Harmoneria Krónikái 1. Kötet

2. FEJEZET: A KORONÁZÁS

A nép gyülekezett: felnőttek és gyermekek, nők és férfiak, fiatalabbak és idősebbek várták az új királynő koronázását.
Mindenki megérkezett. Eljött még a jelenlegi harmoniusz, II. Hermione, Aquarelia királynője, Aquarellai Nayda, Frühreling királya, Frühliliai Philip, Earthleria királya, Eartboyi Farrann, Sommeria királynője, Sammiai Zelena, Firerytopia királynője, Fironriti Azary, Herbsteria királya, Herbiai-Véres Jack és Airitopia királynője, Airiai Ayra.
-Maga reszket, felség!- súgta Helga Dianának.
-Persze, mert... Hideg van.- mondta a leendő királynő.- És kicsit félek is. Itt van a Harmon- korong összes méltósága, és előttük kell bizonyítanom.
-Nem az összes. A Peremvidék és a Drák-dimenzió népe nincs itt, mert ők száműzetésben élnek.
-Mi az a Drák-dimenzió?
-Ott élnek a mai napig Drákusz, a fődémon, és gyermekei, Drákiszusz, a téldémon, Drákāquarusz, a vízdémon, Drákfrurusz, a tavaszdémon, Drákerthusz, a földdémon, Dráksumszusz, a nyárdémon, Drákfráruszusz, a tűzdémon, Drákáutruszusz, az őszdémon, és Drákasziriszusz, a levegődémon.- hadarta Helga.
-Értem.- bólogatott nem túl meggyőzően Diana.
-Itt az idő, menj, ügyes leszel!- tolta előre Helga a télhercegnőt kicsit erősebben a kelleténél.
-Üdvözlöm a kedves egybegyűlteket, polgárokat, királyokat, királynőket, Aquarelia egy napja megkoronázott királynőjét és Harmoneria királynőjét, II. Hermionei Hermiónét!- üdvözölte az említetteket Wintressi Izabella Selena királyné.- A pillanat, amire mindenki várt, elérkezett. Huszonhat évi uralkodásom után átadom helyemet Winterloo trónján Wintressi Diana Izabellának. Következzék a próba!
A hercegnő előlépett egy oszlop mögül az egyszerű, fehér ruhában.
-Wintressi Diana Izabella vagyok, Wintressi Izabella Selena lánya, ezt be is bizonyítom a tisztelt egybegyűltek előtt, ahogy mindig is szokás volt Winterlooban.- mondta magabiztosan XII. Wintressi Izabella lánya, és hozzákezdett a fehér ruha királynői ruhává alakításához.
Alulról felfelé varázsolt: Jégből fagyaszott magának magas sarkú cipőt, orra négyágú csillagra emlékeztetett, sarka egyetlen jégcsap volt. Megérintette, és a cipő átlátszó lila színű lett. A ruha alja levendulalila volt, hópelyhekkel tarkítva. Minél feljebb kúszott a varázs a ruha derekáig, a ruha színe annál világosabb, majd teljesen fehér lett, a pelyhek pedig egyre nagyobbak és ritkábbak lettek, színük a ruha színéhez igazodott. Deréktól felfelé fehértől jégkékig minden színt meg lehetett találni. Itt a hópelyhek mérete egyre kisebb lett, és egyre nagyobb számban jelentek meg a ruhán. Ujja hosszú volt, színe teljesen kék, vége az ujjáig ért el. Sminkjéről is ott gondoskodott: amint megérintette szemhéját, kék színű szemhéjpúder jelent meg rajta. Rúzsa vörös volt, ezt az egyet rúzzsal oldotta meg. Dús haja könnyedén omlotta vállára, két tincs kivételével, amelyek hajpántként fonódtak a lány fejére.
A népség elámult az ifjú királynő láttán, még a koronát tartó Helga is kiejtette kezéből a fejdíszt, ami nagyot csörrent a padlón. A csörrenésre mindenki felkapat a fejét, és a szolgálónőre néztek.
-Hozd ide a koronát, Helga!- szólította meg XII Izabella.
Helga Diana fejére tette a fejdíszt, amelynek fő dísze egy kék, nyolcágú hópehely volt, amit egy meghajlított, kék pánt tartott.
-Éljen sokáig Wintressi Diana Izabella!- mondta Helga.
-Éljen sokáig!- hangozta a nép.
„Éljen csak sokáig, úgyis én leszek itt az úr!"- mondta valaki a tömegből, egy titokzatos férfi kék köpenyben, csuklyája alól csak elefántcsontszínű agyarainak csonkjai látszódtak ki.