Korrepetálásból szerelem

2.rész

- Amanda ébredj suli van ma. És tudod ma kémia szakkör- húzta szét a függönyömet, hogy beáramoljon a fény. Ami nem kellett volna tekintve, hogy majdnem megvakultam.
- Megyek- motyogtam mire gyorsan kiviharzott. Szeretem anyut de komolyan rosszab mont egy rendőr. Szerintem ugyan olyan jó lett volna egy rendőrnek mint az ország legjobb ügyvédének. Ezért olyan komoly és már nem is emlékszem, hogy mikor mosolygott. Mindig elmegy valamikor másik kontinensre is. A világ minden pontján van ügyfelei. Apám viszont egy cég felye a megyében. És nagyon sikers és minden nap haza jön. Szóval nem vagyok egyedül. De ha mégis elmegy egy pár napra mondta, hogy hívjam át Emit. Apa szerintem Diegot is átengedné, hogy kettesbe legyünk miközbe korrpetálom. Ellentétbe anyával aki csak Eniben bízik meg. Régen volt egy másik barátom de ő nem felelt meg anya elvárásainak mert gördeszkázott. És eltiltott minket egymástól. Csodálkoztam is rendesen mikor Emilyit elfogadta. Nem mintha Emi problémás lenne. Gondolom au esze miatt engedte meg. Felvettem egy bordó kötött pulcsit és egy fekete nadrágot meg a cipőmet. A hajamat kiengedve hagytam. A smink nuku volt rajtam, remélem tudjátok miért. Egy kocsi motorjának hangjátt felzúgni majd egyre távolodott. Anya akkor elment...
Gyorsan lerobogtam ahol apa már csinálta a bacont mire össze folyt a számba a nyál. Nagyon ritkán tudunk hozzá jutni.
- Jó reggelt- csiripeltem. Nekem ennyi is elég, hogy jó kedvem legyen.
- Neked is. Itt a reggeli tessék. Elvigyelek a suliba?- ült le majd mindketten zabálni kezdtünk mint két disznó. Ha ezt anya meglátná...
- Igen kérlek. Köszi a reggelit- töröltem meg a szám majd mindketten kirmentünk apa kocsiához. Ami egy Audi A8 volt. Hát aki jól keres az megteheti.
- Jajj anya el akar vinni ilyen elő érettségire meg mindre- cspatam a homlokomra.
- Komolyan Elizabet nem tud semmit mondani nekem...szóljak az érdekedben- vonta fel a szemöldökét de végig az utat figyelte.
- Nem kell. Nevetségesen könnyűek leszenk- legyi tettem majd ebben a pillanatba meg is érkeztünk.
- Szia Ami- mosolygott rám. Néhányan felfigyeltek a kocsira.
-Szia- intettem majd gyorsan kipattantam. A hideget egyből megéreztem. És nem volt kellemes. A menők egy lányt piszkáltak Diegoval az élükön. Óvatosan megforgattam a szememet és beviharoztam a terembe. Kivettem néhány könyvet és indultam a metek órára. Közben imádkoztam, hogy Emi bent legyen.
- Ami szia- intett Emily. Megkönnyebűlve ültem le a helyemre.
- A hétvégén nincsa anya- szaladt fülig a szám.
- És te ennek örülsz?- nevetett fel de rögtön elhallgatott.
- Még szép...- kivettem a felszerélsem és a tanár szigorú tenkintete szemet szúrt. Ajajj ma dolgozat. De nem csoda tegnap nem voltunk a legjobbak...elnézést vagyis ők nem voltak a legjobbak. A menők csinálták amihez értettek. Beszélgettek és idegesítették a tanárt. Persze ezt Emma nem hagyhatta szó nékül.
- Fogjátok már be! Zavarjátok az órát- persze már midenki megszokta Emmát és tovább csacsogtak.
- Rendben osztály elég legyen. Ültetés lesz. Ez nagyon gyerekes maguktól- nem én nem akarok elülni. A nyomult életbe.
- Rendben Emma- Tiffany - na itt kedvem lett volna röhögni de magamba folytottam. Ugyanis Emma gyűlöli Tiffanyt de ez fordítva is igaz.
- Azt már nem!- kiáltottak teljesen egyszerre és tekintettel akarták megölni a másikta. Legnagyobb sajnálatukra a tanár kő kemény volt.
-Nincs vita. Emma ülj át- az említett személy puffogva átült. Emlékeztett anyámra. Biztos kijöttek volna.
- Jó Emily te Arthurhoz ülsz- a barátnőm megkönnyebülten kifujta a levegőt. Szúros szemekkel követtem a mozdulatait.
- Te kis mázlista- vigyorodtam el. De azonnal le is hervadt az arcomról mikor kimondták az én padtársam nevét.
- Amanda te Diego mellé ülsz- na ez egy rémálom. Nem sajnos nem az. Semleges arcal átültem a fiú mellé és azonnal megcsapott a mentol és cigi keverékének szaga. Csendesen leültem és amennyire lehet elhúzodtam.
- Na mi az stréber csak nem félsz?- vigyorgott rám közbe elrakta a telefonját. Nekem meg elpattant valami. Persze a magam módján.
-Nem vagyok stréber. Csak okosabb nálad- meredtem a táblára miközbe jegyzeteltem. Persze Diego nem szándékozott békén hagyni. Meglepte a mondatom de nem volt dühös...remélem.
- Valaki ma nincs jó kedvébe- bökdöste az oldalam.
- Na jó mondd meg mikor korrepetáljalak és hol ha már ennyire balfasz voltam, bogy elvállatam- mikor felfogtam mit mondtam a számra talasztottam a kezem. Most komolyan itt vissza szólok a suli legveszélyesebb diákjának meg káromkodok? Csak anya ne tudja meg.
- Rendben- kuncogott rajtam. Vagy a mondatomon. Én meg teljesen elvörösödve írtam tovább. El kellett néznem és Eminél maradtam. Épp valamiről beszélgettek de úgy, hogy nem vette észre őket a tanár. Legalább ők boldogok. A matek füzetemen hirtelen egy kis cetli volt:
Nálunk korrpetálsz hétfő szerda csütörtökön mindig 14- órakkor.
Cím: Crown street 12.