Túl kicsi vagy hozzàm!

7.

Nagyon szerencsétlen fejet vàghattam mivel a tanár úr egyszer rám szólt, hogy: "-Szedd már össze magad,  olyan vagy mint aki szellemet látott"
Én elvileg össze szedtem magam,  de időközben letelt az óra én meg láttam ahogy Max kimegy az ajtón. Hirtelen szédülni kezdtem,  mivel tudtam miről akar beszélni és nekem ahoz semmi kedvem nem volt. Tudtam,  hogy vissza szeretne térni arra ami októberben történt,  mivel azóta nem beszéltünk róla... Sajnos más vàlasztàsom nem volt,  a 24-es terem felé vettem az irányt. Max ott állt és mikor meglátott akkor elindult és intett nekem, hogy kövessem.. Követtem,  majd a suliudvaron találtam magam. Max kezébe még mindig az a nyomorult rózsa volt,  amiről le se tudtam venni a szemem.
-Miért kellett ide jönnöm? El fogunk késni tesiről!
-Kit érdekel a tesi? Beszélni valónk van.- felelte pimaszul,  majd hàtradőlt a korlàtnak.
Olyan jól nézet ki, hogy a hasam beleràndult kicsit, lehet, hogy a tegnapi kiflik miatt



-Nincs mit mondjak, szerintem tudod a vàlaszom..- már indultam volna,  de megfogta a csuklóm és vissza rántott.
-Kitty,  fogalmam sincs mi lehet a válaszod,  mivel még egyszer se került alkalom  arra, hogy rendesen megbeszéljük!
-Jó..ha ennyire akarod akkor megosztom a véleményem...-kicsit haboztam,  de aztán ömlöttek a szavak, mint a víz- Figyi... Egy olyan fiú vagy,  akit szerintem soha senki se utasìtana vissza... Viszont itt vagyok én.. A szemétlàda... Nekem sajnos egy vágyam van, amit te is tudsz... Látni Mark Tuan-t... És... Hát.. Tudod... Az...az...álmom... Hogy...
-Jó innen már tudom!... Csak azt nem értem,  hogy... Ha tudod,  hogy úgyse leszel soha ennek a fiúnak a baràtnője,  akkor minek erőlködsz?
Nem bírtam megszólalni,  csak a könnyek hullottak a szememből.. De Max folytatta
-Tudod Kitty...nemtudom mikor leszel eléggé hálás érte,  de....- és láttam amint elő vett két Got7 koncertjegyet,  ami egyenesen Koreàba szólt.....