Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Igy volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rádhuztam vele.
/József Attila/
Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már,
be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
mint a hajdani
hidegek idejében, még mikor, kedves,
nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
nem vagyok veled.
Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ
s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
Merengsz még? Aludj,
egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze
s rám ne haragudj.
1936. okt. eleje
Vélemény:
Most egy kicsit ugrottunk az időben, mint azt ahogy a dátumnál is láthatod. Ez azért van mert J.A. utolsó éveiben vannak az olyan versek, amik azt szemléltetik, hogy itt a vég. De ebben a versben nem így van. ez egy szakító vers, amikor Szántó Judittal szakít. Egy szerelmes verset sem írt hozzá. Nagyon érdekes, ugyanis ő az egyetlen olyan nő a költő életében, akinek nem írt olyan szép szerelmes verset.
Ha te is így vagy evvel, vagy esetleg nem, írd meg kommentben.
Legyen szép napod!
Puszi-J
YOU ARE READING
𝙹ó𝚣𝚜𝚎𝚏 𝙰𝚝𝚝𝚒𝚕𝚊 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚎𝚔 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*
Poetry"Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled." /József Attila/ Minden, ami József Attila. A költő belefúrta magát a szívembe. Egyszerűen lenyűgöz tehe...
