Szerelembe Esve (18+) ✔

19.Elizabeth

Most egy kis be pillantást lehet kapni Elizabeth elméjébe és hogy hogyan érez is igazából.

Raven_Be

Mikor felkeltem úgy éreztem semmi kedvem suliba menni. Anthony próbált rá beszélni hogy menjek be nem lesz semmi gond, de mikor látta hogy nem fogok változtatni a döntésemen, így inkább csak elment. Én pedig mintha otthon lennék. Bementem a konyhába főztem magamnak teát majd leültem a kinti hintára. Emlékszem, mikor elsőnek voltam itt... Hirtelen minden bevilant, amikor együtt voltunk Anthonyval, amikor veszekedtünk.... Emlékszem hogyan kezdődőtt minden... Minden a legelső napomon történt amikor találkoztam vele. Mikor a szemeibe néztem szinte elveztem. Mindig próbáltam nem feltűnően nézni őt, hogy úgy tűnjőn mintha nem akarnék vele beszélni vagy csak ránézni. De szerintem csak nem akart tudomást szerezni rólam. Majd hirtelen észre vet és próbált engem felszedni. Persze, nem adtam be a derekam egy könnyen. De amikor oda jött szinte rá akartam vetni magam és nem törödni azzal, hogy csak át akar verni, vagy csak hogy kihasznál.... Hinni akartam neki, de végül pofára estem.. A szakításunk napja nagyon fájt. Úgy éreztem sose fogok újra szeretni. Azt hittem hogy nem vagyok neki elég jó meg akartam neki felelni. A szakításunk napja..... akkor eset az eső, fújt a szél, mintha tudta volna hogy ma egy szomorú nap veszi kezdetét. Éppen mentem Anthonyhoz, hogy meglephessem a szülei neki sincsen mindig otthon, mert ők is dolgoznak. Ezért van kulcsom is hozzá, amikor átléptem a bejárati ajtót, akkor furcsa zajokat hallottam meg. Egyre belejebb mentem, majd benyitottam a szobájába, ahol a legjobb baratnőm fehérneműben a BARÁTOM ülében ült a BARÁTOM meg boxerben volt. Olyan fájdalmat és árulást éreztem mindkét fél felől, mint még soha. Mikor észre vettek a "barátnőm" leszált róla a BARÁTOM meg csak nézet. Mivel nem szeretem, ha látják, ha sírok vagy ha ki mutatattom az érzéseimet így inkább bele ordítottam a barátom arcába, majd oda mentem ahhoz a kis cafkához akit egy ideg a legjobb barátnőmnek mondtam és megpofoztam, de olyan erősen hogy az még nekem is fájt. Majd kimentem és hazáig futottam. Hát ez volt az a nap mikor megfogatam, hogy nem akarok csalódni és hogy nem akarok Anthony miatt sírni. 

Vége volt....

De ennyi....

Fájt, de túl éltem......

Éreztem, hogy összetörök.....

De erős maradtam......

Akkor most mért nem vagyok erős?? 

Most mért érzem hogy darabokra tőrök?

Majd csak azt vettem észre hogy a könnyeim folynak és nem akarják abbahagyni.