6.rész

665 24 2
                                    

- Szivem kelj fel- Diego hangjára ébredek. Lassan kinyitom a szemem majd elmosolyodok.
- Mi az?- nézek az órára.
- Sajnos suli van. De én néküled nem megyek. Szóval jössz velem te lány- nevet majd a számra tapad.
- Elengedsz?- vigyorgok rá majd megcsikizem. Azonnal begörnyed.
- Hah na menjünk- nevettem majd a fürdőbe mentem. Egy fehér pulcsit és egy fekete nadrágot vettem fel, mert nagyon fázok. A jó édes életbe tavasz van.
- Apa?- nézek a sütögető apámra. Megfordul majd egy nagy vigyorral lerakja a palacsintát. Hamis volt a mosolya de nem akartam elrontani a kedvét.
- Jó reggelt. Egyetek aztán eldoblak a suliba titeket.
- Én a motorommal mennék- biccent Diego- De én megyek is. Még van egy kis elintézni valóm- áll fel majd pár perc múlva hallom a motorja zúgását.
- Öhm....mikor lesz a válás?- nyeltem egy nagyot. Nem csak neki volt nehéz a dolog. De még most sem hiszem el, hogy anya megcsalta. Akkor én 18 évig hazugságban éltem.
- Egy hét múlva- motyogta majd ette tovább a reggelijét. Én is követtem a példáját. Mert miért ne, el kell rontanom a hangulatot. Ügyes vagy Amanda ez az.
- Köszönöm a reggelit. Szerintem megyek az én autómmal. Mert akkor miért vetted nem?- nevettem fel majd egy ölelés után bementem a garáusba. Az audim ott volt. Apa elhozta volna? Mindegy. Bepattantam majd elhajtottam. Fura lesz vezetni hiszen anya régen nem engedte meg. Ezt is csak apa miatt tudok vezetni. De anya már nincs és nekem el kell felejtenem a múltam miatta.

- Amanda- szólalt meg egy vékony de energikus hang. Megfordultam és Jessica Miller állt előttem, karba tett kézzel. Diego egyik exe ami nem volt túl jó de nem mutattam ki.
- Igen?- kérdeztem halál nyugodtan.
- Semmi csak megmutatnám, hogy reggel milyen jól elvoltunk Diegoval- szája gonosz vigyorra húzódott nekem meg egy gombóc keletkezett a torkomba. Ugye....
- Nézd- mutatta a telefonját ahol épp ő és Diego falják egymást. A dátum ma reggeli volt. Kb akkor amikor elment tőlünk. Most engem megcsalt? A szívem éreztem, hogy darabokra tör. Apró kis darabokra. De csak édesen elmosolyodtam.
- Elküldenéd nekem is?- ráztam meg a telefonom az arca előtt. Nem ezt a reakciót várta tőlem de megvonta a vállát.
- Aha- egy.perc nem telt bele és megkaptam a képet. Szó nékül ott hagytam a fenébe. Még mindig nem volt itt az idő a sírásomra. A padban már ott ült Diego és beszélgetett Brianel meg Tomal. Ők a legjobb haverjai és jól össze barátkoztam velük. Azt hittem, hogy bunkó menő de nem. Tök rendes srácok.
- Sziasztok fiúk- villantottam egy mosolyot a két fiúra majd érzelem mentes arcal leültem Diego mellé.
- Szia szerelmem- karolta át a derekam de lelöktem magamról. Ertetlen fejet vágott.
- Mi a baj?- hangosan felnevettem volna de csak megmutattam neki a képet. Szemei nagyra nyíltak és hol rám hol a képre kapta a fejét.
- Mi a...honnan van ez a kép?- kezsett feszült lenni a hangja de most nem érdekelt. Csak a képre tutdtam koncetrálni.
- Ó szóval igaz? Te megcsaltál?- az arcom vörös lett a dühtől.
- A francokat igaz...de honnan van?- mikor nem válaszoltam már felállt és üvöltve kérdezte.
- Honnan a faszomból van?!- be kell ismerjem már megimt előjött bennem a rettegés.
- Jessica-tól. De emlékszel mikor megkértelek, hogy ne használj ki? Mondtad bízzak benned és megtettem. Erre tessék megcsalsz!- és várva várt könnyek ellepték a szemem.
- Baszki én szeretlek. Jessica meg egy büdös szajha- szerencsémre Emi oda jött hozzám és adott egy zsepit. Megtörltem a szemeimet.
- Gyere Ami- karolt belém majd kivezetett a teremből.
- Szerelmem....Ami- hallottam még Diego hangját. De nem foglaalkoztam vele. Hirtelen Jessica állt meg előttünk nagy boldogan.
- Vége? Úgy sajnálom Amanda- hangja csepegett a gúnytól.
- Eltaláltad. Menj csak oda hozzá- morogtam majd haza mentem. Nem érdekel, hogy suli van én haza megyek. Nekem ez már sok. Anyám hazudott nekem mindenről és Diego is mecsalt. Egy hétig boldog tudok lenni erre tessék ez van. Nagy nehezen haza jutottam ahol kihalt volt a ház. Apa biztos dolgozott vagy a válást intézte. Csak egy baj van. Rohadt nagy ez a ház és félek. Befeküdtem a kanapéba és addig sírtam amíg el nem nyomott az álom.

Egy hét múlva

- Akkor Elizabet Jooks és Dylan Woods hivatalosan is elváltak- mondta a bíró majd berekeszette a gyűlést. Hát akkor apával élek és anya le van tojva. Mondjuk ebben az egy hétben sokszor keresett szinte már zaklatott. Nem bírtam ezért kértem távolság tartási végzést.
- Akkor ennyi Amanda? Így faképnél hagysz?- görbült le a szája az anyámnak. Hah a bűntudat keltés már nagyon nem használ. Amióta elköltöztünk teljesen más lett. Vagyis; rövid alig takaró ruha kiszőkített haj és 20 cm magas sarkú.
- Még szép. Na sziasztok- vigyorogtam rájuk mind a hármojukra. Igen három, mert anya Kyle és a pocak lakója.
Emlékszem Diego is nagyon akart velem egy babát. És én is....basszus most is rajta agyalok.
- Apa ha nem bánnád most gyalogolok- lépdeltem apa mellett habár ebben a cipőben nehéz vol. Hiába 5 cm magas.
- Rendben. Akkor otthon találkozunk- ölelt meg majd a kocsijával elhajtott. Már sötét volt és az utcák kihaltak. Ismét előjött bennem a félős kislány. De póker arcal mentem előre elhaladva több sikátor előtt. Hirtelen valaki megragadja a karom mire felsikoltok.
- Kussolsz ribanc vagy megbánod- alkohol szaga volt a fazonnak és lehet, hogy be volt tépve. A kezeimet a fejem fölé szorította mire potyogni kezdtek a könnyeim. Elkezdte letépni a ruhámat. De én nem adtam fel.
- Segítség valaki segítsen!- ordította torkom szakadtából. Ezért lekevert nekem egyet a férfi. Össze szorítottam a szemem. Egy sikártorban fognak megeraszoklni. De a súly eltűnt rólam és még mindig nem nyitottam ki a szemem.

Diego szemszöge

- A francba ez a hülye ribanc!!!- ordítottam a kihalt utcákban. Már egy hete, hogy Ami nem szól hozzám. Az a szajha beetette neki, hogy megcsaltam de az a kép egy éves. Az még tavaly volt. És nagyon hiányzik már a szerelmem. Egyedül vagyok minden este és nem ölelhetem/csókolthatom meg. Egy héten keresztül dühöngök és ha valaki beszól nekem péppé verem. Ez a lány ilyen hatással van rám. Ha nincs mellettem akkor eluralkodik a rossz énem.
Hirtelen egy sikítást hallok az egyik sikátorból. Egy pillanat alatt megtorpanok és hallgatózok, hogy jól ahllottam-e.
- Kussolsz ribanc vagy megbánod- üvöltött egy férfi hang.
- Segítség valaki segítsen!- ordít a legkedvesebb hamg nekem. Baszki ez Ami. Azonnal berohanok majd meglátom a szerelmemet és rajta a fazont. Felrántom róla majd mielőtt megszólalhatott volna behúztam egyett ennek a görénynek. Majd mégegyet és addig ütöm amig már nem mizok. Max. lélegzik. Gyorsan elengedem majd a magzat pózban fekvő Amit felkapom. Ruhája meg volt tépve mire gyorsan rá adtam a kabátom.
- Di...Diego?- nyitotta ki a könnyes szemeit majd rám nézett. Istenem itt van a karjaimban.
- Itt vagyok szerelmem. Ne félj- öleltem magamhoz szorosan. Most nem ellenkezett csak sírt az ölembe.
- Elviszlek- suttogtam a fülébe. Szegény csak remegett nem hogy meg is szólalna. Pihe könnyű volt így gyorsan hozzánk vittem. Szerencsémre anyáék már aludtak. Folyton azon csacsogott anyu, hogy nagyon jó hatáss van rám Ami. Na meg amikor megtudta, hogy szakítottunk teljesen elkeseredett. Asszem Ami elaludt a karomba mire elmosolyodtam. Olyan gyönyörű amikor alszik. Mondjuk minden hogy szép. Óvatosan leraktam az ágyra majd levettem a cipőjét és a ruháját. A lélegzetem is elakadt, amikor megláttam fehérneműbe. Nyeltem egy nagyot majd rá adtam az egyim pólóm. Én meg boxere vetkőztem és befeküdtem mellé. Elkezdtem nézni az arcát majd a szemei felnyíltak. Kíváncsian de egyben megijedt....tőlem.
- Köszönöm- suttogta majd egy könny gördült le az arcáról. Gyorsan le is töröltem.
- Sajnákom Ami. Jessica egy rohadt ribanc. Az a kép 1 éves. Azóta meg fenyegettem- suttogtam majd elnéztem. Nem bírtam a szemébe nézni de nem tudom miért.
- Én is sajnálom- csúszott közelebb hozzám mire nyeltem egyet. Arcunk egy centire volt már egymástól.
- Szeretlek- mondta. Istenem....
- Én is szerelmem- egy pillanat alatt letámadtam ajkait majd magam alá gyűrtem. Ebben a csókban minden volt. Szenvedély hiány sajnálat. Baszki milyen romantikus alkat lettem? Lassan elváltunk és tudtam, hogy elpirult. Haját kisöpörtem az arcából majd egy tincsével kezdtem babrálni.
- Nem kezdjük újra?- kérdeztem meg. Éreztem, higy szája mosolyra húzodik.
- Igen igen igen- kuncogott halkan mire újra megcsókoltam. Majd újra és újra. Egy idő után mellé feküdtem és átkaroltam a derekát. Aztán a hasát kezdtem simogatni. De szeretném azt a pocak lakót.
- Már alig várom- tudta miről beszélek mire rá tette kezét az enyémre.
- Én is...majd egyszer- suttogta és elaludt. Utána én is fülig érő vigyorral.

Korrepetálásból szerelemDonde viven las historias. Descúbrelo ahora