Rick és Morty fanfiction

Part 3

- Megint valami intergalaktikus kalandra fogsz vinni?- szólalt meg Morty kissé rekedt hangon, miközben kifejezéstelen arccal bámulta a csillagokat, arcát az ablakhoz nyomva. Nagyapja ekkor döbbent rá, hogy most hallotta őt elöször beszélni múlt éjszaka óta.
- Arra gondoltam inkább elmehetnénk m-megenni egy fagylaltot, vagy *URP* talán egy mozifilm... - A fiúnak erre felcsillant a szeme, de lassan ismét fal fehér lett. Megfordult és Rickre szegezte a tekintetét.
-Erre semmi szükség, Rick! Nem kell ezt tenned. Csak... Hagyj békén...
-M-morty figyelj, ami tegnap történt...
-Nem történt semmi tegnap.- vágott a nagyapja szavába Morty. - Csak a szokásos. Tudod, már rég nem érdekel az életem... Tudod jobb lenne, ha hagynád megtörténni az elkerülhetetlent. Engem nem zavarna, akár segítenék is megszerezni az új Mortyt, csak... - a fiú előre fordult ugyanolyan érzéketlen, pszihotikus tekintettel. - csak hagyj meghalni. Kérlek...
-Morty...
A fiú még mindig csak maga elé nézett. Rick ekkor megragadta a vállát és lerántotta a földre. Morty ekkor vett észre valami nagyon furcsát, szokatlant a nagyapján. Ő... ő sírt...
A férfi az unokája mellkasába temette az arcát.
- Sajnálom M-morty! - zokogta Rick. - Tudom...*URP* tudom, hogy miattam van. Tudom, hogy az én hibám. Elbasztam, érted?
Morty ajkai remegni kezdtek miközben hagyta, hogy Rick karjai teljesen átfonják a testét.
- Elakartam *URP* hitetni veled, hogy mennyire szánalmas vagy, mert így nem éreztem magam annak. Egy roncs vagyok, Morty!
-Rick...- kezdte a fiú, aki a meghökkentségtől nem tudott többet kinyögni. A gyomra görcsbe rándult és összeszűkült a torka. Szája legörbült, összecsukta a szemét. Némán gördültek le a könnycseppek az arcán.

Nem lett a leghosszabb fejezet, de remélem tetszett. Hamarosan jelentkezem a 4. résszel. 😊