Egy esős októberi reggelen a telefonom kukorékolására ébredtem. Már megint iskolába kellene mennem. Álmos fejjel nyomtam meg a szundit és átfordultam a másik oldalamra.
-(név)! Hé, ma nincsen suli? - keltegetett anyukám.
-Basszus, ne! Elkések!
Azzal futottam le a lépcsőn, kapkodtam magamra a ruhákat, anyu a kezembe nyomta a büfépénzem és egy üveg teát. Mikasa már nem volt ott a bejárati ajtó előtt. Általában együtt megyek iskolába a legjobb barátnőmmel, de megkértem, induljon el nélkülem, ha elaludnék néha.
A nagy rohanásban egyszer csak beleütköztem valakibe. Hátraestem a lendülettől és elterültem az alattam lévő pocsolyában, azaz.. Mégsem. Egy erős kar megtartotta a hátam. Huh.. Gyors reflexek.
És mikor fölnéztem, egy szürke szempárral találtam szemben magam.
-Hé, Kölyök! Máskor figyelj oda a lábad elé!
-Sa.. Sajnálom. Jól vagy?
-Tch. Na szevasz, Kölyök.
Azzal folytattam utamat a gimibe, de egész végig a srácon járt az eszem. Olyan szexi volt a fölnyírt hajával es a pulcsin keresztül is érződő izmaival. Szerencsémre pont beestem a terembe becsöngő előtt. Connie hirtelen hahotázni kezdett a hátam mögötti padban.
-(név), ugye feltűnt már hogy mamuszban jöttél iskolába?
-Miii?? - pillantottam le rettegve a lábaimra, és a félelmem beigazolódott.
Az egész osztály egy emberként nevetett fel. Hiába próbáltam kimenteni magam, hiába magyarázkodtam, hogy ígyis majdnem elkéstem. Aztán még a matektanár is észrevette. Láttam, hogy egész órán a rózsaszín bolyhos mamuszomat bámulta. A következő szünetben rohantam a tesicuccomhoz, hogy felvegyem a tornacipőm. Szörnyűség!
Nagyszünetben pedig körbe kellett járnom a sulit fölolvasni minden osztálynak az igazgatói közleményt: az őszi szünet pontos idejét. Már mindannyian nagyon vártuk, a lányokkal pizsamapartit szerveztünk. Ott lesz az összes barátnőm: Christa, Ymir, Sasha, két végzős, Hanji és Petra, illetve persze Mikasa is.
Épp a 12. terméhez értem.
-Hello, csajszi! - ugrott a nyakamba rögtön Hanji. Petra hátul állt és integetett.
-Bocsi, egy pillanat, most ezt föl kell olvasnom - azzal gyorsan elmondtam, és visszaléptem hozzájuk - Hogy vagytok?
-Mi jól, csak Oulo harapta le háromszor a nyelvét.
-Akkor minden a legnagyobb rendben. Mit szólnátok holnap egy pizzához vacsira?
-Tökéletes! - vigyorgott Petra - 7-kor a pizzázó előtt?
-Okés.
Még egy kicsit elbeszélgettünk, majd éppen indultam volna ki a teremből, mikor megláttam azokat a már ismerős szürkés szemeket. A fiú hátul ült az utsolsó padban, és pont rám nézett, de aztán unott arccal férrepillantott s a padra könyökölt. Hűű, milyen helyes!
-Szóval tizenkettedikes és egy iskolába járunk - gondolkoztam magamban.
Mára egy irodalom, egy fizika és végeztem is.
A keddek szerencsére könnyű napok, nincsen első órám. Mikasával komótosan sétáltunk föl a sulihoz velető domboldalon, kezünkben egy-egy kávé. Szokásunkhoz híven lelassítottunk Erenék háza előtti sarkon, majd csak akkor indultunk tovább mikor drága osztálytársunk kilépett a kapun.
-Szerinted föl fog tűnni neki, hogy mindig ilyenkor jövünk erre? - aggódott a lány.
-Nem tudom.. - vagyis igazából nem valószínű, Eren nem figyel oda az ilyen dolgokra és részletekre, de ezt inkább megtartottam magamnak.
-Valld be neki hogy szereted - javasoltam, bár a gyilkos tekintetből leszűrve az infót, ez egy ideig még nem fog bekövetkezni.
Pár perc múlva megérkeztünk, fölmentünk a másodikra, kémiával kezdtünk.
A nap gyorsan eltelt, én pedig siettem kosáredzésre. Csak idén kezdtem el járni, eddig rajzszakkörös voltam, de idén a létszámhiány miatt nem indult el, úgyhogy kénytelen voltam mást választani. Bár nem igazán játszok jól, de annál inkább szeretek. Általánosban gyakran kosaraztunk délutánonként. Összességében élvezem, bár Shadis bá', a lányok edzője kicsit.. Nagyon szigorú.
-Mrs. (tulajdon név)!! Csak nem eggyel kevesebb kört futott?
-Nem, dehogy is! - végülis nem hazudok, valójában kettő körrel futottam kevesebbet.
-Miután végeztünk, maga ittmarad és visszapakolja a labdákat a helyére!!
Nem repestem túlzottan az örömtől, de mikor megláttam kiszemeltemet a szertárban, már annyira nem bántam a dolgot. A labdákat próbálta visszatenni a legfelső polcra, de a maga kb. 160 centijével ez nem tűnt megvalósíthatónak. Eddig nem is vettem észre, hogy ilyen alacsony.
-Hehe, ne tartsak bakot? - piszkáltam, miután vagy 2 perce szenvedett.
-Tch.. Nagyon vicces vagy - azzal otthagyott a labdákkal a földön.
-Várj már! Hogy hívnak?
-Mit érdekel az téged, Kölyök?
-Gondoltam megkérdezem, ha már többször összefutottunk.
Pár másodpercig csak állt nekem háttal, majd kinyögte: Rivaille. Zsebre vágta a kezeit és azzal ment is tovább. És én attól a naptól fogva halálosan szerelmes voltam belé.
YOU ARE READING
Rivaille x Reader ~ Miért szeretlek?
FanfictionMár kétszer elvesztettem a számomra legfontosabb embereket. Nem kerülhetek többé közel senkihez, mert nem bírnám ki a fájdalmat, ha többé nem láthatom őket. Ez a lány mégis.. Elcsavarta az eszem. Szeretem, pedig nem szabadna. Szeretem, de miért is...