Összeomolva (+18)

1.

-Úgy sajnálom, hogy nem tudlak elkísérni. Úgy vártam.
-Nyugi anya. Csak egy táncverseny. Eddig egyet se hagytál ki, épp ideje elkezdeni.- forgatta a szemét anyu erre.- Naa. Poén volt, tudod. Komolyra véve a szót, gyógyulj meg. Ádám ugrik bármilyen kívánságodra.
-Rosszul is érzem magam miatta. 6 évesen ő szolgál ki engem.- fintorgott anyu. Mániája, hogy ő a felnőtt, neki kell gondoskodni rólunk. Sajna apa Amerikába ment magunkra hagyva. Heti egyszer beszélgetünk vele telefonon, de elég elfoglalt ember. Cserébe viszont mindent megkapunk tőle csak a figyelme hiányzik. Anya ezt simán pótolja. Minden versenyemre, bemutatómra eljön. Ádámot mindenben támogatja, ami nehéz. Elég hiperaktív, egyben fárasztó kölyök, viszont a legjobb kistesó. Nagyon figyel ránk, ami elsőre nem feltűnő, csak mikor baj van. Pontosan tudja mikor mit tegyen olyankor. Na meg mikor engem akar megvédeni... 6 éves létére nagyon bátran kiáll értem bárkivel szemben, ami azért veszélyes is lehet.
Puszit adok anyának, akinek megint kezd felmenni a láza. Ádám odajön hozzám. Végig néz rajtam és megállapítja, hogy rendben vagyok. Átkarol és sok szerencsét kíván. Így hát indulhatok is.
Hiphop tánccsapatban vagyok. 9 másik lánnyal együtt. Mindegyikünk komolyan veszi a táncot. Heti 6 napon van óránk, ahol saját koreográfiát is kitalálhatunk, ami elég szórakoztató szokott lenni.
A verseny 2 órán át tartott és elsők lettünk. A többiek mentek ünnepi pizzázásra, én pedig haza. Minél előbb el akartam mesélni a versenyt.
A házunkhoz érve csodálkoztam, hogy nyitva a kapu. Úgy emlékeztem, hogy bezártam. Az ajtó is nyitva. Na nincs pánik, biztos minden okés- gondoltam. Bementem és megcsapott pár lépés után a vérszag. Követtem a szagot és megláttam anyámat. Meg volt kötözve. Látszott a testén, hogy sokat időztek vele. Több tucat vágás borította testét, a pólóját széttépték és jeleket vágtak a hasába. Odamentem hozzá, mert nem tudtam elhinni, hogy meghalt. Mikor megbizonyosodtam róla hívtam a rendőrséget. Míg beszéltem mozgás hangjára lettem figyelmes. Szinte biztos voltam benne, hogy az öcsém nem lehet. Így hát vagy elbújok, vagy megvédem magam. Valószínű a bosszú elvette az eszemet. Egy kés hevert anyám mellett. Tiszta vér, de még így is felkaptam. Elbújtam az ajtó mögé és vártam. Nem sokáig kellett ott állnom. Bejött a szobába a férfi. Vagyis az ajtóban megállt. Ezt kihasználva amilyen erősen csak bírtam rácsaptam az ajtót. Felordított, de nem esett össze, mint ahogy reméltem. Helyette elég gyorsan elkapott. Mindent beleadva küzdöttem. Pár vágással sikerült legyengítenem. Mégis a földre lökött és rám ült.
-Ócska kis ribanc. Jobban küzdesz, mint az öcséd és az anyád együttvéve. Emiatt jobban is fogsz szenvedni.- vicsorgott rám. Fáradtam és a levegőm is fogyni kezdett. Mikor már kezdtem feladni megjöttek a rendőrök. Ó mennyire szerettem őket akkor éppen. Letartóztatták a férfit, de azt mondták, hogy túl befolyásos ahhoz, hogy börtönbe végezze. Elképesztő, hogy ez sem, anyám látványa sem, a saját sérüléseim se borítottak ki annyira, mint mikor megláttam Ádámot. Ki volt belezve. Az én édes kis testvérem. A szemem fénye. Elsírtam magam. Ha itthon maradtam volna talán lett volna esélyük. Ha nem lett volna fontosabb az a hülye tánc... Viszont a férfi tette ezt velük, aki még csak börtönbe se kerül. Hogy lehet egy ilyen igazságtalan világban élni?!
A kórházban tudtam meg, hogy apámnál fogok lakni. Ő az egyetlen, aki maradt nekem. Ő, aki Amerikában maffia vezér.