Rivaille x Reader ~ Miért szeretlek?

2. rész

A helyére tettem az összes labdát, majd bezártam a szertárat és indultam volna haza, azonban megláttam egy szürke pulcsit a földön. Tudtam, hogy Rivaille-é, láttam ma rajta az iskolában. Fölvettem, gyorsan szétnéztem, hogy nincs e senki a környéken, majd egy mélyet szippantottam a citromos illatból. Rivaille illata. Imádom.

Hazafelé vettem az irányt. Ma találkozok a lányokkal és nem akarok elkésni Shadis miatt. Gyorsan átöltöztem, egy fekete szoknyát és egy (kedvenc szín) színű blúzt választottam. Mire a megbeszélt helyre értem, Petra már ott volt és Hanji is nemsokára befutott. 

Bementünk az étterembe, kértünk egy nagy családi pizzát hárman és beszélgetni kezdtünk.

-Nyertem egy sorsoláson négy jegyet a moziba! - kezdte Hanji - Tudom, hogy nem a kedvencetek a horror, de erre el kell jönnötök, az Azt játsszák! Olyan régen voltunk együtt filmezni.

-Én benne vagyok, de ki legyen a negyedik aki jön? - kérdezte a világosbarna hajú lány.

-Nos, ezen még nem gondolkoztam. Lehet odaadom egy random osztálytársunknak. 

-Hát.. lányok.. én nem tudom, jó ötlet lenne-e elmennem, elég félős vagyok - vallottam be. 

-Jaj, ne izgulj, mi is biztosan sikítozni fogunk! 

-Amúgy nem is gondoltam, hogy Eld félős, de mikor múltkor filmeztünk náluk, többször is megijedt annyira, mint én - kuncogott Petra.

-Voltál a házukban? És mik történtek ott? - nézett perverz vigyorral Hajni. 

-Se.. semmi különös - pirult el rögtön Petra, azonban belátta, hogy ezt soha nem fogjuk elhinni neki és sóhajtott egyet - megcsókolt. Többször is. Majd el hívott szombatra vacsorázni. És képzeljétek, végre együtt vagyunk!!

-Úúúúú, sokáig! - ujjongtunk és megöleltük barátnőnket.

-És (név), veled miújság pasi ügyben? Láttam ahogy Rivaille-vel szemeztek - kérdezte a szemüveges.

-Na mesélj! - noszogatott a másik is.

-Be kell vallanom, tetszik nekem. De még alig beszéltünk, és szerintem semmi esélyem nála, inkább meg kellene próbálnom elfelejteni. Ő olyan menő, lehetetlen hogy sikerüljön.

-Na, fel a fejjel csajszi, meg kell próbálnod! 

-Ühüm. Szurkoljatok! 

Örültem, hogy a lányok ennyire odafigyelnek rám. Szerintem mindent tudnak rólam. Ők, és az osztálytársaim az én második családom és nagyon fontosak nekem. 

Az este jó hangulatban telt. Sokáig ott voltunk, így fáradtan értem haza, de azért csekkoltam az üzeneteimet facebookon. Mikasa írt, illetve valaki ismerősnek jelölt. "Rivaille Ackerman". A szemeim hatalmasra nyíltak a meglepettségtől. Visszajelöltem, és rögtön érkezett is az első üzenet.

Rivaille: Oi, Kölyök!
(név): Szia! Amúgy van nevem is.
Rivaille: Csak egy kölyök vagy. Na de.. nem találtad meg a pulcsimat véletlen?
(név): De, a szertárban hagytad, megtaláltam és haza hoztam.
Rivaille: Próbáld meg nem összefogdosni. Most moshatom ki már megint.
(név): Persze-persze! ^^
Rivaille: Reménytelen.. Holnap az osztályomban nagyszünetben! Jó éjt!
(név): Jó éjszakát! :)

Hihi, Rivaille, ha tudnád hogy a pulcsiddal fogok aludni. Milyen szép álmaim lesznek. De.. honnan is tudta a felhasználónevem? Na, majd kikérdezem erről a lányokat.

Másnap nagyszünetben a büfé előtt álltam. Ezt nem hiszem el, pont ma van ekkora tömeg előttem mikor találkoznom kéne vele. Próbáltam átfurakodni az embereken, de nem ment túl sikeresen. Ekkor valaki vállon bökött.

-Azt hittem a teremben találkozunk.

A szívem kihagyott egy ütemet. Egyik keze zsebre dugva, fekete farmerben, inge félig kigombolva és akkor még a menő tekintetéről nem is mondtam semmit.

-Én is azt hittem. De ma nem tudtam tízórait hozni mert elfogyott otthon a kenyér és mint látod, pechem van - mutattam az előttem lévő nyüzsgésre.

Megforgatta a szemeit majd elkapta a csuklóm és utat tört nekem. Áááá, legszívesebben sikítoznék. Fogja a kezem. Illetve a csuklóm, majdnem ugyanaz.

Kértem egy fánkot és egy kólát ő pedig egy szendvicset, majd besétáltunk a terembe és leültünk egy-egy székre. 

-Ha így folytatod, el fogsz hízni - nézett a (kedvenc ízű) fánkomra.

-Fogd be, akkor is finom! És nem a te dolgod.

-Végülis tényleg nem én leszek egy kövér disznó. 

-Psszt! - és azzal hozzávágtam a pulcsiját amit pár vagy öt perce hordozgatok. 

-Kölyök..

-(név)!! - kiabáltam dühös fejjel, de ő erre csak kuncogni kezdett. Ezért a félmosolyért mindent megbocsátok, túl jóképű.

Pár héten keresztül átjártam a 12.-esekhez miatta. Egész jóban lettünk, bár gyakran piszkált. Mikasa, Hanji és Petra szerint csak tetszek neki, bár én ezt kétlem. Egyszerűen élvezi ha valamivel keresztbe tehet nekem. 

Egyik nap hazafelé tartottam mikor megláttam 3 lányt az utcán. Az egyiküket fölismertem, Fujiko volt az. Egy hatalmas ribanc, az évfolyamtársam, ki nem állhatom.

-Helóka, (név)! Útban hazafelé? Lenne egy kis beszélgetni valóm veled. Először is, mit akarsz te Rivaille-től? Szereted?

-És ha igen, akkor mi van?

-Akkor felejtsd őt el. Én hamarabb néztem ki magamnak. 

-Rivaille-hez nem egy olyan cafka illik, mint te vagy. Hagyd őt békén.

-De nagy a pofája valakinek, kis kurva!

-Heh, csak az igazat mondom. Ha akarod se lesz nála esélyed. Utál téged, mint ahogy mindenki más.

-Pofa be! - mart bele az arcomba, majd kibuktatott én pedig beleestem egy pocsolyába, lehorzsolva a térdem. Ez az egy szerencséje van, mert különben fölálltam volna és behúztam volna neki egyet.

-Ezt megkeserülöd!

-Vicces vagy. Holnaptól meg ne lássalak Rivaille közelében, vagy gyakrabban fogsz így járni! Gyertek lányok.. 

Az egyik barátnője már kereste a telefont és fényképezett volna le, de feltápászkodtam és feléjük indultam, úgyhogy inkább befordultak a sarkon és otthagytak.