Leonardo zihálva èbredt. Már megint azt álmodtam, gondoltam magamban. Már 7 èves korom óta ugyanazt álmodom. Elsönek egy kislány szerepelt benne, de utána mindig egyre idösebb let a lány. Olyan mint ha èvről èvre egyre idösebb lenne. Most per pillanat húszonèves lehet. Gyönyörű lett. Már mint eddig is szèp volt de most egyszerűen gyönyörű. Egy sóhaj kisèretèben elilantam a fürdöszobába. Ja egyibkènt Leo vagyok a vezetèk nevemet úgy sem jegyez nètek meg szóval ezèrt inkább hagyjuk. Ja ès vámpír vagyok. Persze mint minden vámpír èn is gyors vagyok erös ès örökkè èlek de èn a többiekhez kèpest èn tudok illani vagyis tudok egyik helyről a másikra kerülni csak gondolnom kell rá, ès ismernem kell a helyet. Levetközve a zuhany alá álltam ès újra az álmomban látott lányra gondoltam. Valamilyen oknál fogva ugyèrzem hogy öt nem csak kitalálom ès hogy ö tènyleg lètezik.
-Meg kell öt keresnem- villant be ez a gondolat.
-De hogy kène meg keresnem- mondtam ki hangosan.
-Ès akkor mit mondok neki? Hogy szia az álmomban láttalak, najó igazából már kiskorom óta veled álmodok ès csak rád tudok gondolni. Tuti sikitva szaladna el. Na de jó kezdek bekatani, már magammal beszèlek-mondtam egy sóhajtás kisèretèben
Miután meg fürödve, tiszta ruhában illatosan kilèptem a folyosóra. A trón terem felè indultam. Belèpve apámat láttam a parancsnokkal beszèlni.
Amint meg látott ott hagyta a parancsnokot hogy oda jönni hozzám. Már elöre sejtem hogy mit akar mondani, ezèrt sóhajtva várom hogy ide èrjen hozzám.
YOU ARE READING
Az árnyak hercege
FantasyVan egy királyság. Amit mèg soha senki nem látott. Ès van egy herceg akinek hiába van meg mindene de mèg is többre vágyik. Ès van egy lány aki teljesen átlagos èletet èl az emberek világában. De vajon meddig?
