Váratlan, Szerelem

Ruha baki

"-Igen Miss Knight. Már itt sem vagyok. Köszönöm a vendéglátást. Viszlát. -köszönt el majd el ment."

A hétvége csendesen telt.Próbáltam ki engesztelni anyut nem sok sikerrel. Kaptam 2 hét szobafogságot a vad buli miatt.
Hétfőn,mint a hogy általában mindig, anyu el vitt suliba.

-Mégis hogy gondoltad te ezt az egészet?-kérdezte még mindig nem túl nyugodt hangnemben.-Ahh ne is mondj semmit. Nem gondoltad sehogy,ha gondolkoztál volna ez nem történik meg.
-Anya,nem történt semmi baj.-próbáltam még mindig nyugtatni
-De történhetett volna. Nem hiszem,hogy a szüleik túlzottan örültek volna neki ha megtudják,hogy kiskorú gyerekük alkoholizál.
-Sajnálom. Nem tudtam,hogy ennyit fognak inni és ennyire illuminált állapotba kerülnek.
-Egyszerűen nem tudom felfogni ép ésszel, hogy mit hitt ez a gyerek. Csak úgy hoz piát a házamba..
-Én mondtam,hogy ha akarnak hozzanak.-mondtam el végül az igazat. Ne rájuk haragudjon hanem rám. Még a végén eltilt tőlük azt meg nem akarom.
-

Hogy mondtad?-kérdezte nem túl meglepett hangon-1 hónap szobafogság!-jelentette ki végül,mintha minden napi dolog lenne.
-Oké.Na akkor szia.-mondtam és nemes egyszerűséggel ki szálltam a kocsiból ahogy meg álltunk a suli elött.
-Szia.-mondta majd elhajtott

Be érve a suliba találkoztam Tamarával és Jennaval.

-Sziasztok.
-Helló
-Szia miujság?-kérdezte Jenna
-nem sok,még élek. Amúgy meg maradt valami a hétvégéből?
-nagyjából. Emlék foszlányaim vannak de az se sok.-mondta Tamara
-Nekem is csak ennyi- értett egyet Jenna is
-És mire emlékeztek azon kívül,hogy majdnem lenyeltétek egymást a párjaitokkal?-kérdeztem nevetve de őszintén mivel szinte csak ennyit láttam belőlük.
-Hát erre is. Meg arra is,hogy te és Collin elég közel kerültetek egymáshoz.-tekintett rám szúrós szemmel
-mégis mennyire közel?
-Csak annyira,hogy össze értek az ajkaitok.
-hmm nekem ilyen nem rémlik.
-Nem,nekem sem.-gondolkozott hangosan Jenna
-Akkor lehet tényleg túl sokat ittam.
-Igen az megeshet.-nevettem el magam.-de én most megyek.
-Várj.-tartott vissza Tami
-Igen?
-Pompon lány vagy nem? Hol az egyenruha?-kérdezte miközben végig mért.
-A cica rúgja meg. El felejtettem.
-Egy ilyen fontos dolgot,hogy tudtál el felejteni??
-Miért?-kérdezte Jenna
-Te ezt nem értheted. Nehéz volt meggyőzni Sadiet,hogy engedje meg,hogy ő jöhessen a csapatba. Ki fogja tenni.-mondta aggódva.
-Miért kellett meggyőzni hogy én jöhessek?
-Mert csak egy embert akart fel venni.
-És miért nem hagytad? Tök jól meg lettem volna anélkül is,hogy be vesznek.
-Gondoltam jó buli lenne együtt csinálni. Jobban megismerhetnénk egymást.
-Értem. Na mindegy.-mondtam unottan majd el indultam.
-Várj.-Hallottam meg Tamara hangját mögöttem.
-Igen?-kérdeztem vissza se nézve.
-Nincs esetleg olyan ismerősöd akinek van kocsija?
-Nem tudom. Miért?
-Hát esetleg haza vihetne és gyorsan át öltözhetnél.-mondta remény teli hangon.
-Ennyire komoly a dolog?-Kérdezte Jenna aki eddig néma csendben figyelte a párbeszédet.
-Igen. Ennyire.
-Jake? Esetleg Matty?-kérdeztem
-Reggeli edzés,szóval nem.
-És Collin?-vetette fel az ötletet Jenna.
-Azért annyira nem komoly, hogy ő kelljen.-tette karba a kezét Tamara.
-Előbb még nagyon fontosnak tűnt.-forgatta meg a szemét Jenna.
-Legyen. Van 2 perce.-mondta flegmán majd odébb állt.

Fel hívtam Collint,hogy tud e segíteni.
-Mi kellene?
-Fuvar.
-Nem értem.
-Ajh. Tamara kiakadt,hogy nem pomponlány ruha van rajtam és ezzel tönkre teszem a nagy álmát,hogy együtt szurkoljunk. És haza kellene dobni,hogy gyorsan át öltözzek.
-Oké..nem szeretnénk,higy Tamara ideges legyen.-mondta szarkasztikusan.-Gyere ki a suli elé kint várlak.-mondta majd le tette a telefont.

Ki siettem majd be pattantam a kocsiba.
-Komolyan képes vagy azért haza menni,hogy át öltözz?
-Hát látod.-nevettem fel.
-Figyelj.. Lenne egy kérdésem.
-Hallgatlak.-mondtam rá pillantva.
-Hétvégén ráérsz?
-Nem igazán. Szobafogságot kaptam a múltkori miatt. De miért?
-Hát találkozhattunk volna.
-De édes. Megint randira hívtál. Gyere át hátha rá tudom venni anyut,hogy ne dobjon ki amint meglát. De senkinek se szólj kérlek.
- Nehogy megtudja valaki,hogy kedvelsz.-mondta szarkasztikusan.
-Pontosan. Ez a lényeg.
Ki nézve az ablakon pont a házunk vettem észre amint be parkolunk elé
-2perc és itt vagyok.-mondtam de ő rám se pillantva bólintott.

Lehet meg bántottam az előbb. De nem tehetek róla ilyen vagyok. Mindent ki mondok ha fáj a másiknak ha nem. Most viszont lehet túl léptem egy határt.

Be nyitva a lakásba, rohantambfel az emeletre. Próbáltam minél gyorsabban fel öltözni. Amikor a szoknyát vettem ügyesen seggre ültem. Amint fel álltam már rohantam isble a lépcsőn. Ajtót be zárva magam után pattantam be Collin mellé vissza a kocsiba.

-Mehetünk.-mondtam erősen gesztikulálva miközben levegőért kapkodtam.
-Gyors voltál.
-Tudom. Igyekeztem. Na de taposs bele mert 10 percünk van vissza érni.