Harmoneria Krónikái 1. Kötet

ELSŐ FEJEZET: WINTRESST DIANA KIRÁLYNŐ LESZ

Wintressi Diana Izabella soha nem izgult jobban, mint ma, december, más néven Wintress havának elsején. Mindig is szeretett volna anyja nyomdokaiba lépni, de mikor sor került rá, kinézett az ablakon, és rengeteg embert látott, akik mind az alattvalói lesznek. Tél volt, még a fővárosban, Middle Harmoneriában is. Diana szerette szülőországát, Winterloot és szülővárosát, Schneieisot, mert itt mindig tél volt, a telet pedig azért szerette, mert kedvenc időtöltése a hóemberépítés volt.
Most mégis riadtan nézett ki szobája ablakán. Mint anyja, Izabella királyné, ő is képes volt a téllel kapcsolatos dolgok- jég és hó- irányítására, befolyásolására.
-Egy óra múlva kezdődik a koronázás, felség!– szólt Diana számára legkedvesebb szolgálónő, Helga.– Segítsek felvenni a ruhát?
-I…Igen, köszönöm.– mondta félelemtől elcsukló hangon Diana.
-Ne féljen, felség, nem lesz semmi baj. Addig is nézzük meg Harmoneria térképét, rendben?
A lány bólintott. Helga a folyosó felé fordult, elszaladt a könyvtár felé. Hosszú, szőke hajfürtjei zászlókként lobogtak utána.
Diana szerette nézegetni a térképet, mert gyakran elképzelte, hogy a főváros hegyén, a Mount Harmyn sétál, körbejárja a Harmon- korongot és fagylaltot eszik Sommeriában. Ezután jött a rémálom a démonok kiszabadításával, a mindent elpusztító tűzzel, majd a világot borító jéggel…
Elhessegette az emlékfoszlányt. Abban a pillanatban Helga tért vissza diadalmas arccal egy összetekert tekerccsel a kezében. Kiterítette a szoba közepén álló tölgyfa asztalra, és így szólt:
-Itt található a Mount Harmy, a Harmon- korong közepén elterülő hegy.– bökött a térkép közepén lévő pontra, amelyből úgy futott le a nyolc fő hegyoldal, mint egy nyolcszirmú mandala egy- egy szirma.– A hegy tetején egy vár áll…
-A harmoniuszok otthona és a Nagy Tanácsok helyszíne.– mondta Diana izgatottan, mintha minden aggodalma elszállt volna.
-Így van, de folytathatnám a térképismeretet?!– kérdezte Helga tettetett sértődöttséggel a hangjában, amellyel mindig meg tudta nevettetni Dianát.
Csak vicceltem.– mondta a szolgálólány– De látja felség, máris kellemesebben érzi magát. De nem szabad megfeledkeznünk a koronázásról sem. Máris behozom a ruha alapját, egy perc és jövök.– ezt mondta, és már szaladt is a ruháért.
Winterlooban az volt a szokás, hogy mikor egy hercegnő királynő lett, a királylánynak a nép előtt kellett bizonyítania királyi származását. Ez úgy történt, hogy a koronázás előtt felvett egyszerű, fehér ruhából kellett varázsolnia királynői ruhát.
Diana az egyik fiókból kivett egy vastag, fehéres-jégkék könyvet, amelyet ötvenöt jégkék színű hópehely tarkított. Hirtelen egy kis, halványlila hópehely jelent meg rajta, amint a lány kivette a fiókból és ráhelyezte a tölgyfaasztalra. A leendő királynő kinyitotta a könyvet, és a belső borítón ezüst betűkkel megjelent a cím: Winterlooi királynők koronázási naplója.
„Szóval ez az a könyv, amibe a koronázásokat jegyzik fel. Nézzük meg közelebbről”– gondolta Wintressi Diana Izabella, és kinyitotta a naplót anyja, 12. Izabella nevénél, a koronázási képhez lapozott, közben gondosan ügyelt rá, hogy ne szakadjon be egyik lap sem.
-XII. Wintressi Izabella, más néven Winterssi Izabella Selena. Tizennyolc éves korától negyvennégy éves koráig uralkodott, plusz két évig az új királynő tanulmányainak befejezése miatt.– olvasta fel Diana a képaláírást.
-A fenébe, hol van az a nyavalyás ruha?– hallatszott valahonnan messziről Helga hangja, de a télhercegnő nem hallotta.
Diana anyja koronázási képére nézett. XII. Wintressi Izabella fekete hajú, jégkék szemű, fehér bőrű, magas lány volt tizennyolc éves korában, Diana sok mindenben hasonlított rá. Ugyanaz a testalkat, tökéletes, dús, ébenfekete hajuk, fehér bőrük is egyezett, csak annyi volt a különbség, hogy a lány szeme sötétebb kék volt, és mikor havat idézett meg, a haja és szeme minden alkalommal kifehéredett. „Wintress képességeit örökölted, ez nem szégyen, sőt, öröm számomra, hogy az őserőt örökölted.”– mondta olyankor az anyja– „Wintress pedig a te sok-sokadik ősöd volt, Hermione lánya. Az ő nevéből alakult ki a családnevünk is.”
Diana meglepetten látta, hogy hirtelen egy új lap jelent meg a könyvben, a lány odalapozott. Önmagát látta a fehér ruhában, amely a királynői ruha alapját képzi. „A fehér ruha, amelyet… -Helga keres!”– kapott észbe Diana– „Még tíz perc van hátra a koronázásig.”– gondolta a hercegnő.
-Itt van, vegye fel gyorsan, felség!– rohant Diana felé Helga a ruhával a kezében.– Siessen, kérem!
-Mehetünk?– kérdezte a leendő királynő, miután felvette a ruhát.
-Erre tessék! Kövessen!– mondta Helga, és kikísérte a hercegnőt a Mount Wintloo csúcsán lévő palota elé.