part 1

878 56 22
                                    

Haszontalan vagy. Érdektelen. Semmirekellő. Ezek a szavak egyre jobban megtörték Mortyt. Egyedül érezte magát. Egyedül az egész univerzumban. Senkire nem számíthatott magán és a nagyapján kívül. De a tudat, hogy Rick bármikor csak úgy pótolhatná, elbizonytalanította. Magára volt utalva ebben a kegyetlen világban. Még csak 14 éves volt, de már többet látott a világból, mint bárki más. Nagyon sok halállt kellett végignéznie, borzadalmakat. Volt, hogy napokig nem aludt. Az iskolai teljesítménye az alsó határt súrolta és ezért a szülei egyfolytában őt hozták föl, mint rossz példát. Amióta az apja különköltözött nem is találkoztak. Morty nem kereste, mert úgy érezte nincs szüksége rá. Vagyis Rick volt számára az igazi apafigura. Az elriaszthatatlan, az okos, a hős. Csakhogy nem az ő hőse. A nagyapja ugyanis a Mortyval töltött kalandjai során többször is hangoztatta azt, hogy a fiú mennyire hiábavaló. Ezek a szavak egyre mélyebb sebeket ejtettek a gyermek lelkében.
Egyik este a szobájaban volt. Bámulta a plafont. Ismét nem tudott aludni. Megfogta a párnáját, a fejére húzta és beleordított. Így ki tudta adni a fájdalmat, a napközben elnyomott kikívánkozó dühöt. Így szokott sírni is, hogy biztosan ne hallja meg senki. Egyszer csak elhallgatott. Csendben felállt és az függönyhöz sétált. Kinézett. Hajnali 3 körül lehetett. Zuhogott az eső, villámlott. Kinyitotta az ablakot és felállt a párkányra. Ha most leugrana vége lenne. Vége a kínnak, a gyötrődésnek. A családját úgy sem érdekelné. Nélküle mégjobban meglennének. Legfeljebb Rick hozna egy másik dimenziós Mortyt. Aki jobb, mint ő... Megvárta a következő villámot és a dörgésnél lehunyta a szemét és lelépett a párkányról. Hirtelen valaki megragadta a kezét. A nagyapja volt az:
- M-morty, még is mi a faszt csinálsz?! Ki-URP-ki is eshettél volna!
Morty visszafordult és a férfira nézett. Vöröslő, kisírt szemeiben megcsillant egy villám szikrája. Összeesett, de nagyapja elkapta. A fiú zokogni kezdett. Rick csak ekkor vette észre a mély hegeket a fiú csuklóján, amit eddig ügyesen takargatott. Kiejtette kezéből a flaskát és amint észbe kapott átölelte az unokáját.
-Morty, m-miért?-Rick szemei is könnybelábadtak.
-Sajnálom Rick nagyapa... Én... Sajnálom, hogy ilyen jelentéktelen vagyok!
-M-miket beszélsz M-morty? Nem vagy jelentéktelen! Én sajnálom! Én...én - sírva mégerősebben magához szorította a fiút - Szeretlek Morty!

Lenne igény a folytatásra?

Rick és Morty fanfictionWhere stories live. Discover now