-i..igen(Remegő hangon válaszolt Tom).
-Csináljak egy teát vagy valami?
-Nem kell.
-Na de ha kell valami szólj én a konyhában leszek.
-Jó majd.....szolok.
Tord meg puszilta Tom homlokát és le ment a konyhába. Tom le ült az ágyra és nem bírta le venni a személ a halvány vörös foltot a világos szürke szőnyeg padlóról.
-Már megint bajba fogom keverni
Tom csak erre tudott gondolni. Aztán bele gondolt hogy meg bízott Zoéban pedig idegen volt a számara.
-Naiv vagyok...
Tord meghaltat mikor a lépcsőn feljött. Be ment hozzá és ledőlt az ágyra.
-Naa akkor beszéljük meg?
-Nem...tudom.
-Mondj bármit amiről szeretnél beszélni
Tord megfogja Tom pólóját és hátra rántja és meg öleli.
-Szerinted.....haszontalan vagyok?
-Ezt ki mondta?(Tord fel ült)
-Senki! Csak...úgy érzem.
-Te vagy a leghasznosabb számomra.
Tom magához húzza és enyhén elkezd sírni. Tord kicsit csodálkozott de átkarolta Tomot.
-Nincs.....kedved elmenni valahova kajálni?
-Rendben..
Tord felvette az egyik ballonkabátját és lement a lépcsőn és Tom követte.
-Ömmm....hova mennyünk?
-a...McDonald’s jó lesz?
-Igen...asszem.
Tord kicsit aggódóan nézet Tomra. Mind ketten beszálltak a kocsiba és elindultak. Út közben mind ketten némák voltak. Mikor oda értek és kiszálltak a kocsiból Tom megfogta Tord kezét. Tord teljesen elpirul.
-Akkor nem is anyura utálsz.....igaz?
-Persze hogy nem utállak....igazából....mikor elhagytál minket már akkor is éreztem valamit.
-(Tord kicsit meg lepődött de aztán elmosolyodott)Én is már nehezen bírtalak elhagyni.(Megpuszilta Tom homlokát).
(Bocsi hogy ez a fejezett enyit késet.....sorry)
