Szerelembe Esve (18+) ✔

🌹11.Érzelemek🌹

Elizabeth POV:

  - Hozzám- mondta teljesen nyugodtan.  

Már egy ideje kocsikázunk de még mindig nem értünk oda Ivánhoz. Basszus lehet hogy el akkar vinni egy erdőbe és megerőszakol majd megöl? 

- Nyugodj meg ! - szólalt meg elszőr Iván. Vajon hangosan mondtam ki amit gondoltam? Nem, nem hiszem.

- Rendben, de már egy ideje csak megyünk és ez olyan zavaró. - mondtam lehajtott fejel. Mivel hirtelen megálltunk ezért előre estem de Iván gyorsan oda tette a kezét. Csak hogy ő a mellemet fogta meg miközben megakadályozta hogy előre ne esek. Én pedig kislányos zavaromban nem tudtam mit csinálni. De az biztos hogy a fejemet megirigyelte volna egy rák is olyan vörös lettem. 

- Iván nem akarod elengedni a mellemet? - kérdeztem halkan.

- Hm... nem igazán - mondta majd oda hajolt a fülemhez - de ne aggódj még mást is fogok vele csinálni. - mondta majd kiszállt a kocsiból. Én pedig utána. Egy nagy házhoz értünk ami szinte olyan volt mint egy palota. 

- Te itt laksz? - kérdeztem.

- Igen - mondta egoistán. ( Nem tudom hogy van e ilyen de én most ezt használtam 😂😂)

- Hogy tudod ezt a nagy házat fen tartani a tanári fizetésetből? - kérdeztem.

- Hát ... régen nem tanárként dolgoztam.

- Akkor mi volt a munkád? - kérdeztem kíváncsian miközben mentünk be.

- Milyen kíváncsi vagy - mosolygott kedvesen. 

- Nem válaszoltál  a kérdésemre . - mondtam durizva.

- Azt neked nem kell tudnod. - mondta érzelem mentes hangon. 

Ezután csak követem és nem szóltam semmit. Amikor bementünk a házba akkor megfogta a kezem és elkezdetett az emeletre húzni majd az egyik szobába bevitt. Majd magafelé forditott és megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam, nem tudom hogy mért tettem de most úgy érzem hogy akarok végre valakinek számitani. Hogy azt érezhessem hogy számitok valakinek hogy törödik velem. Az akarok lenni aki valójában vagyok.