Rivaille x Reader ~ Miért szeretlek?

3. rész

Leültem egy padra és szabad utat engedtem a könnyeimnek, közben elkezdett esni az eső is. Nem tudtam miért sírok, egyszerűen csak jól esett. Megfogadtam, hogy nem fog érdekelni mi lesz ebből az egészből, Rivaille barátja akarok maradni. Nem fognak elszakítani tőle. 

-(név)!! Jól vagy??? - futott oda hozzám Mikasa - Te sírsz!? Mi történt?

Elmondtam röviden hogy mi történt, onnan, hogy megtetszett Rivaille. A barátnőm azt tanácsolta, számoljak be erről otthon, de nem akartam anyukám ilyenekkel zavarni, úgyhogy inkább nem szóltam. 

Lefeküdtem aludni és reggelre már el is fejetettem az egészet. Viszont nagyon fájt a fejem, és nehezen bírtam csak fölülni, mintha semmit nem aludtam volna az este. A torkom is kapart. Valószínűleg tegnap megfáztam az esőben, úgyhogy inkább visszafeküdtem aludni.

Annyira nem is jött rosszul ez a kis szünet. Volt pár napom pihenni, sorozatot nézni és elfelejteni az iskolát. Egészen péntekig, mikor Mikasa meglátogatott és hozta az anyagot amit vettek a héten. Mivel anyukám délután szokott dolgozni, ketten voltunk otthon. Megegyeztünk, hogy filmezünk egy kicsit, mielőtt elmegy. Még el sem kezdhettük, mert újra megszólalt a csengő. 

-Szióka, (név)! - köszönt Petra. - Jobban vagy? Csodálkoztunk, hogy már több napja nem futottunk össze, úgyhogy megkérdeztük az osztálytársaidat a hollétedről. Ha tudtuk volna, hogy beteg vagy, minden nap meglátogatunk! 

-(néééééév)!! Hiányoztál! - ugrott a nyakamba Hanji hirtelen. - Hé, Rivaille! Köszönj már te is! 

-Hah, Pápaszem.. Elrángattok és még parancsolgatsz is? Tch! - majd rám nézett és hozzátette: Helló!

-Sziasztok! - mosolyogtam fülig érő szájjal. Rivaille meglátogatott!! Hálás vagyok, lányok!  - Gyertek csak be! Mikasa is itt van, de már ismeritek egymást, úgyhogy gondolom nem baj. 

Megegyeztünk, hogy folytatjuk a filmnézést együtt, de éppen elfogyott otthonról a pattogatott kukorica, ami pedig rendkívül fontos eleme volt az egésznek. 

-Majd én leugrok a kisboltba, úgysincs messze innen! - ajánlotta föl Mikasa.

-Mi pedig elkísérünk! - kiáltotta Hanji és karon fogta Petrát, majd elindultak az ajtó felé.

-De.. hé.. engem itt hagytok!? 

-Nyugi, egy pillanat és ittvagyunk! 

Azzal el is mentek, kettesben hagyva Vele. Lehuppantam mellé a kanapéra. Nem tudtam, mit mondhatnék, egy darabig csak csöndben ültünk egymás mellett. Úgy gondoltam, egy gyors pillantást a szerelmemre igazán megérdemlek, de legnagyobb meglepetésemre ő is engem nézett. 

-Hol szerezted ezt a sebet? - simított végig óvatosan az arcomon. Én már szinte el is felejtettem, még Fujiko karmolt meg a hét elején. 

-Elestem - hazudtam. 

Nem akartam, hogy véletlenül is megtudjon bármit arról az esetről. Aprót bólintott, de szerintem nem hitte el. 

-Jól esik, hogy eljöttél - próbáltam témát váltani. 

-Mint tudod, nem magamtól jöttem, nem szokásom meglátogatni random kölyköket a suliból.

Nem értem, hogy mi van. Előbb aggódott értem, de most újra bunkó. Ám nem volt időm sokat gondolkozni, a lányok visszaértek. Elkezdtük nézni a választott filmet, de nem volt túl izgalmas, úgyhogy mielőtt rájöttem volna, hogy álmos vagyok, bealudtam. Mikor fölriadtam, már besötétedett. Csak ezután realizáltam, hogy végig Rivaille vállán pihentem. 

-Fölébredtél végre, Kölyök?

-I..igen - motyogtam lesütött szemekkel - ne haragudj. Hol vannak a többiek?

-Már egy ideje hazamentek. 

-Mert hány óra van!? 

-Tch.. honnan a fenéből tudjam?

Jogos. Gyorsan fölpattantam és megnéztem az időt. Nyolc. Hogy tudtam én eddig aludni? 

-Jézusom, nagyon sajnálom! Nem késel el otthonról? 

-Most éppen egyedül lennék otthon, szóval nem. Bár a boltok bezártak, úgyhogy a vacsorámnak annyi.

-Ha akarod, esetleg ehetsz velem. Csirkés tészta jó lesz?

-Ja.

Kimentünk a konyhába és elkezdtem főzni. Kicsit izgultam, nem vagyok otthon a konyhában, de azt akartam, hogy jó háziasszonynak tűnjek. Rivaille pedig fogta magát, elhelyezkedett a széken mintha csak otthon lenne, még a lábait is felrakta az asztalra.

-Khmm.. Az ott az ebédlő asztal - szóltam rá.

-Tudom, Kölyök. 

-Akkor lennél szíves levenni róla a patáid?

-Komolyan azt feltételezed, hogy koszosabb a lábam az asztalnál? 

Nem értettem hogy fér össze a tisztaságmániája azzal, hogy a lábai az asztalon vannak, de végül is ő Rivaille, vagyis furcsa a természete. Nemsokára elkészültem a vacsival és elkezdtünk enni.

-Egész jó lett. Pedig biztos voltam benne hogy elrontod - jegyezte meg kicsit később a srác. Nem tudtam, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem, úgyhogy inkább nem válaszoltam rá. 

-Meddig maradsz majd? - kérdeztem inkább.

-Velem akarsz lenni, mi?

-Hát.. nem tagadom.

-Hazaértem, Kicsim! - nyitott be anya. Teljesen elfelejtettem, hogy nemsokára hazaér. 

-Szia anya - futottam ki az előszobába. Basszus! Lassan kilenc én pedig kettesben vacsorázok egy számára ismeretlen fiúval. Szerencsétlenségemre Rivaille kijött a konyhából. 

-Umm, mi már éppen készülődtünk - kezdtem a mentegetőzést. Még soha nem volt nálunk fiú barátom, úgyhogy féltem. 

-Jó estét! Rivaille Ackerman vagyok, (név) iskolatársa. Csak meglátogattam, mert hosszabb ideig nem jött iskolába. Elnézést a késői zavarásért - nos, ez meglepett. 

-Semmi gond, nem zavarsz, gyere máskor is! 

Miután elköszöntek egymástól, gyorsan kikísértem Rivaillet. 

-Bocsii, elfelejtettem anyut - ez olyan ciki.

-Látszik, hogy még kölyök vagy. De nem gond, ne aggódj. 

-Jó.. Legalább befejezted az evést?

-Igen. Na megyek!

-Jó éjt, Rivaille! - mosolyogtam szomorúan.

-Jó éjt - mondta halkan, majd zsebre dugta a kezeit. Úgy tűnt, gondolkozik valamin, majd egy rövid csókot adott az ajkaimra. 

Csak álltam rákvörös fejjel az utcán, közben ő eltűnt a sarkon. Nem tudtam semmi másra gondolni, csak rá, és hogy mire vegyem ezt a hirtelen csókot?