𝙖𝙫𝙚𝙣𝙜𝙚𝙧𝙨: 𝙞𝙣𝙛𝙞𝙣𝙞𝙩𝙮 𝙬𝙖𝙧 ~ 𝙘𝙤𝙪𝙣𝙩𝙙𝙤𝙬𝙣

2018. február 26. - még 66 nap

ÚT A VÉGTELEN HÁBORÚIG: 9. rész - Amerika Kapitány: A tél katonája

Az Út a Végtelen háborúig címet viselő kihívásunk részeként eljutottunk a Marvel Filmes Univerzum kérdés nélkül egyik legerősebb darabjához, amit bármikor szívesen veszünk le a polcról egy újranézés okával, és aminek megírásáért komoly verseny folyt a szerkesztőségben. Ezzel több mint a felét letudjuk a harmadik Bosszúállókhoz vezető maratonnak, egyre közelebb érve a várva várt célhoz. Fogadjátok elemzésünket!

Az első Amerika Kapitány film, valamint a Bosszúállók után Steve Rogers karakterét többször is láttam “Nobody’s favourite”, azaz a “Senki kedvence” kifejezésekkel illetni. Anno jót mosolyogtam ezen a gúnynéven, ugyanis én is így éreztem a karaktert illetően - Az első bosszúállót csak évekkel később kezdtem el igazán értékelni, a Bosszúállókban pedig kifejezetten unszimpatikus volt (egészen a film végéig) a karakter ábrázolása. Utóbbiban nyilván az sem segített, hogy Kapi ruhája a Bosszúállók filmben szerintem borzasztóan néz ki és az egyik legrosszabb kosztüm a Marvel Filmes Univerzumban.

A Bosszúállók után, ahogy az előző cikkeinkből már láthattátok, kissé nyögvenyelősen indult a második fázis 2013-ban a Vasember 3-mal és a Thor: Sötét világgal. Mindezeket figyelembe véve szkeptikusan ültünk be Amerika Kapitány második szóló kalandjára… hogy aztán eldobjuk az agyunkat rögtön az első, hajós akciójelenettől és túlzás nélkül a Marvel a mai napig egyik, ha nem legjobb filmjét szolgáltassa.

“Hogy a fenébe tudott ez működni?”

A fejezetet bevezető idézet úgy gondolom, tökéletesen összefoglalja a Marvel 2014-es évét - de erre még visszatérünk a jövőheti A galaxis őrzői nosztalgiajáratunkban. Még mielőtt elkezdeném kivesézni A tél katonája sztoriját és a karaktereit a szokásos módon, ejtsünk néhány szót a forgatást megelőző történésekről.

Forgatókönyvíróknak azt a Christopher Markus és Stephen McFeely duót hozták vissza, akik az átlagos fogadtatású első részt, valamint az MFU egyik legrosszabbjának tartott Thor folytatást vetették papírra korábban. Sőt, ők követték el Michael Bay számára a Pain & Gain (2013) című csodát is. Szóval hát öhm izé… akadtak fenntartások a filmmel kapcsolatban. Főleg miután felfedték a rendezők személyét…

Az első részt összefogó Joe Johnston ugyanis nem tért vissza, helyette három jelöltre szűkítették le a folytatás rendezői székének betöltését. Az egyik az Olasz melót (2003) jegyző F. Gary Gray volt (aki helyette egy évvel később lerakta az asztalra az Egyenesen Comptonból című filmet 2015-ben), a másik pedig a 2011-es Sorsügynökség rendezője, George Nolfi, aki egyébként utólag belegondolva kifejezetten érdekes választás lehetett volna a film hasonló stílusa alapján.

Végül azonban a harmadik (és negyedik, heh) jelöltre, a Russo-fivérekre esett a választás. Arra az Anthony és Joe Russo-ra, akik korábban igazából csak a televíziós ténykedésükről lehettek ismerősek, mint Az ítélet: család (Arrested Development) és a Balfékek (Community) komédia sorozatok alkotói. Habár mindkét sit-com a mai napig elismert és közkedvelt, de akkoriban nyilván nem látta senki sem ezt a párost (kiegészülve a Markus és McFeely forgatókönyvíró duóval) működni egy Amerika Kapitány film kapcsán.

Mennyire. Piszok. Nagyot. Tévedtünk.

Zsánerek ütközése: egy képregényfilm, mint politikai thriller

2014 jegyzi az évet, ahonnan a Marvel elkezdett játszani a különböző zsánerek keverésével a filmjeik során. Rájöttek, hogy a szokásos, szuperhősfilmekre jellemző formula nem fog hosszútávon működni - egyszerűen nem tudnának már igazi újdonságot felmutatni. A tél katonája pedig tökéletesen meg is erősítette őket a későbbi irányváltoztatásban.