Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.
/József Attila/
Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. nov.
Vélemény:
Az idézet és a vers hasonló témájú. Az utolsó vershármas első verséhez érkeztünk. Itt már érződik a halál iráni vágy érzése.
Szerintem ez az egyik legszomorúbb verse, de a többi csak hagyján. Ez a vers tele van szomorúsággal és József Attila ezt csodálatosan írja le. Talán ezért is szeretem annyira. 😊😊
Ha van véleményed kérlek ozd meg! 😉
Sajnálom hogy múlt héten nem volt rész, teljesen elfelejtettem.😂😂
De kárpótlásuk 2 részt is hoztam.
Már csak két rész van hátra a könyvből. 94 megtekintés van eddig nagyon szépen köszönöm!! 😃😘😚
Legyen szép napod!!
Puszi-J
YOU ARE READING
𝙹ó𝚣𝚜𝚎𝚏 𝙰𝚝𝚝𝚒𝚕𝚊 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚎𝚔 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*
Poetry"Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled." /József Attila/ Minden, ami József Attila. A költő belefúrta magát a szívembe. Egyszerűen lenyűgöz tehe...
