haunted me • jikook

[ 1 ]

Igazából Hoseok miatt volt az egész.

Ha a srác nem beszéli rá Jimint, hogy minden idegenkedése ellenére elfogadja a meghívást, most nem tartana Szöulba, erre az esküvőre.

Jimin nagyot sóhajtva döntötte fejét a vonat ablakának. Ő tényleg nem akarta ezt. Semmi kedve nem volt végigbájologni ezt a három napot. A menyasszonyt nem is ismeri, a vőlegény pedig történetesen a volt pasija. Akit Jimin történetesen még mindig nem tud elfelejteni.

Az elmúlt évben mindent megtett, hogy túltegye magát a fiún. Tudta, hogy Jeongguk továbblépett, barátnője van, és igazából az idő múlásával ő is egyre kevesebbett gondolt rá. Csak egy fiatal szerelem, így akart emlékezni a srácra.

De az addig gondosan építgetett érzelemvilága összedőlt, azon a délutánon, amikor megkapta az esküvői meghívót.
Ott állt a hálószobája közepén, és az emlékei hihetetlen gyorsasággal zúdultak rá, elméje egyik gondosan elzárt zugából.

Hirtelen eszébe jutottak az első találkozásaik az egyetemen, Jeongguk kissé esetlen, de végtelenül édes közeledése, aztán az illatok, arról a parkbéli sétáról, amikor is Jeongguk megcsókolta. Jimin még most is emlékszik az illatra, Jeongguk markáns parfüme keveredett az akkor nyíló cseresznyevirágok édes illatával.
Az apró, eleinte kissé bátortalan érintések, ahogy egyre inkább feloldódtak a barátaik közelében is.
Az az éjszaka, amikor is Jeongguk visszaadta Jimin elvesztett önbizalmát, azzal, hogy milliószor is elsuttogta neki, hogy mennyire gyönyörű.
Az ígéretek. Az örökkék és a soha nem felejtelek elek. Amiket Jimin elhitt, és aztán, amikor azon az augusztusi éjszakán Jeongguknak mennie kellett, Jimin elhitte, hogy a fiú mindig szeretni fogja, és keresi majd, ha lesz rá alkalma.
És habár Jimin a lelke mélyén tudta, hogy ez nem így lesz, nagyon sokáig reménykedett ezekben az ígéretekben.

És aztán kiderült, hogy Jeongguk megnősül.

Jiminnek, persze, esze ágában sem volt elmenni, és ha ez nem lett volna lehetőség, hogy a többi imádott, de sajnos a távolság miatt ritkán látott barátjával is találkozzon, valószínűleg most nem kéne ezen a rohadt vonaton ülnie, ami egyenesen a végzetébe robog vele.

Jimin idegesen hajtotta hátra a fejét a vonat ülésén. Meg volt győződve arról, hogy ha megpillantja Jeonggukot, nem bírja ki sírás nélkül. Főleg, ha a menyasszonyával látja.
Akkor lehet, bele is fullad a könnyeibe.

Úgy érezte, tudnia kellett volna, hogy ez fog történni. Mert mit tudott ő adni a fiúnak? Jeongguk tökéletes volt Jimin szemében. Magas volt, elegáns tartással, markáns vonásokkal, mély, férfias hanggal.
Jeongguk figyelmes volt, és udvarias, egy időben azzal, hogy veszélyes és csábító. Jimin talán ezt a kettőséget imádta benne a legjobban. Hogy a fiú képes volt elérni, hogy egyszerre érezze magát veszélyben és biztonságban.
Jeongguk kinyitotta neki az ajtót, és fizetett a randikon. Virágot és csokit vett Jiminnek, elvitte őt táncolni.
Aztán a következő éjjel kiszöktette őt a kollégiumból, és elmentek motorozni.

Jimin ellenben nem tartotta többnek magát egy egyszerű, egyetemista srácnál, akiben semmi átlagon felüli nincs.
Az egyetlen dolog, amit adni tudott Jeongguknak, az a szerelme volt.
De a fiúnak, úgy látszik, az sem kellett.

A vonat befutott a szöuli állomásra. Jimin lelépdelt a kocsi lépcsőjén, fintorogva lélegezve be a füstszagot, ami a levegőben terjengett. A peronra lépve egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Jimin!
A fiú széles mosollyal az arcán pördült meg, hogy aztán a bőröndjét ledobva ugorjon rég látott barátja nyakába.
- Annyira hiányoztál, Hoesok - suttogta a másik vállába.
- Te is nekem, Jiminie... te is nekem - engedte el őt lassan a srác.

Jimin kisiskolás kora óta ismerte Hoseokot. Mindig is lenyűgözte őt a másik nyugodt, jókedvű aurája, és az, hogy - Hoseok szavaival - minden szarság ellenére, amin keresztül kellett mennie, képes volt olyan pozitívan tekinteni a jövőbe. Jimin imádta, hogy akármilyen rossz napja is volt, Hoseok pár szóval el tudta intézni, hogy újra megnyugodjon, és képes legyen nevetni.
- Mi ez az új hajszín Jiminie? - nevetett rá a másikra Hoseok, miközben Jimin zavartan túrt a hajába - Elég hamar meguntad az ezüstöt.
- Tudod, milyen vagyok - vont vállat, enyhe pírral az arcán Jimin.

Hoseok felkapta Jimin bőröndjét, és lendületes léptekkel elindult, mit sem törődve Jimin tiltakozásával, miszerint ő is elbírja azt a bőröndöt, folyamatosan magyarázva rettemtően fontos dolgokról.
- Taehyung és Yoongi csak holnap érkezik, de Namjoon és Jin már itt van, szóval a legénybúcsún már együtt lesz a banda. Te, tudtad, hogy Yoongi becsajozott? Én sem, tegnap mondta Skypeon, Jinéknek, asszem, és el is hozza bemutatni. Ja, és meg kell neked mutatnom egy éttermet, baromi finom olasz kajákat csinálnak, tudom, hogy te is odavagy értük. Oh, és Jeonggukhoz is el kéne menned, mégiscsak úgy illik, hogy becsekkolsz a jegyespárnál... -
Jimin gyomra összeszorult a gondolatra, hogy látnia kell Jeonggukot. A menyasszonyával.

Sziasztook💞
Nehezen, de megszületett az első fejezet, remélem nem lett túl unalmas.
Tanulva az előző ,,ígéreteimből", a második rész fogggalmam sincs, hogy mikor érkezik, de igyekszem egy héten belül hozni.
Addig is, legyetek jók!💞

Apple, xx