Harmoneria Krónikái 1. Kötet

5.FEJEZET: AZ IDŐ TITKAI

-Ha segítségért mersz kiáltani, mindent és mindenkit elpusztítok.– tájékoztatta a tél démona Dianát.
A lány érezte, hogy soha nem lesz olyan, mint régen. Mintha érzett volna egy kevés sötétséget a szíve mélyén. „Én már nem tudom, mi az a szív, a jó, a szép.”– mondta apja hangja a fejében, és abban a pillanatban elájult a Tél királynője.
Hermione után 1040. augusztus 8-a volt. Jeges, havas tájon találta magát Diana, de a hó nem fehér, hanem szürke, a jég pedig vörös színű volt, és mind a kettő izzóan fénylett. „Ez nem a valóság”– gondolta most kivételesen önmaga.
-Bújj elő, Elizabeth, nem menekülhetsz!– szólalt meg valaki. A hang gazdája előlépett az árnyékból.
Hosszú, dús, ébenfekete haja volt, szeme sötétkék, bőre hófehér. Ruhája olyan volt, mint Diana királynői ruhája, Diana és a nő között annyi volt a különbség, hogy a nő negyven év körüli lehetett és tekintélyt parancsoló volt. „Ez… én vagyok.”– lepődött meg a lány.
-Bújj elő, nem kerülheted el a végzeted, te mocskos lázadó!
-Nem megyek börtönbe.– mondta az Elizabeth nevezetű lány.
A királynő megfordult, és elindult a palota felé. Amerre járt, ott a jég és hó visszanyerte eredeti színét.
-Szia!– ugrott oda Elizabeth Dianához.
-Helló!– mondta félénken a lány.
-Tudom, ki vagy, Wintressi Diana.
-Tényleg?
-Igen. Te vagy az az ember, aki elpusztította Harmoneriát és Drákiszt alapította helyette.– mondta Elizabeth olyan hangsúllyal, mint aki a leckét mondta fel éppen.– Ez a jövőd, ha nem változtatsz rajta most rögtön.
-Ó. Honnan tudod? És ki vagy te?– faggatózott Diana.
-Elizabeth Selena Izabella vagyok, a lányod.– a lány előlépett a fénybe.
Hosszú, kék haja volt, szeme kék, bőre jégkék volt. Ruhája réteges, kék színű volt, de sötétebb, mint a bőre, de csak kétárnyalatnyi volt a különbség. Hosszú, halványkék köpenyt viselt, amely a lány nyakához és karjához csatlakozott, mintáját apró, sötétkék csillagok alkották, amelyek sűrűn helyezkedtek el. Cipője magas sarkú volt, színe világoskék. Szemhéjpúdere is volt: ez szintén kék színű volt. Ékszer gyanánt egy kék, zafírköves nyakláncot és egy zafírral ékesített hajpántot viselt. Kortalan, bölcs arcán nem látszott, de tizennyolc éves volt.
-Vezetékneved is van, vagy az nincs?– kérdezte Diana nagy sokára.
-Nem, minek?– kérdezte Elizabeth.– Apám egy téltündér volt, amíg anyám ki nem rúgta, a nevemet pedig Wintressi Selena Diana Elizabeth Lilla Annáról kaptam. Visszaviszlek oda az időben, amikor megszületett. Akarod látni, hogy élt és hogy élt volna?
-Igen, van időnk?
-Persze, a tested még mindig mozog, még úton van.
-Rendben, mutasd meg a testvéremet!
Diana megint elájult egy pillanatra. Felébredt, és anyja szobájában találta magát. 981., december elseje volt, odakint esett a hó. Apja éppen akkor toppant be.
-Hallottam, hogy szülsz.– mondta Drákiszusz.
-Honnan?– kérdezte Izabella.
-Egy kismadár csiripelte.– mondta a démon titokzatosan.– Jól van, na, megéreztem, hogy a lányaimat fogod megszülni.
-Nem számít, hogy a te lányaid vagy sem. Nem hagyom, hogy gonoszak legyenek, mint te. Nem engedem.
-Ez nem rajtad múlik.– vigyorodott el gonoszan Drákiszusz.
Izabella megszülte a két lányt.
-Wintressi Diana Izabella.– mondta az elsőnek.
-Wintressi Selena Diana Elizabeth Lilla Anna– sorolta elgondolkozva Izabella második lányának neveit.
-Köszönöm!– kiáltott fel Drákiszusz, és elrabolta a két csecsemőt.
-Elkapni a démont!– parancsolta Izabella.– Szerezzétek vissza a csecsemőket!
Drákiszusz egy kétkarú mérlegre helyezte a két gyermeket, Dianát a bal, Selenát a jobb oldali serpenyőbe tette. Selena könnyebb volt, ezért őt megfogta és elfutott vele, Dianát pedig félúton a hóba dobta, és rálapátolt egy marék havat. „Így nem találnak rá”.– gondolta naivan a téldémon, és a Peremvidékhez futott, onnan pedig vissza a Drák-dimenzióba.
-Gyere gyorsan!– húzta Dianát Elizabeth.– Ugorjunk előre tizennégy évet!
A télkirálynő újra elájult, és megint felébredt egy hatalmas jégpalotában, június 15-e volt.
-Ha nem engedelmeskedsz nekem, akkor az ellenségem vagy, Selena.– mondta Drákiszusz a lányának.– Ha pedig az ellenségem vagy, elpusztulsz.
Selena előlépett a sötétből. Dús, hófehér haja volt, bőre jégkék volt, mint Elizabethé, szeme kék volt, mint Dianáé. Egyszerű, fehér ruhát viselt, és egy egyszerű, halványlila csizmát.
-Nem szolgállak téged, de nem is fogsz megölni.– mondta ellentmondást nem tűrő hangon Selena, és hó formájában eltűnt.
-Elkapni a lányt! Megkeresni és színem elé hozni!– parancsolta Drákiszusz- a jégszobroknak, akik életre keltek, és Selena után eredtek.
-Akarod látni, hogyan halt meg?– kérdezte Elizabeth
-Igen.– mondta némi habozás után Diana határozottan.
-Rendben, ugorjunk oda!
Diana kivételesen nem ájult el. Egy hatalmas hóörvényben voltak. Elizabeth megérintett egy ajtót, és bementek.
Sommeriában voltak, 995., február 2-án. Egy férfi szaladt a nyárország vízicsúszdákból épült palotája elé. Sammiai Zelena anyja, Sammiai Jessica királyné nyitott neki ajtót.
-Mi járatban van errefelé, idegen?– kérdezte a férfitól. Jessica királynő vörös hajú, napbarnított bőrű, laza nő volt, lánya, Zelena szinte mindenben hasonlított rá.
-Menekülök. Winterloo királya vagyok.– válaszolt a férfi.
-Hazudik. Izabellának Drákiszusz a férje, de ő nem király, Izabella pedig nem ment újra férjhez. Szóval, ki vagy, mondd meg az igazat!
-Wintressi Selena Diana Elizabeth Lilla Anna vagyok, Izabella elfeledett lánya, és apám elől menekülök.– mondta a férfi, levette az álcáját, és Selena állt Jessica előtt.
-Ez esetben légy üdvözölve!
-Köszönöm.– Selena hátranézett, és az olvadhatatlan jégsereget látta– Nem maradhatok.
Azzal elfutott, viszont gondolt egyet, irányt váltott, a jéghadsereg felé futott és szétverte őket. Odafordult Sommeria királynője felé, és odakiáltott:
-Köszönöm az egyperces vendéglátást, de úgy döntöttem, hogy haza kell mennem.
-Ég veled!– kiabálta Selenának Jessica.
-Felgyorsítom kicsit az időt.– mondta Elizabeth, és Diana testvérének ötnapi bolyongását megnézték öt perc alatt.– - Állj! Lassulj vissza normál tempóba!
Az egy perc újra egy perc lett. Selena a Winterlooi palota elé ért. Körülnézett, de nem látott senkit az ajtónál.
-Akkor… bekopogok.– mondta magának, de mikor kopogott volna, anyja nyitott ajtót az ismét férfinak öltözött Selenának.
-Selena?– lepődött meg XII. Wintressi Izabella.
-Én? Nem, én izabella királynő férje vagyok.– hazudta a lány, és úgy hitte, hogy aki előtte áll, az az egyik szolgálónő.
-Kétlem, hogy a férjem lennél, Selena.
-Anyám?
Izabella elmosolyodott, de ez a boldog mosoly hamar lehervadt róla a következő pillanatban.
Egyszerre több minden történt: Selenát eltalálta egy démon nyila, összeesett, és ugyanebben a pillanatban a tizennégy éves Diana véletlenül összetörte anyja jégszobrait, Helga édesanyja leforrázta a padlón alvó macskát, ami így felugrott és kiesett az ablakon, és Izabella Drorte-ákusz rohamot kapott.
A Drorte-ákusz olyan betegség volt, amely ritkán, de előfordult azoknál, akik valaha érintkeztek démonvérrel, tünetei súlyos, akár halálos láz, fulladás és energiatúltengés voltak. Olyankor lett rohama a fertőzöttnek, ha egy démon a közelébe került, de jobb esetben el is múlt, mire a démon elment a közeléből.
-Megmondtam, hogy eljövök még, Izabella.– mondta gúnyosan Drákiszusz, és abban a pillanatban eltűnt.
Izabella rohama elmúlt, és most Selena fölé hajolt.
-Szólalj meg, nem halhatsz még meg!– sírt Izabella a halott fölött.
Diana odament hozzá.
-Anya, ki ez a férfi?– kérdezte.
-Ő volt az apád.
-Ő most… halott?
-Igen. Sajnálom, hogy nem ismerhetted.
Zárt körben eltemették, és Izabella felment a palotába. Diana kint maradt, és így szólt:
-Kár, hogy nem ismerhettem..
-Diana, mennünk kell.– szólt az anyja
-Rendben.– mondta, és felment a szobájába.
-Diana, mennünk kell.– szólt Elizabeth ugyanazon a hangon, mint Izabella. – - -Hé, alszol, igen, hozzád beszélek.
-Hé, alszol, igen, hozzád beszélek.– ébresztgette a tizennyolc éves Dianát apja kevésbé barátságosan, mint Elizabeth.
-Mi történt?– kérdezte Diana.
-Megérkeztünk!– jelentette be dalolva Drákiszusz.– Hazajöttünk.