Speeding passion (Sebastian Vettel Fanfiction)

Speeding passion 10

2012 április 7. Ma délután 5 órakor férjhez megyek, nem hiszem el. Nagyon izgulok, Brittany, Heidi és Tamara is itt vannak velem, Seb Kiminél készülődik.

- Jajj lányok! Annyira izgulok! - ültem a fésülködő asztal elé miután végeztem a zuhanyzással, hogy Heidi elkészíthesse a frizurám. Nem volt semmi extra, s mivel az esküvőnk is egyszerű lesz ezért csak behullámosítottuk és egy fehér rózsát tűztünk bele. Aztán kisminkeltek, és végül jött a ruhám, ami egy egyszerű csipkés, virágokkal díszített egyenes vonalú ruha.

- Gyönyörű vagy kicsim. - jött be a szobába anya, épp akkor mikor elkészültem.

- Anya! - teljesen meglepett, hogy itt van, említettem neki ugyan az időpontot de nem gondoltam, hogy eljön. - Hogy kerülsz ide? - annyira jó volt újra megölelni.

- Hát csak nem hagyom ki az egyetlen és legszebb kislányom esküvőjét. - simogatta meg az arcom. - Indulhatunk?

- Igen. - helyeseltem majd elindultunk a templomba.

- Clara mehetünk? - a templomhoz érve Kimi már nyújtotta a karját, hogy az oltárhoz kísér.

- Kimi! Nem haragszol meg ha anya kísér be? - kérdezte, s láttam, hogy anya szemében megcsillant egy könnycsepp.

- Dehogy haragszom. - puszit adott az arcomra, majd anya bekísért a templomba. A násznép állva nézte ahogyan anyával végig sétálunk a padok közt, Seb családja, anya, a lányok, Kimi, Tommi és Heikki, Britta a családjával, Christian, Adrian Newey, a szerelők a csapattól és még néhány jó barát volt jelen. Az oltárnál várt Seb, rettentő jól nézett ki, a haja fel volt zselézve, fekete öltönyben volt, mellette állt Kimi a tanúja, a másik oldalon pedig az én tanúm Brittany állt. Ahogy Sebre néztem láttam szemében a boldogságot és a csillogást, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy nem tehetem ezt vele, hiszen ez a fiú szeret engem, nem csaphatom be ilyen csúnyán, és a kisbaba a pocakomban, aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat, valószínűleg túlságosan tetszett ez az élet ami Sebastian mellett várt illetve féltem volna mindenkinek a szemébe nézni s elfutni. Arra eszméltem, hogy Seb az ujjamra húzza a gyűrűt, majd én is ugyanígy teszek, majd az első hitvesi csókunk után kivonulunk a templomból, mint Frau és Herr Vettel. A templom előtt fogadtuk a gratulációkat, majd egy közeli helyen megünnepeltük a nagy napot.

- Nagyon szeretlek! - búgott szerelmesen a fülembe Seb.

- Én is szeretlek. - nem tudom miért de úgy éreztem őszintén jön belőlem ez a vallomás, s megcsókoltam.
- Na fiatalok! - lépett hozzánk Christian Horner, Kimivel és Brittel. - Remélem ez az új állapot nem fog kihatni a teljesítményedre Seb! - fenyegetőzött persze csak viccesen.
- Nem fog Christian hidd el, sőt majd meglátod, hogy ezután még jobban fogok teljesíteni. - fogadkoztam.
- Úgy legyen. - veregetett vállon, majd leült az asztalához.
- Most aztán szemmel lesztek tartva. - mosolygott Kimi. - Mennyünk táncolni. - húzta el tőlünk Brittanyt. A lagzi hajnali ötig tartott, szét táncoltuk magunk, illetve a vendégek, mert én diszkréten kivontam magam a tánc alól, éreztem, hogy a babának nem tetszik ha nagyon ugrálok, ezért inkább az asztalunktól figyeltem újdonsült férjem és barátainkat. Szerencsére nem kérdezősködött senki, nem tűnt fel senkinek mindez. A boldogságot amit éreztem egyedül a baba és az abortusz miatti aggodalmam árnyékolta be. Egyre többször eszembe jutott az elmúlt napokban, hogy talán megtartom a picit és boldogan élhetünk hármasban, de végül mindig arra jutottam, hogy nem lehet, nem akarom ezt a babát.

Mivel az esküvő utáni hétvége futamhétvége, ezért a nászutat elhalasztottuk, mindössze négy napunk volt kettesben lenni, mert csütörtökön utaztunk is Kínába. Reggel érkeztünk meg, s délután már a különböző sajtóeseményekre kísértem Sebet, érdekes volt, hogy most nem az autóról kérdezték, sokkal inkább érdekelte őket a magánéletünk, s a hétvégi lagzink. Szerencsére Britta is velünk volt így leszerelte a sajtót. Mindezek után a Red Bull kénytelen volt kiadni egy hivatalos tájékoztatót miszerint igen most már Clara és Sebastian Vettel vagyunk, és közöltek két fotót is.
- Remélem békén hagynak. - lépett ki a zuhanyzóból Seb, én pedig az ágyon feküdtem s a laptopon olvastam a fórumokat, kommenteket házasságunk hírével kapcsolatban.
- Hát nem lenne rossz. - húztam el a szám, miközben mellém feküdt. - De szerintem nem fognak leszállni rólunk, mindenki többet akar tudni rólam. - mutattam rá a bejegyzésekre, melyek az én kilétem firtatják. - Figyelj Seb, jövő héten .... a Bahreini Nagydíjat, azt hiszem ki kell hagynom. - kicsit félve mondtam neki mindezt.
- Mert? - kérdezte.
- Mert - nem igazán voltam felkészülve erre a kérdésre, délelőtt hívott a nőgyógyászom, az abortusz miatt, ő nem végez efféle beavatkozást, de megadta egy ismerőse telefonszámát akitől keddre kaptam időpontot. -Anyának megígértem, hogy segítek neki költözni. - hirtelen eszembe jutott, hogy anya átköltözik egy nagyobb lakásba.
- Értem, - szomorodott el picit. - de attól még ott lehetsz a futamon nem?

- Kedden megyek hozzá és nem tudom meddig maradok, lehet, hogy már csütörtökön utánad tudok menni, de lehet, hogy nem. Brittával már beszéltem ő beleegyezett, úgyis jön az új lány Camila.
- Már találkoztam vele. - lett vidámabb a hangja. - De azért jó volna ha ideérnél a futamra. - könyörgő szemekkel nézett, nagyon örültem, hogy nem buktam le.

Pénteken a szabadedzéseket illetve a szombati időmérőt a lányokkal, Florával és Camilával néztük végig, Tommi ismét itt tudott lenni, ilyenkor sokat segít Heikkinek, Sebet ismeri mint a tenyerét. A figyelmem nem kerülte el, hogy Seb nagyon jól kijön Camilával, ami bevallom picit idegesít, és ezt Tommi is észrevette.
- Kedves lány, - bökött feléjük a finn. - jól kijönnek.
- Igen, de talán túl jól, nem gondolod? - kérdeztem szúrósan.
- Féltékeny vagy? - tapintott rá a lényegre.
- Dehogy vagyok féltékeny. - próbáltam elterelni a témát, s talán ekkor jöttem rá mennyire fontos számomra Seb.
- Nyugi, Seb csak segít neki, igaz, hogy ismeri már a csapat munkáját, de be kell illeszkednie közénk. És hallottam amint rólatok mesél neki. - nyugtatgatott.
- Megkeresem Brittát. - egyszerűen ha volt okom ha nem féltékenykedni nem bírtam tovább nézni a csevegésüket, így hát megkerestem Brittát.