Karóval jöttél...

139 9 7
                                    

Aki megbánt, én nem bántom. 

Aki sajnál, nem sajnálom.

/József Attila/


Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

1937. nov. 24.

Vélemény:

Ez is egy létösszegző, önmegszólító vers. A költő vitázik önmagával vagyis leginkább a  gyermeki énjével. Önmagát hibáztatja de ez átalakul a világgal szembeni váddá. "Szerettél? Magához ki fűzött?" A Hét Tornyot az egri csillagok című regényben ismerhetjük de itt szanatóriumként jeleneik meg. Ami elől elakar menekülni. Lemondott a nagy vágyakról és inkább a halált választotta. Itt is észrevehető, hogy ez már nagyon a halálnak az előszele.

Kicsit megkésve de itt van a következő rész. Remélem tetszett.

Már csak egy rész van hátra és vége lesz a könyvnek.

Ha van véleményed itt a lehetőséged.

Legyen szép napod.


Puszi-J

𝙹ó𝚣𝚜𝚎𝚏 𝙰𝚝𝚝𝚒𝚕𝚊 𝚅𝚎𝚛𝚜𝚎𝚔 *𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃*Where stories live. Discover now