Korrepetálásból szerelem

9.rész

El aludhattam, mert mire felkeltem Diego ült az ágyam szélén. Ilyedten ültem fel mire egy picit megszédültem. Lehet hogy a sok sírás az oka.
- Mit...szeretnél?- néztem rá. A hasam görcsbe rándult a válaszától. Lehet, hogy azt figja mondani, hogy " Bocs Ami de egy stréberrel nem vagyok hajlandó járni". A gondolattól is el sírnám magam.
- Ami nagyon sajnálom amit mondtam ott. Nem gondoltam komolyan. Te egy kedes okos erős és egy gyönyörű lány vagy. És én lennék a legboldogabb ember ha megbocsátanál nekem- hangja gyenge volt és mintha valami csillogott a szemébe. Könny. Miattam sírt mert félt, hogy újra elveszíthet.
- Én is szeretlek- hajoltam hozzá egy csókra. Karjai egyből megtalálták a derekamat mintha nem hinné el.
- Én is szeretlek szerelmem- suttogta majd bedőlt velem az ágyba.
- Sziasztok...bocsi hogy csak most szólók de üzleti útra kell mennem Ausztráliába- vakargatja a tarkóját apa. De nem is ha nem,hogy nem lepődik meg Diegon.
- Rendben semmi baj- mosolygok halványan aztán eszembe jut anya... vagyis Elizabet. Ő is elment dolgozni és lám; megcsalta apát és most egy gyereket vár. Ha nem ismernén apát akkor nekem jó lenne az is, hogy szerezne egy barátnőt. Tőlem még jöhet egy kis tesó is.
- Na filmezünk?- fontam Diego nyaka köré a karomat. Egész közel hajoltam hozzá de nem csókoltam meg. Csak súroltam a számmal a száját. Végül elveszítette minden önuralmát és éhesen lecsapott rám. Mosolyogva szakadtam el tőle.
- Aham...de vigyázz szivem- puszilta meg az orrom majd lement a kajáért. Én addig kiválasztottam egy jó kis akció filmet. Nem vagyok oda értül de még mindig jobb mint a horror.
- Akkor akcio. De szeretlek- ült be mellém majd az egyik karját át dobta a vállamon.

- Álmos vagyok szivem- dörzsöltem a szemem mint egy kis gyerek. Csak a szemem már fájt.
- Jól van szivem aludjunk- puszilt homlokon majd egy kicsit elhúzodott. Hirtelen megijedtem majd vissza húztam a poló nyakánál vissza húztam egy csókra. Kezei egyből a derekamat ragadta meg és fölém magasodott.
- Ne hagyj itt- suttogtam. De ez hülyeség. Mindig itt lesz velem.
- Sosem szerelemem. Sosem-hajolt hozzám majd szinte a hasára fektetett. Hallgattam a szívverését majd egy kis idő mulva elnyomott az álom.

Diego szemszöge

Itt szuszog a hasamon a szerelmem. Vagyis majdnem a hasamon mert nyomja azt a pontomat...és nem éppen nyugodt ettől a póztól. De félre teszem a szülségleteimet és várok rá. A jegyeim egyre jobbak hála neki. Békésen alszik én meg ámulom. Hogy ilyen okos kedves aranyos gyönyörű segítőkész és megbocsátó. Amikor lestrébereztem egyből elrohant. Én meg gondolatban legalább 20-szor fejbe csaptam magam egy baltábal. De nem hagytam elveszni ismét ezért átmentem hozzá ahol már mardta a torkomat a sírás. Igen a sírás mert halálosan bele vagyok zúgva. És nyáron tervezek egy világ körüli utazást. De nem is akárhogy. Párizs lesz az utolsó hely ahova elmegyünk. Felviszem az Eiffel torony tetejére és egy vacsorával ott meglepem. Majd a végén megkérem a kezét. Rá vettem magam és oda mentem az apjához és elmondtam az ötletem. Ő meg vigyorogva kezett fogott velem és hogy gratulál. Fura az alja de bírom.
Nyomtam a szemem fénye hajába egy puszit majd én is elaludtam

                       -----------------
Mégegyszer köszönöm Solingerer-től a borítot. Szegényt már ki idegelem a sok köszönömmel de brutál jó lett és imádom😊😍😂😂