Rivaille x Reader ~ Miért szeretlek?

1. rész

Egy esős októberi reggelen a telefonom kukorékolására ébredtem. Már megint iskolába kellene mennem. Álmos fejjel nyomtam meg a szundit és átfordultam a másik oldalamra. 

-(név)! Hé, ma nincsen suli? - keltegetett anyukám. 

-Basszus, ne! Elkések! 

Azzal futottam le a lépcsőn, kapkodtam magamra a ruhákat, anyu a kezembe nyomta a büfépénzem és egy üveg teát. Mikasa már nem volt ott a bejárati ajtó előtt. Általában együtt megyek iskolába a legjobb barátnőmmel, de megkértem, induljon el nélkülem, ha elaludnék néha. 

A nagy rohanásban egyszer csak beleütköztem valakibe. Hátraestem a lendülettől és elterültem az alattam lévő pocsolyában, azaz.. Mégsem. Egy erős kar megtartotta a hátam. Huh.. Gyors reflexek. 

És mikor fölnéztem, egy szürke szempárral találtam szemben magam. 

-Hé, Kölyök! Máskor figyelj oda a lábad elé! 

-Sa.. Sajnálom. Jól vagy? 

-Tch. Na szevasz, Kölyök.

Azzal folytattam utamat a gimibe, de egész végig a srácon járt az eszem. Olyan szexi volt a fölnyírt hajával es a pulcsin keresztül is érződő izmaival. Szerencsémre pont beestem a terembe becsöngő előtt. Connie hirtelen hahotázni kezdett a hátam mögötti padban. 

-(név), ugye feltűnt már hogy mamuszban jöttél iskolába? 

-Miii?? - pillantottam le rettegve a lábaimra, és a félelmem beigazolódott. 

Az egész osztály egy emberként nevetett fel. Hiába próbáltam kimenteni magam, hiába magyarázkodtam, hogy ígyis majdnem elkéstem. Aztán még a matektanár is észrevette. Láttam, hogy egész órán a rózsaszín bolyhos mamuszomat bámulta. A következő szünetben rohantam a tesicuccomhoz, hogy felvegyem a tornacipőm. Szörnyűség! 

Nagyszünetben pedig körbe kellett járnom a sulit fölolvasni minden osztálynak az igazgatói közleményt: az őszi szünet pontos idejét. Már mindannyian nagyon vártuk, a lányokkal pizsamapartit szerveztünk. Ott lesz az összes barátnőm: Christa, Ymir, Sasha, két végzős, Hanji és Petra, illetve persze Mikasa is. 

Épp a 12. terméhez értem. 

-Hello, csajszi! - ugrott a nyakamba rögtön Hanji. Petra hátul állt és integetett. 

-Bocsi, egy pillanat, most ezt föl kell olvasnom - azzal gyorsan elmondtam, és visszaléptem hozzájuk - Hogy vagytok? 

-Mi jól,  csak Oulo harapta le háromszor a nyelvét. 

-Akkor minden a legnagyobb rendben. Mit szólnátok holnap egy pizzához vacsira? 

-Tökéletes!  - vigyorgott Petra - 7-kor a pizzázó előtt? 

-Okés. 

Még egy kicsit elbeszélgettünk, majd éppen indultam volna ki a teremből, mikor megláttam azokat a már ismerős szürkés szemeket. A fiú hátul ült az utsolsó padban, és pont rám nézett, de aztán unott arccal férrepillantott s a padra könyökölt. Hűű, milyen helyes! 

-Szóval tizenkettedikes és egy iskolába járunk - gondolkoztam magamban. 

Mára egy irodalom, egy fizika és végeztem is. 

A keddek szerencsére könnyű napok, nincsen első órám. Mikasával komótosan sétáltunk föl a sulihoz velető domboldalon, kezünkben egy-egy kávé. Szokásunkhoz híven lelassítottunk Erenék háza előtti sarkon, majd csak akkor indultunk tovább mikor drága osztálytársunk kilépett a kapun. 

-Szerinted föl fog tűnni neki, hogy mindig ilyenkor jövünk erre? - aggódott a lány. 

-Nem tudom.. - vagyis igazából nem valószínű, Eren nem figyel oda az ilyen dolgokra és részletekre, de ezt inkább megtartottam magamnak. 

-Valld be neki hogy szereted - javasoltam, bár a gyilkos tekintetből leszűrve az infót, ez egy ideig még nem fog bekövetkezni.

Pár perc múlva megérkeztünk, fölmentünk a másodikra, kémiával kezdtünk. 

A nap gyorsan eltelt, én pedig siettem kosáredzésre. Csak idén kezdtem el járni, eddig rajzszakkörös voltam, de idén a létszámhiány miatt nem indult el, úgyhogy kénytelen voltam mást választani. Bár nem igazán játszok jól, de annál inkább szeretek. Általánosban gyakran kosaraztunk délutánonként. Összességében élvezem, bár Shadis bá', a lányok edzője kicsit.. Nagyon szigorú. 

-Mrs. (tulajdon név)!! Csak nem eggyel kevesebb kört futott? 

-Nem, dehogy is! - végülis nem hazudok, valójában kettő körrel futottam kevesebbet. 

-Miután végeztünk, maga ittmarad és visszapakolja a labdákat a helyére!!

Nem repestem túlzottan az örömtől, de mikor megláttam kiszemeltemet a szertárban, már annyira nem bántam a dolgot. A labdákat próbálta visszatenni a legfelső polcra, de a maga kb. 160 centijével ez nem tűnt megvalósíthatónak. Eddig nem is vettem észre, hogy ilyen alacsony. 

-Hehe, ne tartsak bakot? - piszkáltam, miután vagy 2 perce szenvedett. 

-Tch.. Nagyon vicces vagy - azzal otthagyott a labdákkal a földön. 

-Várj már! Hogy hívnak? 

-Mit érdekel az téged, Kölyök? 

-Gondoltam megkérdezem, ha már többször összefutottunk. 

Pár másodpercig csak állt nekem háttal, majd kinyögte: Rivaille. Zsebre vágta a kezeit és azzal ment is tovább. És én attól a naptól fogva halálosan szerelmes voltam belé.