek velük. Aztán vannak lányok - mint például én - akik csak "messziről" szórakoztatják a pasikat, bárokban, s rendezvényeken táncolnak. Az elején ez is nehezen ment, de aztán beletanultam, s megszoktam, hogy esténként férfiak százai bámulnak, de Tim szerencsére nem erőltette a szexet.
- Akkor mehetek? - kérdeztem fáradtan.
- Igen cicám mehetsz. - csapott a fenekemre, s közben kéjesen mosolygott. - Andrew vár, beszélni akar veled.
- Az irodájában van? - kérdeztem, de ő válasz helyett egy bólintással felelt. Andrew, Tim öccse, nem vagyunk egy pár, de egész jól megvagyunk, ő a felelős a lányok beosztásáért, s neki is köszönhetem, hogy eddig nem kellett lefeküdnöm egyetlen ügyféllel sem. - Szia Andrew! Tim mondta, hogy kerestél. - léptem be az irodába.
- Igen, már vártalak. Gyere. - kinyújtotta a kezét, s az ölébe húzott. A következő pillanatban éreztem kezeit a combomon. - Már nagyon hiányoztál, kívánlak.

- Ez volt olyan sürgős? - kérdeztem mosolyogva, majd megcsókoltam. Andrew feltett az asztalra, majd lehúzta rólam a nadrágot, s a bugyimat s ujjaival testem legérzékenyebb pontját kezdte simogatni. Mikor már alig láttam a kéjtől, kigomboltam a nadrágját, s én is megszabadítottam a felesleges ruháitól, hogy könnyen belém hatolhasson, mikor ezt megtette felsikítottam, majd egyszer csak filmszakadás, elöntött a gyönyör. Tudtam, hogy Andrew nem szeret, csak egy játékszer vagyok neki,de én egyre jobban beleszerettem. Andrew 28 éves, kék szemei azonnal levettek a lábamról, sötét haja és izmos teste sem hagy teljesen hidegen. - Szeretlek. - futott ki a számon, erre Andrew eltolt magától.
- Ezt most hagyjuk, jó? - váltott komolyra, felöltözött s visszaült a számítógépe elé.
- Jól van, akkor én megyek. - sértődötten távoztam az irodából.

- Megjöttem! - jeleztem anyának, hogy itthon vagyok, mikor beléptem a kis kétszobás lakásunkba. Nem volt nagy, sőt valójában rettenetesen kicsi lakás, de nagyobbra nem tellett.
- Gyere kicsim, kész a vacsora.
- Szia. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Milyen napod volt? - kérdezte.
- Egész jó, megcsináltuk a portfóliókat, rengeteg kép készült, Tim elégedett volt. Aztán találkoztam Andrewal.
- Clara, vigyázz vele, tudod, hogy milyen! - mondta anya.
- Tudom anya, de szerelmes vagyok belé, nem tehetek róla ez van. Holnap dolgozol?
- Nem, és talán többet be sem kell már mennem. - mosolygott rejtélyesen.
- Mert?
- Találkoztam egy nagyon gazdag, fiatal üzletemberrel, meghívott vacsorázni.

- Anyaa, már megint egy újabb gazdag pasi, nem érzed rosszul magad, hogy kihasználod őket? - kérdeztem tőle, anya ő lefeküdt a férfiakkal, és élvezte is, de kizárólag csak gazdag pasikkal kezdett. Az elmúlt 10 évben nagyon sok férfit megszédített, néhányan még a kezét is megkérték, de anya egyiket sem találta elég jónak magához, azt mondja neki nem milliomos kell, ő többet érdemel.
- Egyáltalán nem, jár nekem a luxus, és neked is, addig nem nyugszom míg nem találok egy milliárdos idiótát aki belém szeret és feleségül vesz, s akkor Clara mindketten itt hagyjuk ezt a mocskot, és úgy élünk majd ahogy az jár nekünk. Nem is értem te miért nem akarod követni a példámat.
- Tudod, hogy képtelen volnék lefeküdni bárkivel, mert szeretem Andrewt.
- Igen, tudom, el sem tudod képzelni milyen bűntudat gyötör, amiért így kell élned. - ölelt meg.
- Ne legyen anya, mindez annak a szemétnek köszönhető. - nyugtattam meg.
- Mennem kell. - tolt el magától, de láttam a könnyeket a szemében, még mindig fájt neki ez a téma. - Lionárd már vár rám.
- Anya, elpakolok, de utána átmegyek Andrewhoz, délután összekaptunk.
- Jól van, menj csak. - mondta, majd birtokba vette a fürdőszobát.

Andrew ajtaja előtt állok, csengetek, kopogok, de senki nem nyit ajtót. Még szerencse, hogy a múltkor nálam maradt a kulcsa, így be tudtam menni. Bementem, de bárcsak ne tettem volna, Andrew ott feküdt, alatta egy vörös hajú nő, s meglehetősen jól érezték magukat egymás társaságában.

Szeretkezés közben a lány nevét hajtogatta, s azt hogy szereti, nem bírtam tovább kirohantam a házból, nem tudom észrevettek e nem is érdekelt. Hazarohantam s az ágyamba vetettem magam zokogva. A szívem darabokra tört, tényleg szerelmes voltam Andrewba.

- Clara mi történt. - jött be hozzám anya mikor hazaért hajnalban.

- Andrew .... gyűlölöm. - zokogtam.

- Mit csinált? - nyugtatólag simogatta a hátam, de nem sok sikerrel.

- Rajtakaptam egy ribanccal. Anya, gyűlölöm.

- Kisbabám, ne sírj, tudtad nagyon jól, hogy egy szemét, és, hogy nem szeret.

- Igen de nem gondoltam, hogy mellettem mással is lefekszik.

- Kis naív babám.

- Nem érdekel Tim, az sem érdekel amit anya mondd, menni akarok a lányokkal Abu Dhabiba. - kiabáltam a főnökömmel másnap az irodában.

- Clara, nem mehetsz értsd meg! - próbált szigorú lenni de ezzel egy percig sem hatott meg.

- Ha nem engedsz a lányokkal, akkor felmondok. - fenyegetőztem.

- Tim, hagyd had menjen. - szólt közbe anya.

- Rendben, beszélek Andrewal és elintézzük a dolgokat. - enyhült meg. - Holnap indultok. - azt hitte ezzel az információval eltántoríthat tervemtől, de nem.

Másnap reggel 9-kor indult a gép, nem igazán ismertem ezeket a lányokat, mert időm nagy részét anyával és Andrewal töltöttem, de nagyon kedvesnek tűntek.

- Szia Daisy, mi baj? - ült le mellém három lány a gépen.

- Sziasztok! - eresztettem meg feléjük egy kis mosolyt. - Semmi, csak ....

- Pasi van a dologban igaz? - kérdezte egyikük. - Nekünk bármit elmesélhetsz, bennünk megbízhatsz hidd el, mi a lányokkal olyanok vagyunk mint a nővérek, mi 3-an mindenben számíthatunk egymásra, s most már közénk tartozol te is. Mostantól mi vagyunk a családod, a nevem Candy. - nyújtotta kezét a szőke lány, nagyon kedves volt, és bár ők ismertek engem én egyiküket sem tudtam hova tenni. - Ők itt Molli és Mara.

- Köszönöm lányok, tudjátok szörnyen nehéz .... - bizalmamba fogadtam őket, s elmeséltem nekik történetem, elejétől a végéig, gyermekkoromtól kezdve az Andrewal való kapcsolatomig mindent.

- Húúú, hát nem csodálom, hogy most itt vagy, ennyi csapást én biztosan nem bírtam volna ki. - mondta Molli. - De Andrew miatt ne bánkódj, ő egy idióta, ha egy ilyen csajt mint te csak így hagy elmenni.

- Csak játszott velem végig, csak egy kis kaland voltam számára.

- Kicsim állj bosszút rajta, had lássa mit veszített. - tüzelt fel Candy.