Világomon, mint üvegen át
hallgattam uj álmod madara dalát.
Azt hittem, annyi az ének,
amennyi a magány üvegének
vastag tábláin átszüremlik.
/József Attila/
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.
Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.
Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
1937. nov. 24.
Vélemény:
Ez József Attila utolsó verse. Létösszegző vers ez is, de itt már benne van a költői sors. Nem önmagát vádolja hanem a társadalmat, a világ rendjét. Úgy érzi nincs semmi szerepe a világon. A haza a saját sírja. És ezt olyan rossz látni József Attilában. Mindent elkövet hogy ne éljen.
Bocsánat, hogy egy napot kihagytam. Ha van véleményed kérlek ozd meg.
Lesz még egy különkiadás.
Legyen szép napod.
Puszi-J
YOU ARE READING
𝙹ó𝚣𝚜𝚎𝚏 𝙰𝚝𝚝𝚒𝚕𝚊 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚎𝚔 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*
Poetry"Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled." /József Attila/ Minden, ami József Attila. A költő belefúrta magát a szívembe. Egyszerűen lenyűgöz tehe...
