Rivaille x Reader ~ Miért szeretlek?

4. rész

Lassan battyogtam be a házba, azonban anyukám rögtön kiszakított a gondolataimból.

-Mesélj, ki volt ez a helyes srác? Tetszik neked?

-Anyaa! Csak egy iskolába járunk!

-(név), már 16 éve ismerlek. Látszott rajtad, hogy bejön. 

-Ahj, most fölmegyek a szobámba.

Ahogy fölértem, létrehoztam egy facebook csoportot hogy egyszerre mesélhessem el a barátnőimnek a történteket. Úgy éreztem, szükségem van rá. Szerencsére pont elérhetőek voltak mindhárman.

(név): Ezt nem hiszem el hogy itthagytatok vele! >.<
Hanji: Bocsika drága ;D 
Mikasa: Az élet kegyetlen..
Petra: Inkább mesélj mik történtek ^^
(név): Együtt vacsoráztunk, amivel nem is lett volna semmi gond, ha anyukám nem ér haza közben. Nem lett belőle baj végül. De azután.. Kikísértem és MEGCSÓKOLT!! 
Petra: Hohó! c:
Hanji: Nem is gondoltam hogy Shorty ilyen is tud lenni
Petra: Én azt hallottam, volt még régebben egy barátnője, de hogy utána mi lett, azt nem tudom
Mikasa: A lényeg hogy szurkolunk nektek, mindent bele csajszi! :) 
Petra: Oh tényleg.. El is felejtettük neked mondani a mozit. A munkatársam megbetegedett, így át kell vennem a helyét aznap. 
(név): Káár :'c
Hanji: Igen :/ Ráadásul nekem ma reggel mondták csak a szüleim hogy elutazunk egy hétre.
Mikasa: De van ám jó hír is! Rivaille elmegy veled szívesen :D
(név): Micsoda??? 
Hanji: Na ja, míg te húztad a lóbőrt, megbeszéltük, hogy Mikasa is megy Erennel, te pedig jó lenne, ha el tudnál Shortyval. Megkérdeztük és rögtön belement. 
Mikasa: Tuti jó esélyed van nála. Bárcsak Erennel is ilyen könnyen mennének a dolgok.. :/ Már 3x hívtam de nem veszi fel. Aggódok!
Petra: Nyugi, tuti csak szokásosan kockul.
Mikasa: Remélem igazad van. 
(név): De álljon meg a menet. Tényleg eljön? 
Hanji: El hát, nem vernénk át a barinőnket! ;)
(név): A mai nap után a szívem mindjárt kiugrik a mellkasomból! ><
Petra: Valaki szerelmes xd 

Igen, nagyon szerelmes. Remélem valahogy sikerül, csak adja Isten hogy sikerüljön összejönnöm vele. 

Rivaille szemszöge: 

Nem szabadott volna megcsókolnom. Csak fájdalmat fogok okozni neki. Megígértem magamnak, hogy soha többé nem kerülök senkihez közel. Nem akarom átélni azt a fájdalmat harmadszorra is. De a puha ajkai úgy vonzottak, hogy nem bírtam türtőztetni magam. Ráadásul még abba is belementem, hogy elkísérem a moziba. Nem tudom meddig tudom folytatni ezt, de nemsokára tisztáznom kell vele a helyzetet.

(név) szemszöge:

A tükör előtt álltam és nem tudtam eldönteni mit vegyek fel. Már az összes ruhámat felpróbáltam, de még mindig nem tudom. Valami egyszerű hétköznapi ruhát? Valami csinosat, vagy kifejezetten hivalkodót? Végül egy fekete ruhát választottam, és felvettem hozzá a kedvenc nyakláncom. 

Mikor odaértem a mozi elé, Rivaille már ott várt. Mentünk is be, mert a film perceken belül kezdődött. Az az igazság, hogy a filmre nem is tudtam figyelni. Az eszem folyton azon járt, hogy Rivaille itt ül mellettem, és hogy vajon meg fogja e fogni a kezem. Már körülbelül a felénél tartottunk a játékidőnek, mikor kiszúrtam Mikasat és Erent: egymás kezét fogták, Eren élvezte a filmet, Mikasa pedig elpirulva gyűrögette a sálját. Irigy lettem rájuk egy kicsit, de örültem hogy a barátnőm most biztosan remekül érzi magát. 

Végül elhatároztam magam, és én fogtam meg a fiú kezét. Biztosan érez irántam valamit, különben nem csókolt volna meg. Ugye? Aggódtam, hogy rosszul döntöttem. Az sem volt megnyugtató, hogy Rivaille alig két perc múlva elengedte a kezem, hogy igyon egy kicsit a kólájából, utána pedig nem fogta meg újra, sőt, vissza sem rakta a karfára az övét. 

Szomorkodva mentem ki a moziteremből. Már kezdett sötétedni. A gondolataimba merülve sétáltam, és nem figyeltem, úgyhogy sikerült lelépnem a zebrára piros lámpánál. Rivaille ragadott meg hátulról, elrántott a közeledő autó elől és egy ölelésbe húzott. Hosszabb és szorosabb ölelés volt, egészen meglepődtem és el is felejtettem, hogy egy pillanattal ezelőtt még meg is halhattam volna. A vezető káromkodása és a járókelők mormogása fel sem tűnt. 

-Vigyázz magadra, nem akarlak elveszíteni - suttogta halkan a fülembe. A hangja ijedt volt, de a szavai hihetetlenül jól estek nekem. 

-Jó, fogok - öleltem vissza - Köszönöm, hogy megmentettél. 

Ő csak bólintott, megfogta a kezem és hazakísért. Mikor elköszöntünk, adtam egy puszit az arcára és besiettem a házba. Futottam az ablakhoz, hogy titokban figyeljem ahogy elsétál, amikor elhúztam a függönyt azonban mégsem azt láttam, amire számítottam. Rivaille a szemben lévő háznál állt, szemeiben könnyek csillogtak és hatalmasat ütött a falba. Szinte már nekem fájt. Hirtelen nem is tudtam mit csináljak, egy percig csak döbbenten bámultam a fiút, majd mikor még egyet ütött, észbe kaptam és kirohantam hozzá. 

Az utca csendes volt. A szél nem fújt, a kutyák sem ugattak. Rivaille eltűnt.

Másnap:

-És utána nem tudtam mit csináljak. Kimentem a ház elé, de nem volt ott - panaszoltam Mikasanak a tegnap történteket, úton a suliba. 

-Biztos nem történt semmi különös? Nem láttad rajta korábban, hogy bántaná valami?

-Nem hiszem. 

-Szerintem csak próbáld meg fölvidítani valahogy. Tudom már! Nemsokára itt a karácsonyi bál. Próbáld meg elhívni, hátha táncol majd veled. Akár közelebb is kerülhetnétek egymáshoz, egy ilyen jó alkalom lehet. 

-Megpróbálom. Köszi a tippet.

-Bármikor.

Egy hét múlva:

Már jó pár napja elkerüljük egymást Rivaille-val. Ma nagyszünetben sem volt az osztályában, viszont a cuccát legalább most otthagyta. Beszélgettem egy kicsit Petrával, azután pedig együtt belecsempésztük a tolltartójába a következő cetlit: 

"Ha végzel az óráiddal, gyere a tetőre. Várlak! 
                                                               (monogram)"