haunted me • jikook

[ 4 ]

Ha esetleg valaki még itt van... az kommentelhet, vagy ilyesmi... 💞😔

Jimin utálta a tömeget. Meg az állandó zajt. És a reptéren volt mindkettő. Idegesen kapkodta a fejét, és igyekezett nem elveszteni a barátait a rengeteg ember között.
Nagyot sóhajtott, amikor végre kiértek egy szabad kis foltra, a többi várakozó hozzátartozó közé.

A következő pillanatban pedig nyílt is a kis ajtó, és nemsokrá Taehyung is kilépett rajta.
Jimin, mindenki mást megelőzve kezdett rohanni a fiú felé, aki bőröndjét ledobva kitárt karokkal, nevetve várta, hogy barátja a nyakába ugorjon.

Mikor végre elengedték egymást, és a többiek is megölelgették Taet - Jiminnek úgy tűnt, hogy Hoseok mintha kicsit zavarban lett volna, de biztos csak képzelődött - Jinnek eszébe jutott, hogy el kéne menniük valahova együtt, megünnepelni az ,,újraegyesülésüket" ahogy ő fogalmazott.

-

Az étterem, ahova Jin vitte őket, barátságos, hangulatos hely volt.
Beültek az egyik sarokba, és vidáman beszélgetni kezdtek. Egy teljes külön töltött évet kellett bepótolniuk.
Taehyung Yoongit faggatta a barátnőjéről, akinek aznap a többi női vendéggel szerveztek programot. Jin és Hoseok azon civakodtak, hogy ki fizessen, Namjoon pedig a vendéglő történetére hívta fel a figyelmüket - bár rá senki sem figyelt.

Jimin mosolyogva nézett körbe a teljes hangzavarban, és valami kellemes, nosztalgikus érzés töltötte el. Minden olyan volt, mint egy évvel ezelőtt. Kivéve, gondolta, kirtelen elkomorodva, hogy egy éve itt volt Jeongguk. Egy éve őt is úgy karolta át, mint Namjoon Seokjint.
Taehyung, mintha csak megérezte volna barátja hirtelen hangulatváltozását, nagy lendülettel felé fordult, és izgatott hangon a fülébe súgta:
- Majd ha visszaértünk a szállodába, mesélnem kell neked.
Jimin összevonta a szemöldökét, úgy suttogta vissza:
- Legutóbb akkor mondtál ilyet, amikor Jaebum előző este lefeküdt veled - Taehyung elpirult, és félszegen elmosolyodta válaszolt.
- Ez most más...

-

Jeongguk mély sóhajjal állt a tükör elé a vőlegény-lakosztály fürdőszobájában. Tudta, hogy fél óra múlva a hallban kell lennie, hogy találkozzon apja üzlettársaival, és velük vegyen részt az aznapra előírt programon - borkóstoláson. Tudta, viszont semmi kedve nem volt hozzá.

A reggeli találkozás Jiminnel nagyon felkavarta. Sejtette, hogy ez így lesz, viszont hogy ennyire, arra nem számított.
Nem meghívni azonban tapintatlanság lett volna, hiszen az összes barátja itt volt.

És valahol mélyen igenis látni akarta Jimint. A fiút, akit soha nem szűnt meg szeretni, a fiút, aki viszont a jelek szerint hamar túltette magát rajta.

Jeongguknak esze ágában sem lett volna elvenni Seulgit, hiába legjobb barátnője, mióta kisgyermekek. A szüleik a házasságot mintegy, cégeik társulásának pecsétjeként már több éve eltervezték.
Seulgi könnyen törhető volt, azt tette amit imádott apja parancsolt neki. Jeongguk azonban, miután apja közölte vele szándékát, kiborult, és üvölte adta a férfi tudomására, hogy ha ő valaha megházasodik, csakis Jimin lesz az, akit elvesz. Az apja válaszul pofon vágta, mocskos buzinak nevezte, majd elkergette, és közölte, hogy ameddig bele nem megy a házasságba a Chon lánnyal, látni sem akarja.

Jeongguk már egy hete lakott egy szállodában, amikor is összefutott Taeminnel, egy régi csoporttársával, aki szintén tánc szakon volt, akárcsak Jimin. Persze, hamar a fiúra terelődött a szó, és Taemin elújságolta, hogy alig egy hónappal Jeongguk távozása után Jimint már egy bizonyos Chanhyunnal látták, majd hamarosan kiderült, ők bizony egy pár. Taemin meg egy pár fotót is mutatott, amik bár homályosak voltak, Jimin vonásait tisztán ki lehetett venni rajtuk.

Jeongguk két teljes napig sírt a hotelszobájában, majd mikor már a szemei kiszáradtak, hazavonszolta magát, és közölte az apjával, hogy hajlandó megnősülni.
Seulgi, mikor a fiú mindezt elmesélte neki, csak szomorúan rátekintett, magához ölelte, és megsúgta, hogy őt is sokat verte ám az apja, és őt is hagyták már cserben, ne féljen, minden rendbe jön egyszer.

Jeongguk megrázta a fejét. Most nincs idő érzelgősködni, menni kell, végig kell csinálni ezt a napot is, aztán a következőt is, jó képet kell vágni mindenhez napközben, és álomba sírni magát esténként.

Megkötötte a nyakkendőjét, vett egy mély levegőt, aztán, anélkül, hogy a tükörbe nézett volna, kisétált. Úgyis tudta, mit látna ott. Egy fiatal férfit, karikás szemekkel, beesett arccal, kétségbeesett, szinte segélykérő tekintettel. Nem, nincs szüksége arra, hogy ezzel ismét szembesüljön.

Lent a hallban már várták őt. Az apja büszke álmosollyal karolta át a vállát, miután bemutott mindenkit, akivel Jeongguk korábban még nem találkozott. A fiú legszívesebben elfutott volna. Aztán, amikor a többiek elindultak, az apja szembefordította magával, és komoran a szemébe nézett.
- Ezek a férfiak Dél-Korea legfontosabb üzletemberei. Ajánlom, hogy kelts jó benyomást, különben bajban leszünk - és megszorította a fiú vállait. Jeongguk elszorult torokkal bólintott - Helyes - mosolyodott el elégedetten a férfi - most pedig gyerünk, és tedd a dolgod, fiam.

Szép jó estét...
Mélységesen sajnálom ezt a szünetet, és hogy most is egy elég rövidke résszel érkeztem, ennek magánéleti okai vannak.
Remélem azért maradtatok páran uwu
A sok üzenetet amit kaptam, nagyon szépen köszönöm, elsősorban ezek inspiráltak az írásra.💞
Remélem jól telt a karácsonyi szünetetek, és sokat ettetek💞
Vigyázzatok magatokra, és streameljétek a Promise-t!!

Ui.: amúgy imádom Taemint, nyugi... nektek egyébként mi a véleményetek róla?😏