haunted me • jikook

[ 2 ]

Szöul másabb, mint Jimin emlékeiben. Utoljára talán négy évesen járt itt a szüleivel. A város azóta nem elég, hogy nagyobb és forgalmasabb, de hangosabb és zsúfoltabb is lett, Jimin pedig ezt nem igazából bírta elviselni az egyetem nyugodt kampusza után.

Autók, zebrák, szállodák és boltok. Jimin elsőre ennyit észlelt a városból, pedig egész úton bámészkodva forgatta a fejét, hátha fölfedez valamit abból a városból, ami az emlékeiben él. Hoseok lendületes lépésekkel haladt, Jiminnek igencsak iparkodnia kellett a fiú után, ha nem akart elveszni az emberáradatban.

Mikor már negyed órája csak sétáltak, Jiminnek kezdett elege lenni. A lábai elfáradtak, a szeme káprázott a sok színes kirakattól és reklámtáblától, a dobhártyája szinte beszakadt az autók és emberek zajától, melege volt, és a feje is elkezdett fájni, amikor Hoseok végre megállt egy hatalmas épület előtt. Jimin tátott szájjal nézett végig a csillogó szállodán, majd Hoseokra emelte a tekintetét.

- Te egy Hiltonba hoztál? – mered a fiúra döbbenten.

- Majdnem – nevetett fel a másik – Az ára alapján mondjuk, lehetne az is. Na, gyere, köszönj Jinéknek! – ragadta meg a karját, berántva a – szintén átlagméreten felüli – forgóajtón.

Minden rossz előérzete ellenére legalább amiatt boldog volt, hogy régi barátait láthatja. Ő és Hoseok egyazon gimnáziumból felvételiztek egy művészeti egyetemre, ahol aztán az előkészítő évben ismerték meg Taehyungot, Yoongit, Namjoont, Seokjint – akik egyébként akkor már egy éve egy párt alkottak – és Jeonggukot. Egy hónap elég volt, és a hét fiú között igazán szoros barátság szövődött. Egy csodálatos együtt töltött év után azonban szét kellett szakadniuk. Yoongi és Namjoon producer szakon folytatta, Taehyung és Hoseok színészetet tanult, Jin és Jeongguk pedig éneket. A producer és ének szak Szöulban, míg a színészet Ulsanban volt, így Jimin egyedül maradt a táncon, Busanban.   

Miután Hoseok segítségével bejelentkezett a recepción, kezében a kulcsával, bőröndjét maga után húzva sietett a szobája felé a hosszú, burgundi szőnyeges folyosón. Hoseok már két fordulóval előbb elkanyarodott, mondván, előszedi Namjoon és Jint, Jimin csak pakoljon ki nyugodtan.

Mikor végre odaért az 506-os ajtó elé és kinyitotta azt, egy percre újra felvetődött benne a Hilton. A szoba hatalmas volt, pasztellila falakkal. A bejárattal szemben hatalmas teraszajtó, halványrózsaszín függönyökkel, pontosan olyan színűekkel, mint az ajtótól jobbra elhelyezkedő ágy párnái.
Jimin pillantása továbbsiklott a szürke bútorokra, a fürdőszoba ajtajára, majd vissza a teraszra. Csak egy percig habozott, majd bőröndjét ledobva már rohant is, hogy a kilátást is szemügyre vegye.

Nem csalódott. A késő délutáni napsütés már rózsaszín árnyalatba vonta az amúgy még mindig nyüzsgő várost. A közlekedés zaja csak tompán hallatszott fel az ötödik emeletig, viszont Jimin elláthatott a Han folyóig, amelynek tükréből visszaragyogott a Nap.
Szíve szinte túlcsordult, ahogy egy lágy május végi szellő söpört végig a városon, őt is megsuhintva. Rákönyökölt a teraszra, és állát kézfejére támasztva gyönyörködött.

Az idilli pillanatot ajtócsapódás, beszélgetés, majd hangos puffanás és cifra káromkodás zavarta meg.
Jimin zavartan kapta vissza fejét a szoba irányába, és gyorsan besietett.

Természetesen Hoseok tért vissza, azonban a szobába beérve hasra esett Jimin még mindig ott árválkodó bőröndjében. Mögötte érkezett Namjoon és Jin, viszont az előbbi szintén nekisétált a bőröndnek és az azon elterült fiúnak. Jinnek sikerült megállnia, így csak kuncogva segítette fel párját és Hoseokot, akik nagy morgások közepett tápászkodtak fel.
- Jiminie - derült fel Seokjin arca, amikor észrevette a teraszajtóban ácsorgó fiút, majd a két szerencsétlen srácot ott hagyva sietett megölelni rég nem látott barátját.
Jimin szinte bekönnyezett az örömtől, ahogy a magasabb nyakába borult. Jin vállába temette arcát, elsuttogva egy hiányoztált. A fiú erre válaszul csak még erősebben szorította, majd némán mosolyogva átengedte őt Namjoonnak. Jimin sírva-nevetve ölelte át őt is.
- Hogy van a mi kis Mochink? - nevetett rá Nam, mikor végre elengedte őt.
Jimin válaszul csak vágott egy fintort.
- A körülményekhez képest jól - vont vállat. Nyelt egyet, nem akart már a viszontlátás első perceiben kiborulni barátainak. Pedig gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy másnap látnia kell a jegyespárt.
Jin azonban, mintha csak megérezte volna Jimin félelmét, szelíden rámosolygott.
- Itt vagyunk, Jiminie. Segítünk - Jimin visszamosolygott. A szorítás az alhasában egy nagyon kicsit mintha enyhült volna.

Hoseok eddig csendben hagyta, hogy barátai üdvözöljék egymást, tovább nem bírta a szótlanságot.
- Amúgy... nem olyan nagy szám az a csaj.
Jimin őszintén felnevetett. Annyira hálás volt ezeknek a fiúknak, hogy megpróbálják feldobni őt, hogy azt elmondani nem tudta.
Az estét végigbeszélgették Jimin ágyán ülve. Minden szóba került; Yoongi ismeretlen barátnője, Namjoon és Jin múltheti vidámpark-randija, Hoseok szemét professzora, Jimin új hajszíne, a BigBang legújabb száma... Fontos és kevésbé fontos dolgok. Mintha a külön töltött év meg sem történt volna.
Jimin pedig erre a pár órára tökéletesen megfeledkezett a rá váró megpróbáltatásoktól.

Hát, sziasztok💞
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat késett a rész, de eléggé elhavazott időszakom volt. Remélem, azért nem haragszotok annyira...
Köszönöm szépen a sok kommentet és csillagot, amit az előző rész alá kaptam, nagyon sokat jelentettek nekem💞
Remélem, a tavaszi szünetben mind kipihentétek magatokat!
oMG a comeback pedig megborított, a klip is, a dal is, meg a teóriák is, megyek sírni magányomba'...
Legyetek jók!

Apple, xx