Korrepetálásból szerelem

1.rész

- Amanda Woods, ötös- mondta közömbösen a tanár mire jobb kedvem lett. Mondjuk mit lehetne várni egy strébertől. Ami nem baj, mert láthatatlan vagyok nem az a lúzer fajta. A tanár hangja ébresztett fel az elmélkedésemből.
- Diego Ross egyes...ez a tantárgy is. Ha év végén is bukik akkor már el kell hagynia az iskolát- nézett rá kemény pillantással a tanár. De a fiút nem érdekelte tovább nyomogatta a telefonját. A csengő megszólalt mire mindenki pakolni kezdett.
- Amanda Emily Arthur Emma és Josh na meg Diego maradnak a többiek mehetnek- furán néztem a tanárra, hogy mit akrhat.
- Mivel Diego ugye bukik félévkor ezért a második félévben valakiek korrepetálni kell- nézett rajtu k végig mire megfagyott a levegő. Hogy valamelyikünk őt tanítsa? Ez félelmetes.
- Na akkor ki segít Diegonak?- húzta fel a szemöldökét a tanár. Senki nem jelenkezett. Nem csodálom hisz Diego Ross a suli legveszélyesebb diákja. Egy nagy levegő vételell halkan megszólaltam.
- Majd én korrepetálom- ahogy kimondtam minden szem rám szegeződött. De én csak egy emberére voltam kíváncsi. De ő neki közömbös, laza arca maradt.
- Rendben Amanda. Akkor mehettek- intett nekünk mire mindannyian kisiettünk. Kezdett forogni velem a világ és éreztem, hogy ez rossza döntés volt. Jajj én és a nagy szám.
- Amanda te meghülyültél- nézett rám nagy szemekkel Josh. Elkezdtem tördelni a kezem, ezt akkor csinálom ha ideges vagyok vagy félek. Hát most féltem. Rettentően.
- Köszi. Túl nagy a szám de mindegy. Úgy sem vállaltátok volna el- rántottam meg a vállam majd kifele indultam. A friss levegő jót tett az ideg rendszeremnek. Majd holnap beszélek vele így is félek. Szerintem mindegy neki de nem akarok csalódást okozni Ms.Bynt-nak ő a kedvenc tanárom. De ez a bevállalásom elég elhamarkodott egy döntés volt. Okod vagyok de félénk nagyon és prűd. 17 évesen még egy barátom nem volt. Mintha figyeltek volna az utcán mire lábaim ösztönösen gyorsabban lépdeltek. A hajamba bele kapott a hűvös szél mire megborzongtam. Oké rettenetesen hűvös van de most nem figyelek rá. Gyorsan haza megyek ahol naya és apa már otthon van. Nem tudom kinél ki a szigorúbb. Általában a lányos apák féltik a pici lányukat de az anyjuk az engedékenyebb. Na nálunk fordítva. Anyám flyton hajt a tanulásba és mindig papol nekem mindenről, maitta vagyok ilyen prűd és félénk. Apám meg egy tök laza ember és ezért hálás vagyok. Neki köszönhetem, hogy anya nem küld úgy suliba, hogy egy fekete szoknyát és egy fehér blúut viseljek hozzá feszes konytal. Nem tudom, hogy ők hogyan jöttek össze de együtt harmóniában vannak.
- Sziasztok- léptem be majd óvatosan letettem a táskám. Persze az anyám egész napon át azon akadna fenn, hogy miért dobálom a táskám.
- Amanda te jó ég! Nagyon hideg van kint és miért nem szóltál érted mentem volna. Még csak 17 éves vagy még gyerek vagy- kalimpált a kezével. Az egész ház zengett a hangjától. Na látjátok, erről beszélek. De maradtam az engedékeny kislány.
- Sajnálom anya. Most jól esett ez a séta. Tudod kell a szervezetemnek- próbáltam ynugtatni ami talán sikerült.
- Rendben. Akkor addig csinálom vega-burgert - majd berohant a konyhába. Anyám megszállott vega de mi apával nem vagyunk csak nekünk is azt kell enni. De ha anya nincs itthon mindig rendelünk valami husos tálat. Talán apámmal jobb a kapcsolatom mimt anyával.
- Rendben- motyogtam majd bemntem apához a szobába. Épp egy akció filmet nézett.
- Szia Ami milyen volt a suli?- nézett rám. És csak ekkor fújtam ki a levegőt majd hátradőltem.
- Félévi bizi kitűnő lett de...a második félévben nekem kell korrepetálnom Diegot- fájdalmas arcot vágtam ami pont ide illett. Majd egy percere elbambultam a tévén.
- Diego. Megváltozott...- motyogta maga elé apa de meghallottam.
- Tessék? Te ismered- néztem rá nagyon. Mosolyogva megrázta a fejét.
- Csak régen beszéltem a szüleivel ennyi. A hétvégén anya nem lesz. Szóóóóval péntektől vasárnapig hús zabálás- a vigyora még nagyobb lett és a szeme felcsillant. Olyan volt mint egy nagyra nőtt gyerek. Komolyan nekem van a legjobb apám.
- Amanda ne nézz ilyeneket ez nem neked való- jött be anya egy tányért törölgetve és rikácsolt. A fülem már nincs a toppon. Mivel háttal voltam neki megforgattam a szemem.
- De anya egy 16-os én meg már 17 vagyok- nem sokszor szoktam ellenkezni anyának de most igazán nem kellene a kioktatása. Persze ő mint mindig most is felháborodott.
- Amanda Woods! Ez nem neked való- és tessék. Megint elővette a rikálcsoló hangját. Segítség képpen apára sandítottam aki vette a célzást.
- Elizabet én is nézem. Szerintem nyugodtan nézheti- nyugtatta apa mire anya puffogva elviharzott. Már megint megsértődött. Ezzel akar bennem bűntudatot kelteni de már nincs rám hatással. Ha úgy mondjuk immunis vagyok rá.
- Sajnálom. Nem akartam, hogy össze vesszetek- hajtottam le a fejem.
- Semmi baj. De van egy meglepim- na apa tudja, hogy kell feldobni a kedvem! Elő húzott két jegyet a hétvégi foci meccsre ahol a kedvenc csapatunk játszik. Ezek a pillanatok olyan apa-lánya program volt. De ő sokkal nagyobb fan volt mint én. Én csak szerettem a sportot és hevesen szurkoln a tévé előtt vagy kint a meccsen.
- Te jóágos ég apa! Megyünk ez azzz!- boxoltam a levegőbe de gyorsan el is halkultam. Lehet, hogy anya bejön és most nem kell.
- Örülök neki. De most nézzünk a filmet-biccentett a tv felé majd elhelyezkedett kényelmesen. Én is követtem a példáját.

-Ami bejöhetek?- hallottam egy halk hangot. Emily volt az aki még nálam is félénkebb volt. Csak neki a szülei nagyon lazák voltak. Mindent megengedtek neki csak jó jegyet hozzon. Emi meg nem élt vissza a bizalmukkal.
- Gyere- intettem. Bejött majd a táskáját elhelyezte a földön és az ágyamra ült. Ő a legjobb barátnőm. Vagyunk egy páran amolyan stréberek de ő az egyetlen barátnőm. Josh és Arthur elvennak egymással de néha váltunk egy-két szót. Emma meg igen ő ilyen okoskodó. Nem az a csendes ember mint mi hanem mindenkit kijavít és fényezi magát, hogy milyen okos. Mindig elkerülöm Emivel együtt, nem jó vele össze akasztani a bajszot. Mikor kilencedikesek voltunk kioktatott egy végzős lányt. De olyan szinten, hogy a lány sírva rohant el. Azóta 11.-esek vagyunk.
- Na mi a baj?- húztam fel a szemöldököm, miközben leraktam a kedvenc könyvem. Büszkeség és balítélet.
- Te ugye gyorsan haza mentél, miután Diegot elvállatad. Emma elment valami szakkörre és már Josh is eltűnt. Arthur oda jött hozzám és megkérdezte, hogy lenne kedvem randizni. Egy kicsit gondolkodtam de igent mondtam. Mert tudod, hogy tetszik. De szerinted helyes volt ez?- először mosolyogva mesélte a történetet. De az utolsó mondatnál jétségbe esett. De megértem hisz ez lenne az első randija.
- Figyelj ahogy érzed. De tetszik neked és akkor ő neki is tetszel szóval, ha engem kérdezel szerintem helyes volt. A szüleidnek szerintem nincs semmi kifogásuk és biztos örülnek, hogy nem egy sík buta emberrel randizol. De, hogy pont engem kérdezel. Emi tudod, hogy én még bénább vagyok ebben- nevettem halkan mire ő is elmosolyodott.
- Köszi akkor megnyugodtam. Na és msot segítesz az irodalomba?- csapta össze a tenyerét és a táskájáért nyúlt. Megsem várva a válaszom. De minek úgy is tudja.
- Akkor mutasd- néztem bele a tankönyvbe.

Már este van és anya ma nagy lelkű persze apa közreműködésével. Vagyis fenn maradhattam kilencig nyolc heylett. Nekem ez már azért jó ledig valakinek ez semmiség.
- Lehet hogy megölne- elvetettem az ötletet miszerint este hétkor gitározzak. Igen gitározok csak egy kis szabadság kell és a gitár adja meg nekem ezt. Apa egyik ismerőse tanított meg de ő már meghalt sajnos. Így meg egyedül játszok rajta. Akkor marad az olvasás. Elővettem ismét a könyvemet és folytattam.