Bts one shot-ok

YoonKook

- Hyung, gondolkoztál már rajta hogy milyen lehet a víz alatt élni? -fordult felém Jungkook.

- Mi? Nem...miért gondolnék ilyenekre? -ráztam meg értetlenül a fejem.

- Én szívesen lennék a víz alatt -mosolyodott el kicsit, majd kezébe vette a szappant és elkezdte dörzsölgetni hogy felhabozzon majd az arcára kente azt.

- Ha a fejedet belenyomom a kád vizébe az elég kielégítő lesz? -fröcsköltem felsőtestére egy kis vizet, min csak nevetett és lemosta arcáról a szappant.

- Mindig olyan kedves vagy Hyung. Hogy lehetsz ilyen pozitív személyiség? -húzódott hozzám kicsit a szűkös kis fehér kádban.

- A szarkazmust még a víz se hozza le rólad, igaz? -sóhajtottam fel.

- De te ezt kedveled bennem -hajtotta fejét a vállamra. Fekete, enyhén vizes tincsei kicsit viccesen ágaztak szét, amin nem tudtam nem mosolyogni.

- Ne legyél eltelve magadtól. Itt ülünk ketten ebben az amúgy is szűkös kádban, olyan közel vagy hozzám hogy az már botrány és még a vizes fejedet is a vállamra tetted -forgattam meg szemeimet.

- Nem tudom miről beszélsz. Ezekben nincs semmi rossz -motyogta maga elé utolsó szavait- Tudod, néha nagyon tsundere vagy -jegyezte meg.

- Mi vagyok? -Húztam fel a szemöldökömet értetlenül.

- Ez egy japán kifejezés az olyanokra mint TE -nézett fel rám majd játékosan kinyújtotta a nyelvét. Azokkal a barna szemekkel ilyenkor olyan mint egy kiskutya.

- Melegen ajánlom hogy ez egy dicséret legyen -néztem rá szúrós szemmel.

- A tsundere típus az ideálom -kuncogott pimaszon.

- Oh, akkor mégis csak sértést -néztem el róla.

- Ah...szerintem ideje kiszállnunk. A végén még Jin mérges lesz, vagy ránk nyit. Tudod milyen anyáskodó tud lenni.

- Persze, szerintem külön hely van az agyában ami az anyáskodásért felelős -vontam vállat, majd hátra dőltem és könyökömmel megtámaszkodtam a kád peremén.
Jungkook felállt a vízből és kiszállt. Próbáltam nem őt bámulni hanem...igazából bármi mást, de túlságosan is csalogatta szemeimet a háta, a csípője, hátsó fele és a csodás combjai ahogy a vízcseppek végig gördülnek rajta. Már majdnem olyan jó lábai vannak mint nekem, persze ezt soha nem fogom elmondani neki.
Magára vett egy boxert és egy sima, minta nélküli fehér pólót, majd egy sunyi mosolyt mutatott felém, amit nem tudtam hova tenni.

- Megnéztél, igaz? -bazsajgott tovább.

- Álmodozz csak! Hátul is van szemed vagy mi? -csittentettem meg nyelvemet

- Oké, oké -hagyta rám a dolgot- Nem szállsz ki?

- Előbb menj ki. Nem akarom hogy azt nézd ahogy öltözök -válaszoltam egyhangúan és kifejezéstelen arccal néztem rá. Nem szólt semmit, csak ugyanolyan arccal bámult rám mint amilyent én mutattam  neki.

- Rendben... -mondta, ezzel megtörve a csendet. Nem hazudott, valóban az ajtó felé fordult és ki is ment rajta. Halkan zárult be, s miután egyedül maradtam csak annak a vízhangját lehetett hallani
Fel se tűnt eddig milyen hideg is ez a víz, hamar kihűlt.
Felálltam, kiléptem a kádból és felvettem a kikészített ruháimat. Fehérnemű, egy rövid nadrág és egy póló.
Kimentem, és hallottam hogy a többiek elég hangosan beszélnek, viszont azt nem tudtam kivenni hogy miről.
Lementem, és mindenki a nappaliban volt, mondhatni jó volt a hangulat.
Kook mikor észrevett felállt a kanapéról és megfogta a csuklómat. Egy kósza pillantást vetett Jimin-re, aki csak amolyan "jaj de nagyon rosszra készültök ti most" fejet vágott.
Kicsit össze voltam zavarodva, nem tudtam mi történik.
Mindenki minket nézett, Junkook pedig megragadta szabad kezével a csípőmet és magához húzott. Derekam teljesen  az övéhez simult, mire kikerekedtek a szemeim. Fejét közelebb hozta arcomhoz, mire már teljesen elvesztettem a fonalat. Ökölbe szorítottam jobb kezemet és szabályosan képébe vágtam, mire elengedett.

- Mi a fasz bajod van?!  -csúszott ki számon és próbáltam a lehető legmesszebb kerülni tőle. Végig néztem a többieken, mindenki csak kussban ült és nézték amint jelenetet csinálok.
Meguntam hogy senkitől nem kapok választ, szóval elhagytam a helységet és a konyha felé vettem az irányt.

Hallottam hogy valaki utánam trappol, imádkozzon Kook hogy ne ő legyen az!
Megfordultam, és nagy "meglepetésemre" a kiskutya szemű idióta volt az. Eléggé kiült a bűntudat azokra a Szemekre, de nem tudott meghatni.

- Yoongi, én... -még magyarázkodni se nagyon próbált. Pontosan tudja hogy én nem szeretem ha a többiek pofája előtt csinál ilyeneket. Nem azért mert szégyellem, mindannyian tudnak róla de úgy gondolom nem tartozik rájuk miket is csinálunk pontosan.

- Ezt most miért kellett? Jó vicc volt? -kérdezgettem kicsit ingerülten- Legalább próbáld meg megmagyarázni! 

- Taehyung szóba hozta, hogy valóban igaz-e az ami köztünk van. Persze büszkén mondtam hogy igen. Én felválallak, te miért nem tudsz boldog lenni velem? -kérdezte szomorkásan. Jesszus, az a világfájdalmas képe ilyenkor nagyon tenyérbemászó.

- Boldog vagyok veled te....te isten verése. De azzal akartál bizonyítani azoknak az idiótáknak hogy rám erőltetsz valamit amit nem akarok? -túrtam bele hajamba pótcselekvésképpen. Ha nem így teszek még pofán találom ütni még egyszer ezt a szerencsétlent.

- Sajnálom... -sütötte le tekintetét.
Nagyot sóhajtottam, majd elé léptem és szorosan megöleltem. Lehunytam a szememet és fejemet nyakába fúrtam.

- Csak egy kisfiú vagy még. Túl sok hibát követsz el -suttogtam.

- Csak 4 év van közöttünk -suttogta ő is miközben lassan átölelte derekamat.

Lopva felnéztem rá, és csukva volt a szeme. Gondolom kiélvezi a pillanatot. Jól is teszi.

Egyik kezemet az arcára csúsztattam, majd Ajkaimat rátapasztottam az övére. Párszor végig nyaltam szája alsó részét, majd ráharaptam párnácskájára és magam felé húzva kis idő múlva elengedtem.
Miután befejeztük egy ideig csak álltunk egymás előtt, majd egy nagyon önelégült  mosoly mászott a képére.

- Én megmondtam hogy nem hazudok, Jimin kezdheti is az egy hetes szolga idejét -fordította el a fejét a konyha ajtó irányába. Mind az öt szerencsétlen ott bámult minket és röhögött, kivéve Chim. Ő le volt sokkolva.

- Menj a jó édes anyukádba! -toltam el magamtól.

- Oké, idehívod a kedvemért Jin-t? -nevetett.

Egyszer, egy nap... Itt hagyom az összes idiótát és solo rapperként folytatom tovább. A baj csak az, hogy túlságosan a szívemhez nőttek.