Szerelembe Esve (18+) ✔

22.

I V Á N

Mikor haza értem nagyon rossz érzés fogott el. Sose hittem volna, hogy hiányoznk fog nekem valaki. Egy olyan lány, aki számomra így is tiltott gyümölcs... De még is. Fáj, hogy ennyire el szúrtam az egészet. És ez csak is az én hibám. Nem tudom mit csináljak. Félek, hogy elvesztettem  őt.

E L I Z A B E T H

Reggel volt. Úgy éreztem mindenki ellenem fordult. Az egész univerzum. De nem... Ez a valóság volt. Azt álmodtam, hogy Iván és én együtt vagyunk már 3 éve és van egy csodálatos kisfiúnk, aki pont olyan, mint Iván.
Kár, hogy ez csak egy álom...
El döntöttem!
Miközben magamba viaskodtam, hogy biztos kéne Ivánnal megbeszélnem a dolgokat, közben szépen oda értem Iván házához.
Kopogtattam... Semmi válasz...
El sem hiszem...
- Mit csinálok itt? - suttogtam a szavakat az ajtó előtt..
Mikor ki mondtam nyílt az ajtó és Iván nyitott ajtót.
- Elizabeth? Te vagy az? - kérdezte Iván azzal a mély hangjával.
- Igen - válaszoltam teljesen el gyengülve.
Iván nem kérdezett már többet csak még fogta a vállam és magához húzott. Nem is kellett semmi több. Elég volt ez. Ezzekel a tettekkel mindent kifejeztunk. Azt, hogy mennyire hiányzott a másik. Ez egy néma beszélgetés volt ebben az ölelésben.
Akkor úgy éreztük, hogy az egész világ meg szűnt. Csak mi voltunk.. Ketten... A világ ellen. 🌏